Magyar Országos Tudósító, 1936. június/1

1936-06-03 [141]

EGYHÁZI HÍREK . /Baltazár Dezső püspöki e~üstjubileuma. Folytatás. 2,/ "Az éghez tartozónak éreztem magamat...." - mondja B

a

ltazár Dezső. Vay főgondnok üdvözlő beszédére igy válaszolt Baltazár Dezső: - Az egyházkerületi főgondnok ur által tolmácsolt üdvözlést hálaadósságom e? ismerésével Í8 áldásmondással köszönöm. A nehéz életpálya eme határköve belső és külső vizsgálódásra indit. Gyarlónak indult az én életem is, mint minden ember élete. Ennek idejében való felismerése és állandó szemelőtt tartása magyarázza meg Isten előtti alázatosság ómat, a tökéletesség végcélja felé sóvárgó vágyakozásomat, sok munkáim, igáim és keresztjeim csendes s* Ívvel hordozását; a hivalkod ás tói ás kevélységtől való tartózkodásomat és feljutásomat arra a magaslatra, ahol ugy a magam, mint a mások gyarlóságára reátekintve, egyedül "istennek engedtem és nem embereknek". Ebből lett sok háborgat tat ásom, de lett Istenben való boldog dicsekedésem ls. - Idejekorán "tudtam, kinek hittem". A világosság, szabadság, Igazság, szeretet Krisztusának, akinek rajtam való feltétlen uralkodásáért Igyekeztem a világtól, annak kártékony befolyásától megüresíteni magamat. Világosságban jártam, hogy láthassa mindenki bizonyságtételemet. Hogy láthasson az Isten és én is láthassam az Istent, Akinek szolgáltam", s akit egyedül féltem. - A szabadságom nem engedte, hogy titkonvaló gyönyörüsége-t keressek rejtőzködő célzatokban, társasagokban és gyülekezetekben.A Szentírás és az élet öröklgazságaihoz való ragaszkodásom megoltalmazott attól, hogy jövő-menő szólamok és Irányzatok jobbra-balra tantorltsanak.A szeretet pedig, anelyet egyetlen Uram s Királyom: az Ur Jézus Krisztus a keresztén élete feláldozásával pecsételt meg, életem kiolthatatlan evangéliumává lett, amelynek birtokával az emberek javának szakadatlan szolgálata mellett ls as éghes tartozónak ereztem magamat ás szánakozással és undorral néztem a haragot, mint minden isteni és emberi jó mérgét,mint a társadalom szégyenét ós mint az ország veszedelmét... - Nyugodt vagyok felőle, hogy életem utja nem hajlott el őseimétől. Bizonyos vagyok benne, hogy a tiszántúli egyházkerület által különösképpen képviselt evangéliumi Igazságok, kálvini elvek, nemzeti hagyományok, általános emberi kincsek nem vesztek el, sőt el sem értéktelenedtek a kezeim között és nem is vesznek, nem ls értéktelenednek el, -imlg az Isten kegyelme erőt, a gyülekezetek bizalma kedvet ad őrhelyemen Ü állani. Megáldoztat ásom ideje már nincs messze. Jólesik nyugodtan vára7 kőzni reá... Lelki családomat: az egvhá*kertíletet Isten oltalmába kérem. Az üdvözlő-beszédek. T a s n á d i Nagy András dr*vallás» é3 közoktatásügyi államtitkár a m.kir.kormány megbízásából elsőnek köszöntötte Baltazár Dezsőt* "Azok a lapok, amelyekre Baltazár Dezső püspöki szolgálatai vannak felírva, megteltek a hit, a helytállás, a hűség,az áldozatos munka, a szolgálat, a szenvedés drága emlékeivel , át vannak szőve az Isten dicsőségétől ezekre verődő dicsfény-sugárral. Baltazár Dezső igy folytatta a kultuszállamtitkár - hajthatatlan egyházpolitikus, törhetetlen alkotó és szervező erő, melegszívű férfi, aki vágyva-vágyja népének boldogabb jövendőjót ós amit először kellett volna mondanom:klaszszikus prédikátor, aki a próféták erőteljes és gazdag nyelvén hirdeti {Esten dicsőségét meleg szivvsl, ragyogó energiával ás rendíthetetlen tekintéllyel. A magyar királyi kormány nevében tisztelettel és szeretettel üdvözlöm és kivánom,• hogy sokéig folytathassa még munkáját, hazánk és egyházunk dicsőségére." Az összes református egyházak és intézmények ké^viseletében R a v a s z László dr,püspök emelkedett most szólásra: ''Szeretett testvérünk, kadves barátunk! - igy kezdte Ravasz püspök. Ez a templom a bujdosó magyar kálvinizmusnak. Isten eme kiválasztott népének kobeépitett és jelképes szent sátora; itt más nevet magasztalás nem illethet, egyedül a Szentháromság egy igaz örök Isten nevét .Ünneplésünk éppenezért meleg, bensőséges és felemélő; ugy állunk egymással szemben,egymás körül, mint egy nagy Család és a család legidősebb testvére, /folyt, köv./