Magyar Országos Tudósító, 1936. június/1

1936-06-02 [141]

GYÖNGYÖSI DOLLARBEffÁLTÁS A BÜNTETŐTÖRVÉNYS ZEK ELŐTT. Horschkovics Izidor gyöngyösi textilkereskedő és fia: Horschkovics Manó fizüuési oszközökkol olkövotott visszaéld bürtto trónok vádjával állottak ma délelőtt a büntotőtörvényazék Horváth—tanác 3a, mint valutabiróság olőtt. A vád szerint Rótévvol ozolőtt Pintér Andrásne bodonyi asszony nyolcvan dollárt adott át Horachkotticaéknak, akik zugárfolyamon vásárolták mog a dollárokat. Az idősobb Horschkovics azzal védokozott,hogy a kérdéses napon nom is volt bont az üzlotbon, mort éppon hetivásár volt és a piacon tartózkodott. Nom is látta Pintemét. Pia szintén tagadta bűnösségét és ő is azt hangoztatta, hogy az a33zony nom járt az üzlotbon 3 nom felel mog a Valóságnak, hogy ddllárokat voltok. Pintérné szintén vallomást tott. Elmondta, hogy Kanadában élő' férjétől kapott nyolcvan dollárt és bo akarta váltani a "Nomzotközi Bankban

1

^ . - Talán Nomzoti Bankot akar mondani? - kérdőzto az elnök. - Hát nom tudom én kérőm, pontosan hogy hivják ozt a bankintézmonyt, do azt tudom, hogy ogyazor váltottam bo ebbe a'szép üzlotbon és megint; C3ak ido akartam monni. Keringtem jobbra-balra, keresgéltem mindenül; t; de nom találtam sehol. Mondtam a sógornak, aki totsziklíudni velem" volt, valakit mog kollono kérdozni, ,-űl van. Do sonkisom tudxa megmondat ni, akivol találkoztunk, mort hotivárV volt és sok volt a nomodavalósi, olyanok, mint mi. Aztán bomontünk két másik bankba, de ott nagyon kovotot akartak adni. Én azt mondtam: nom viszom én máshoz, csak a nomzotközi bankba, mort ott már egyszer nagyon tisztosségosok voltak é3 3okat adtak á dollárért; Utközbon agy ombor mogszólitott bonnünkot, hogy majd olvozot olyan helyro, "ahol sok pénzt kapok. Aztán bovitt ogy ruhá3üzlotbo, olőjöttqjr x£aMíqgftSt&aJi ombor, aztán azt mondták: adjam oda nokük a'pénzt, jól mogfizotik. Kicsit már mog voltunk ijodvo a'30k szaladgálás miatt, mog fáradtak is voltunk, hát aztán átadtuk a pénzt, Nom Í3 számoltuk mog mindjárt, csak az" utcán 3 rájöttünk, hogy bizony bocsaptak bonnünkot, kovosobb pénzt adtak, mint amonnyi járt volna. - Ezok az omborok voltak? - mutatott Horváth Géza dr, a két Horsch kovicsra, -••Akkurátusan azok! Az öreg is adta a pénzt, mog a fiatal is. - Nom más üzlotbon jártak? - szólt közbo most a védő; - Van ott 3ok ruhásbolt s mindogyikbon van szakállas és szomüvogos ombor. Talán tév odnok maguk? - Nom az kérőm! Mogesküszök én arra, hogy ük'voltak, - orŐ3ködött a kendős 'Pintérné, Horschlcovicsék azonban tagadták^ hogy ők voltak. Tanúvallomást tott ozután Pintérné unokahuga, aki szintén jelen volt, mog a sógor Í3, akik torholőon vallottak. &> En mondtam a n énemnek, - vallotta a fi ital, ráncosszoknyás parasztloány. -'no monjünk ozzol a furcsa kinézésű omborrol,'valami rossz volt a szoméDon. De már sokat szaladgáltunk, mog is éhottünk, a2tán attól is féltünk,'hogy o3to lösz, hát oszt mógi3 volo montünk. Do lám, baj is lőtt bololo. Ezután még más tanukat hallgatott ki a törvényszék, majd a védő indítványozta a bizonyítás kiogészitését annak a tisztázására: molyik üzlotbon jártok a vidéki asszonyok és nom tévo3ztik-o összo a^szakállas Horschkovic3ot más szakállas ottani koro3kodővel, A törvényszék mollőzto az indítványt és itélotébon Kot3is Miklós dr. ügyészségi alelnök vádja értőimében bünö3nok mondta ki ugy az idŐ3obb.m int a fiatalabb Herschkovicsbt visszaélés vét3égébon ós ozórt fajonként tlzonnégynapi fogházra és' ötvon p^ngő pónzbüntotésro itélto okot. Az itélot nem jogoröa./MOT/ Sy.