Magyar Országos Tudósító, 1936. július/2

1936-07-25 [144]

^ tyt Budapest^ 1936, július 25, \y S XVIII. évfolyam 169, sZám, /CSILLERY ANDRÁS BESZÉDE WOLFF KÁROLY TEMETÉSÉN, Folytatás l

c

/ - A politika egyértelmű a harccal. Küzdök kellenes a porondra és te harcos voltál a legjavából.) Telkedhez a legnehezebb helyzetekben sem taláxt utat a kétkedés. Te sohasem csüggedtél. A benned élő kkisztusi hit ereje páratlan önbizalommal vértezett fel, s hasztalan igyekeztek megfélemlíteni, hiába próbáltak meg tán tor itani, ez soha senkinek sem sikerült. Kristálytiszta lelkednek egyetlen zsinórraértéke volt; önnön lelkiismereted. Ha megfáradtál az élet harcában, Istenedhez folyamodtál segedelemért és egy-egy elmélyült templomi óra után újból emelt fővel, felfrissült lélekkel folytattad munkádat, amely soha meg nem szűnő láncolata volt a fajtád boldogulását elősegátő cselekedeteknek, - Az egy akol bibliai gondolata hevített* Érezted és tudtad, hogy ezt az ellenság által megtépett; országot, amelynek népét oly gyakran állit ja egymással szembe a testvérharc, csak a krisztusi gondolat nemzeti érzésben fogant es isméje teheti újból hatalmassá, - Volt ugy néha, hogy látszatra talán nem voltál elég erélyes a támadást vezető ellenfelekkel. Sokan ezt gyengeségnek tuoték bem pedig nem az volt, hanem a már legelő biró bölcs lelke, keresztényi türelmének megnyilvánulása, amellyel elriasztás helyett magadhoz közelebb akartál hozni minden keresztény lelket

0 - Ajkaid mindig minden körülmények között lelked gondolatainak adtak kifejezásto Szónok voltál-, amilyent keveset ad a Teremtő/ de sohasem hallottunk tőled üres szóvirágokat:. Amit mondtál, azt érezted iSj azért dolgoztál is* Meggyőző erveidet ellenfeléid is tisztelettel hallgattáke - Messze voltak tőled a hétköznapi ember apro hiúságai. Te sohasem kerested az egyéni népszerűséget c

. Amidőn ujabb es ujabb kitüntetések keresztjei simultak melledre, nem változtál meg. Megmaradtál annak, aki voltál: a Budapestet,, a magyar hazát, a nemzetet olyannyira szerető, istenfélő, egyszerű polgárnak, - Pedig mindannyiunk élén jártál. Hatalom volt a kezedben, de ezt a hatalmat sohasem magadnak, mindig csak szeretett fővárosodnak érdekében használtad fel* Nevedet apró- névtelen kisemberek áldják, s velük együtt könnyes imát repít a Mindenható égi trónusa felé nemcsak a Keresztény Községi Párt. a Keresztény Gazdasági ós Szociális Párt minden egyes tagja, nemcsak a katholikus anyaszentegyház, hanem ennek a városnak minden igaz magyar fia, - Most búcsúznom kell tőled, pedig nem tudok, mert összefacsarodik a szivem. Pár perc még, s te megindulsz a minden földi vándorok utolsó útjára, A testedet vivő kocsi és az előtte járó virágrengeteg egy néma percre meg fog állani olyannyira szeretett eudai hajlékod előtt, amely téged sohasem fog viszontlátni többé. Ott fogunk állani, s ha majd réveteg szemmel visszatekintünk a szelid hegycldalr

ü

l a napszállta sugaraival megvilágított fővárosra, nem lesz közettünk senki sem, aki ne érezné, hogy ez a te gigász), emléked, és mint soha el nem tűnő érdemrendjeid légiója áll ott Őrt, amig csuk magyar él a földön, - S azok a szivek, amelyek a fényes, vagy megkopott öltözetek Miatt dobognak, felolvadva a bánat keserű érzésében, majd rádöbben-. nekorra a valóságra, hogy csak egy, csak egyetlen egy ut vezet a magyar feltámadás felé, ez pedig az az ut, amelyet te szolgáltál utolsó lehelleted ige - Lelked, jól tudjuk, ra* is 5rködlk felettünk. A. Mindenható trónjának zsámolyánál térdelve könyörög érettünk, 1 ... Ha egyszer nehéz trák jönnek,, sötét fellegek borulnak az l l ébre, akkor sem csüggedünk, mert a te örök szellemed vigasztalni, iráU j[ nyitani fog bennünket. Mi sohasem felejtünk, mi mindig benned vizünk'{.•/mert a lélek él: Wolff Károly nem halt meg! /Í.OT/H \ V noc7 ínne IFVÍITÁD