Magyar Országos Tudósító, 1936. július/2

1936-07-17 [144]

1. törvényszéki kiadás, Budapest, 1936, július 17, AKI MAGA IS BELÁTTA, HOGY "KÖNNYEN MEGÚSZTA" A BÜNPERT. Kendős, idősebb asszony: Szombatos Ábrahámné,zsebtolvajlásért már sokszor büntetett napszámosnő zsebtolvajlás kísérletének vádjával állott ma Fe­nessy Ferenc dr, büntetőtör vényszéki egyesbiró előtt, A vád szerint né­hány nappal ezelőtt a nagycsarnokban az egyik vásári 0 zsebéből ki akarto lopni a pénztárcát, de tettenérték és rendőrnek adták át, - Nem vagyok bűnös, - siránkozott az asszony - nem én akartam kilopni a pénztárcát, biztosan valaki más. Én csak véletlenül meglöktem ezt az asszonyt ós ő mindjárt azt hitte, hogy lopni, akarok tőle. « Csak az a baj, hogy maga már nagyon sokszor követett el ha­sonló cselekményt ós a detektívek igen j°l ismerik magát, • Tessék elhinni, most az egyszer ártatlan vagyok, - erőskö­dött Szombatosnó, • A törvényszók kihallgatott több tanút, majd vitéz B oronkay István dr, ügyészségi alelnök vádbeszóde után négynapi fogházbüntetésre Ítélte Szombatos Ábrahámnót, • Na ezt könnyen megúszta, - szólt a bíró, miután az itólet jo*«Hteft ómalkadett, • Ez már igaz, kérem - válaszolta általános derültséget kelt­ve az assAoají* Aki lAthD-fcó&n meg volto *lág«dve az Ítélettel, /MOT/ Sy. —- SAJÁT SZÜLEIT LOPTA MEG. Rád Illés dr, büntetötörvényszóki egyesbir 0 ma tárgyalta Német István * " büntetett előéletű szabósegőd lopási bűnügyét, A fiatalember mult hónap­ban behatolt szüleinek lezárt lakásába s onnan elvitte öccsének ruháit és szüleinek egyéb holmiját. A lerongyolódott és szemmé Hathat óan lezüllött, jobb család­ból való vádlott igy védekezett: • - Hazamentem, hogy anyámtól enni kérjek, mert nagyon ki vol­tam éhezve. Zárva találtam az ajtót, de ón tudtam, hogy a lábtörlő alatt tartják a kulcsot, ott meg is találtam s azzal nyitottam ki a lakást. Bevallom, elvittem az öcsém ruháit ós más Ingóságokat is, amik egy ré­szét nyomban elzálogosítottam­ós a zálogcódulát egy főpincérnek adtam régi tartozásom biztosítására. - Maga iszik, züllik és szomorítja szegény szüleit. Nem szé­gyell magát, tisztességesen dolgoz 0 öccsét is meglopja: elviszi minden jobb ruháját! Nem volna okosabb jó útra térni, - feddte a biró a vádlot­tat, aki némán hallgatta a szembehányást. Ezután besz ó iitotta Rád dr. Német édesanyját. - Én nem kérem a megbüntetését, dehogyis akarom megint börtön­be juttatni, de az apja nagyon haragszik rá... - zokogta a szerencsétlen anya. - Bocsásson meg édesanyám, többet nem csinálok ilyet - for­dult szembe N émetnóvel a fia. - Bár igy lenne, adná a jó Isten! - kesergett Németné. Miután a vádlott beismerésben volt, további tanúkihallgatásra nem került sor, A törvényszék Német Istvánt Lukács Tibor dr. királyi ügyész vádbeszóde után lopás vétségében bűnösnek mondta ki és jogerősen egyhónapi fogházbüntetésre itólte. /MOT/ Sy,

Next

/
Thumbnails
Contents