Magyar Országos Tudósító, 1936. július/1

1936-07-07 [143]

Kézirat i Hatodik kiadás, — ••—.. — — —..—_—— — _ — ..——..—..— /, M«MiÍMl«am)«i«—— — .- — .»..— — — — Budapest, 193-6. július 7, 'f . "X XVIII. évfolyam 153. szán. AZ INTERIidL IdBííi'/illli) UNIO -HTEiááiZLETE. Az Interparlamentáris Unio értekezlete kedden^délelőtt tiz órakor folytatta tanácskozásait T o m c s á n y i Vilmos ^ál elnökletévei. Az értekezlet először is megszavazta néhány kisebb módos it ássál a munkanélküliség csökkentésével kapcs olatban a nemzeti és nemzetközi közmunkákra vonatkozó határozati javaslatot. Utána folytatták a vitát a munkaidő csökkentéséről. Elsőnek Lucien Skupiewski orvos, román szenátor szélalt fel, aki kifejtette, hogy a munkanélküliek legtöbb helyen a legelemibb életszükségleteiket sem tudják kielégíteni, éheznek és nyomorognak. A kérdés Igen bonyolult és sokoldalú, a megoldásokat mindenütt az adott viszonyokhoz kell alkalmazni. Felfogása szerint az Albert Francois főelőadó által előterjesztett határozati javaslat csupán az ipari munkásság helyzetét veszi figyelembe, hangsúlyozottan ajánlotta a szellemi munkanélküliek helyzetének tanulmányozását és erre vonatkozólag modosité indítványt is csatolt be. Gábriel L a f a y e francia képviselő ismertette a negyvenórás munkahét bevezetésének körülményeit Franciaországban, ^egál] cp 1 tóttá, hogy ezt a munkásság nem véres forrad alommá 1, nem lázadással vivta ki magának, hanemfl munkaadókkal történt együttes megállapodás eredménye.. Az erre vonatkozó fr« -icia törvény nem merev rendelkezés,, hanem megvalósítandó direkt ivákat nyújt, amelyeket az egyes iparágak sajátos viszonyaihoz mérten fokozatosan kell alkalmazni. Felhívta az értekezlet figyelmét dz ifjúság kérdésére, az ifjú munkanélküliek kérdésének megvitatására, A f ranc ia kormány - úgymond - ezen a téren is intézkedéseket tesz, részint a tanulmányi idő meghosszabbításával, részint a korábbi nyugdíjazás s al k iv ánj a a kérd ést e lőbbre v inn 1. P e y e r Károly országgyűlési képviselő kiemelte, hogy az •.rtekezlet külföldi résztvevői most személyesen tapasztalhatják, hogy a trianoni szerződés mennyire sulyosböitja Magyarországon a gazdasági válságot, A háború előtt a nyersanyag es felig feldolgozott termékek piacai azokon a területeken voltak, amelyeket elszakítottak, mo3t piac hij án a termelés nagyrészt megakadt, a munkások nagy része kenyér nélkül kiáradt, Peyer Károly kifejtette, hogy a devalvációs kísérletek veszélyeztetik a munkásosztálynak normális megélhetését. A válságból ugy lehetne kilábolni, hogy ha meg lehetne szüntetni a korlátozásokat és az autarchikus berendezkedéseket, s a szabad áruforgalmat helyreállítanánk. Csakis Így lehet a nagy tömegek vásárlóképességét növelni, ami minden társadalmi rétegnek érdeke. A negyvenórás munkahét ma már egyáltalában nem elmélet, mert Amerikában ós más országokban már régebben bevezették. Üdvözli afrancia kormányt abból az alkalombei, hogy megvalósította a negyvenórás munkahetet, Peyer Károly végül szinten hangsúlyozottan felhívta a figyelmet az ifjúság helyzetére. Re ne G o u n 1 n francia képviselő szerint a szociális gondoskodások nem tudtuk lépést tartani a mechanlzálás rendkívül gyors fejlődésével. Ma már le kell számolni az elavult liberális gazdasági rendszerrel, amely csődöt mondott. A munkaidőcsokkéntés én kivül más szociális intézkedéseket is kell hozni a munkásosztály életstandardjának javítása céljából. Ma rendkívül aggasztó a dolgozó c

s a szellemi ifjúság helyzete. Max H y m a n s francia képviselő hangoztatta, hogy a negyvenórás munkahét a munkások bérének aránylagos emelkedésével jár. Tiltakozott az olyan beállítások ellen, mintha Franciaország a munkásosztály követelései miatt a forradalom szélen állana? megvalósították a népi öszszefogást, amely szociális fegyelmezettségről tesz tanúbizonyságot. K.E.H. von He 1 a n d svád szenátor hangsúlyozta, hogy ha Sv Mors-áág nem is csatlakozott a waahin^tenl egyezményhez a negyvennyolc... órás munkahét ügyében, azért országában meggvannak a megfelelő szoc iális intézkedések, amelyek még az egyezmény kívánalmain is tulmennek. Azonban nem akartak olyan általános kötelezettséget magukra vállalni, amit nem tudnának betartani minden téren. Az ipari munkásság számára Svédországban is bevezették a negyvennyolcórós munkahetet, de ezt nem tehették meg az agarármunkások esetében, akiknek számára kétezerhatszáz órás évi munkaidőt állapítottak meg. Különben Svédországban céltudatos politikával és a L /Folytatása következik,/