Magyar Országos Tudósító, 1936. szeptember/1
1936-09-04 [147]
;§§ A Mot jelenti: Vitéz Kő József, a sopronkörnyéki keiúlet országgyűlési képviselője az elmúlt napokban folytatta beszámoló-gyűléseit. Fertőrákos községben Kampor György megnyitóbeszéde után vitéz Kő József foglalkozott a kül- és belpolitikai helyzettel, kiemelte a kormány politikájának népi ós szociális irányát, majd részletesen foglalkozott a vidék gazdasági kérdéseivel. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Dömötör Géza központi titkár hangsúlyozta, hogy Magyarországon a krisztusi erkölcsökön felépülő, szociális tartalommal megtöltött nacionalizmus gondolatában és nemzeti egységében kell találkozniuk mindazoknak, akik jobboldalu érzésüek. Balf községben Baader János helyi elnök nyitotta meg a gyűlést, amelynek résztvevői ugyancsak lelkesen ünnepelték képviselőjüket. Vitéz Y" József vasárnap Ágfalva és Sopronbánf a"'va községekben folytatja beszámolóit, /n/ H I Fi E K ORSZÁGOS LEVÉLTÁR —ROMANELLI EZREDES ÜNNEPLÉSE A JÚNIUSI BAJfÁ»?SASPS&)VETS v '"GEBE?T, Románé 111 ezredes rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, aki a proletárdiktatúra idején sok ellenforradalmár életét megmentette, a Júniusi Bajtársak Szövetségének meghívására pénteken délelőtt látogatást tett a Ludovikán. Báró Perényi Zsigmondba Júniusi Bajtársak Szövetségének elnöke és Ocskay Rudolf t árselnök ment el Romanelil ezredesért a Palatínus szállóban lévő lakására, hogy végigteezessék Homanelli ezredest azon az útvonalon, amelyen valamikor a hős ludovikás e 1 lenforradalmárok rohamozták meg a kommunista csőcseléket. Romanelil ezredes autója" a Margithidon és a Nagykörúton át haladva bekanyarodott a Baross-uccaba, elhaladt a Mária Terézia-tér^t; a József telefonközpont előtt, ahol 1919-ben a ludovikások hősiesen harcoltak. Ezután az autó követte azt az utat, amelyen keresztül a ludovikások maroknyi kis csapata a- Lud JV ikából kiindulva, véglgküzdötte magát a Mária Terézia-térig. A Barossutcától a Eudovikáig vezető utcát, amelyet Romanelil ezredesről neveztek el, erre az alkalommá zászlód iszbe öltöztették, mindenütt nagy néptömeg várta Romanelil ezredest. A Romanelil utcában várt a Magyar Nemzeti Diákszövetség nagyobb küldöttsége, amely lelkes eljenzéssel fogadta Romanelil ezredest s a diákszövetség nevében Kuliffay László babérkoszorút nyújtott át neki. A Ludovika előtt a Júniusi Bajtársak Szövetségének népes csoportja és a Ludovika Akadémia tanári karának és hallgatóinak élén vitéz Szombathelyi Ferenc ezredes, az Akadémia parancsnoka fogadta Romanellit, a Lud ov i ka-fa Ián elhelyezett Romane Ili-emléktábla alatt, A. júniusi bajtársak közül 6tt voltak T 'itéz Barta Lajos és Vitéz Kozma Ferenc altábornagyok, vitéz Dormándy Géza, vitéz Sállal István, vitéz Bartha László, Kaisersheim Károly tábornokok, gróf rejacsevich Albin, Kunder Antal/a Külkereskedelmi Hivatal elnöke, Altenburger Gyula egyetemi tanár, Horváth János törvényhatósági bizottsági tag, Révy Kálmán altábornagy, vitéz Bajor Ferenc ezredes.,. Javornitzky Jenő a KANSZ elnöke, Ferenczy Károly színigazgató s a legfiatalabb júniusi bajtársak: Kirchlehner Ferenc, Granichstátten Jenő és Szakács István. Vitéz Szombathelyi Ferenc ezredes mondott meleghangú üdvözlőbeszédet, rámutatva arra, hogy a Ludovika Akadémia mindig hűségesen őrzi Romanelil ez -édes emlékét, aki olyan sok magyar ellenforradalmárt mentett meg, Romanelil ezredes meghatva mondott köszönetet a lelkes fogadtatásért, rendkívüli örömének adott kifejezést, hogy az emlékművet ott látja a Ludovika falán, nem szerény személye miatt - mondotta, hanem mert az emlékmű kifejezi, hogy a magyarság annyi viszontagságon keresztül is hü maradt az erkölcsi értékekhez és nem feledkezik meg annak az Olaszorszá nak a képviselőjéről, amely mindenkor a morális értékeket tartja szem előtt. Romanelil ezredes beszédét, amelyet Bachó Gyula alezredes tolmácsolt magyarul, az egybegyűltek lelkes oljenzessel fogat ták. fljz üdvözlés után Romane Ili ezredes ás társasága a Ludovika parkjában álló hősi emlékoszlophoz vonult, amelyet Lemberkov ite Százados és hős bajtár% sai emlékere emeltek, akik 1919. június 21.-én vérüket ontották kagyarJországért. /Folyt.köv./ / .
