Magyar Országos Tudósító, 1936. június/1

1936-06-08 [141]

HÍREK , , , : fk Népszövetségi Művészeti és Irodalmi Bizottság megbeszélésének megnyitó ülése o Folytatás.l„/ Különösen kiemelte a magyar kormány es a magyar közoktatásügyi miniszter érdemeit, a bizottság munkálatainak előkészitásébeno - Jól tudtuk - úgymond Paul Valéry hogy a magyar föld termékenysége szellemi téren is igen nagy és hogy a magyar föld gyermekei igen értékes munkával gyarapították az egyetemes kulturát

3 olyan Bzellem termékeivel, amely semmilyen más nemzet szelleméhez nem hasonlít. Lehet-e eredetibb szellemiséget találni a magyarnál, amely itt Kelet és Nyugat között győzedelmeskedett az ellentétes befolyások felett 6>.j»melyben minden fellelhető^ ami a művészet megér le lés éhez szükséges, olyan művészeté, anelybőüi mások is bőven merítenek, A szónok ezután megemlékezett Liszt Ferenc nagy alkotóerejére! és rendkívüli művészi készségéről, majd pedig Bolyai Jánosról szólott; akinek sikerült kibogoznia azt a csomót, aaely már Euclides óta szük korlátok közé szorította a geometriát, Magyarország tehát gazdagon ontja a ritmusokat és a spontán alkotásokat, de ugyanakkor bővelkedik a csodásan elvont szellemekben is.Nincs még egy ország a világon, ahol az ókori művelődésnek kézzelfoghatóbb szerepe lett volna, mint Magyarországon,- noha a magyar nyelv semminő kapcsolatban nem áll a latin nyelvvel. - Paul Valéry ezután köszönetet mondott mindazoknak, akik a bizottság munkálatainak előkészítésében resztvettek, háláját fejezte ki a magyar kormánynak, a fővárosnak, a magyar fogadóbizottság agilis vezetőinek, majd pedig kijelentette, hogy a mostani megbeszélés célja tulajdonképpen annak a kérdésnek a megoldása, amelyéét Magyarország a maga életében már régen megold ott ? vagyis a humanizmus eszméjének meghatározása és a humanizmus jövőjének megvizsgálása, A bizottság tulajdonképpen népszövetségi feladatot tűzött maga elé, mert a Népszövetség az, amely a nemzetek és az emberek közötti kapcsolatok összhangba hozatalán elsősorban fáradoziko Szükségesnek látjuk ug anis, hogy egy olyan korban, amikor a technikai fejlődés megnövekedeté- tekintélye könnyen tévútra vezetheti az elméket és nyugtalanságot ébreszt a c ivillsác ló jövője tekintetében, rendet, erőt és állandóságot vigyünk bele a gondolatok kicserélődésébe. A következe szónok Ugo Ojetti, az olasz királyi akadémia ta

£J

a

> Olaszország képviselője, a következő beszédet mondotta; Már több év óta abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Olaszországot képviselem a Nemzetek Szövetsége kebelében működő állandó művészeti és irodalmi bizottságban. Renoklvüí megtisztelőnek tartom a magam számára, hogy itt, Magyarország szivében Olaszország nevében beszélhetek; Magyarország nagy szivében, amelynek dobbanását mi olaszok talán mindenkinél jobban érezzük baráti szivünk felé, amely szilárd, hűséges és bátor érzelmekkel van eltelte* Ezt a megtiszteltetést és örömet kettőssé teszi királyi fenséged jelenlótej, akinek személyét mi még a harc téren megtanultuk tisztelni és most, az u.n,béke időkben pedig szeretni. Meg kell említenem azt is, hogy elnökünk, Paul Valéry nemcsak Franc iaor.. szagot képviseli illő méltósággal, hanem vérének néhány olasz cseppe a ml országunkhoz is füzl. Ez a vérrokonság indította őt ásóknak a mondatoknak a megírására, amelyeket Leonardo da Vincinek szentel nemcsak mint tudósnak és festőnek, hanem mint annak az embernek ls, aki mintaképe volt az olasz és egyben az európai müveit embernek. * A reneszánsz első képe, amely eljutott Budapestre, a monda szerint Leonardo r!a Vinci egyik festménye veit, amelyet a milánói herceg Korvin Mátyásnak ajándékozottá Ml a humanizmus szerepe a mai ember kialakításában? Ezt a problémát kell megtárgyalnunk* Jó lesz, ha állandóan Paul Valéry szavaira gondolunk és amikor humanizmusról beszélünk, akkor az emberiségre is gondolunk.A szavakkal sokszor ugyanolyan játékot lehet játszanl,ittint az emberekkel. Sokszor a valósághoz szorosan kapcsolódó szónak több az értéke, mint a legterjedelmesebb elvont fogalomnak, -Ezeknek a problémáknak tárgyalására jobb helyet nem is találhattunk volna, mint Budapest .Magyarország századokon kereszbüa vér áztatta bástyája volt az európai kultúrának es amikor a magyarok tekinte- . tűkkel Róma és Olaszország felé fordultak., akár ezer évvel ezelőtt,akár epv éwel ezelőtt,mindig abban a reményben tették, /folyt, köv,/