Magyar Országos Tudósító, 1936. szeptember/1
1936-09-12 [147]
ZU GARAI MANÓ /2 . folytatás./ Legeza a vallomás további részében kijelentette, hogy hatszáz pengőt kellett volna kapnia egy évben azért a különmunkáért, amelyet az akció érdekében, hivatalos elfoglaltságán tul kifejtett. Szerinte sckszcr órákat töltött az előmunkálatok megszervezésével; Az összeget azonban nem kapta meg, mindössze talán négyszáz pengőt kapott. Az volt azonban a kikötése, hogy ha a nagybizottsag megalakul ezzel az összeggel annak rendje ós módja szerint el kell számolni. Hangsúlyozta, hogy jóhiszemű volt s nem tudta, hogy visszaélnek a nevével. Szembesítették a nyűgaIna zott miniszteri tanácsost a vádlottal, aki fenntartatta vallomását, mig Legeza ismételten hangsúlyozta, hrgy nem volt Garai Manónak társa. Ezután Hochenlohe Egon herceget hallgatta ki a biró. Elmondta, h*>gy még 1926-ban vagy 27-rben Nagy Gyula azzal a kéréssel jött hozzá,h^gy vegyen részt az általa kiadandó Budapest Fürdőváros cimü lap szerkesztésében, illetve a szerkesztőségi bizottságban foglaljon helyet. Később, 1929-ben pedig arra kérte fel, hrgy legyen elnöke a Szent István-napi ünnepek rendezőbizottságának. Az volt a teendőm, hogy előkelő urakat megnyerjek az ügynek. - Mi volt tulajdonképpen ez a propagandabizottság? Mik voltak a célkitűzések? - kérdezte a biró, «*t Azt mondták, hogy a Szent István-napi ünnepet akarják fényesebbé és szebbé tenni. Terveztek egy kiállítást, a gyárak megtekintését és a propagandafüzet kibocsátását is programba vették. Az anyagi részt -nem ismertem, A körleveleket aláirtam és az általam ismert urak közül sokan jelentkeztek is, hogy hajlandók résztvenni a nagybizottságban. - Ez a nagybizottság azrnban sohasem ült össze és nem ellenőrizte az anyagi ügyveket - vetette közbe a biró. A herceg az ujabb kérdésre kijelentette, hogy az 1929-es üzletév lezárása után az ő készkiadásait körűibelü] kétszáz pengővel fedezték^ de a további elszámolásokról nincs tudomása- Még csak annyit °hajtok megjegyezni - folytatta a herceg, hogy csak azért kapcsolódtam hele az ügybe, mert ugy gondoltam, hogy a keresztény egyházakat közelebb hozom egymáshoz és elősegítem a Szent Istvánnapi nemzeti ünnep érdekében való együttműködésüket. Ezután Böhm Béla magántisztviselő tanúkihallgatása következett, iVl int akvizitőr vett részt a propagandabizcttságban. Elmondt; , hogy jelen volt a Mátyás-pincében Legeza és Sarai megbeszélésénél. Ekkor - vallotta a tanu - Legeza csak azzal a feltétellel volt hajlandó tovább is résztvenni a munkában, ha Garai beváltja igéretét ; százezer példányban bocsátja ki a propag-.ndofüzetet s általában "nem csapja be, ugy mint az előző évben tette", - Garai azt felelte:"Minden ugy lesz, ahogy méltóságod kivánja, a befolyó összeggel rendesen el fogunk számolni J' Garai azt is mondotta, hogy a leveleket marjd felküldi a közmunkatanácshoz aláírás sáljából. Legaza azonban tiltakozott az ellen. "Borzasztó kellemetlen volt tavaly is, hogy százával érkeztek a leve3ek a hivatalba, ne küldje hozzám. Legyen ugy minden, ahogy tavaly volt." hogy/ A tanu szerint ekkor megtörtónt Legeza részéről a felhatalmazás, /a leveleké'- 3bá \ nz ő nevében aláirhassa, - Ez nem felel meg a valóságnak. •• mondotta Legeza a szembe sitós során, - Én nem adtam felhatalmazást Garatnak sem erre, sem másra, az egész Mátyás-pincei beszélgetés nem igy folyt le A tanu azonban megmaradt állítása mellett. Ezután sorban hallgatták ki a mára beadézett többi tanút, akik főképpen a hirdetések felvételének körülményeire tettek vallomást!, /Folyt-köv./ Sy.
