Magyar Országos Tudósító, 1936. május/1

1936-05-12 [139]

/Kornis Gyula rektor beszéde az egyetem közgyűlésén.Poly tat ás 1./ képzelték a nők politikai közakaratának kialakulását a parlament utján. Azonban kl meri állítani, hogy a gazdasági, társadalmi érdekeltségek alapján szilárd pártokba tömörült mai parlamentekben az emberek egymást észokokkal meggyőzni akarják, vagy magukat meggyőzetni engedik. A parlamenti élet mai pártmegköt öttsóge mellett a politikai igazság" egyedüli biztosítéka a pártvezér belátásának evidencia-foka. Politikailag a pillanat számára mindig az lesz "igaz", amit a többségi hatalom legfigbb személyi képviselője gondol, az uj politikai rendszerek^ nyelvén szólva: amit a Duce vagy Pührer gondol. Ebből semmi baj nem támad az "igazságra" nézve, ha a diktátor olyan kiváló géniusz, aki a tárgyak immanens természetét mély lntulclévai ragadja meg, s belső logikájukat eszével követni tudja. Az igazságnak eleg, h«. egy ember látja is meg: sok elme parlamentáris akkumulációja és tömeglo&ikája nem éppen biztosíték az igazság helyes megpillantáséra. De kérdés, mi az ilyen vezérekben a túlnyomó: a logikus ész-e; vagy a hatalmi akarat? Vájjon a kettőnek milyen viszonya 51 lelkében. - E ponton válik el » tudományos gondolkodás és a politika utja. A politikában a hatalmi akarat rendszerint sokkal több, mint az igazságra törekvő akarat, a Wille zur Maoht döntőbb lelki Indíték, mint a Wille zur Warheit, aiólkül, hogy a tiszta szándékú politikus is ennek tudatában lenne. A tudományos gondolkodás és a politikai gondolkodás belső struktúrájú elüt egymástólt az előbbi az észből, az utóbbi főképp a hatalmi akaratból táplálkozik. A tudományos gondolkodás elsősorban az észnek, a politikai tevékenység az akaratnak az aktusa. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy a teoretikus ember szellemi magatartásában nincsen egyáltalán akarati, a a politikus szellemi habitusában nincsen észszerű elem. - Ezen a pszichológiai alapon érthető a különbség az e gyetem, mint a tudományos gondolkodás képviselője, s az állami hatalom, mint a politikai gondolkodás képviselője között* Az egyetem maradjon a nemzetnek elméleti fóruma, amely neki megmutatni lp-rkodik, mire jut a kritikai gondolkodás, az llluzlementés ász a nem pusztán ösztönös, de módszeres gondolkodás. Az egyetem az állam kritikai tudományos Öntudata, értelmi lelkiismerete, amely kiegészíteni hivatott a politikus sokszor osak ösztönszerű gyakorlati és hatalmi lndltoku gondolkodását. - Az államnak azért la szüksége van a? egyetemre, mert a tudománynak egyik legmagasabbrendü feladata az igazi állam eszméjének kutatása, a meglévő állam bírálata, s a jobb állam gondolatának 1c lalakitása. A tudomány volt a modern állam fejlődésének normatív serkentője: a tudománynak köszönheti az állam mai szervezetét és formáját. Az egyetemnek állameszmeformáló <*s bíráló elméleti tevékenysége távolról sem jelenti azt, mintha az egyetem részt akarna magának a konkrét politikai hatalomból, - bár képviselőit a legtöbb államnak a felsőházakba, az angoloknál egyenesen az alsóházba küldi. Az egyetemi tanárok "a közösség prófétái, az állam augurj«»i", akik, mint a tucbomány papjai, az állam kormányzói mellett s nem fölött állanak, őket elméleti szempontjaik alapján olyasmire eszméltetik, amit a puszta ösztön és rutin nem tud meglátni, a társadalmi ideálokat bennük ébrentartják, ha mindjárt ezek egyelőre nem ia valósíthatók meg, de mint végső célok, fényükkel előre megvilágítják az állami fejlődés útját. Ennek a hivatásnak és feladatnak méltó betöltését az állam az egyetemnek csak olyan tudós személyiségeitől várhatja, akik nem kötött emberek, hanem a szabad bírálatot az állammal szemben is erkölcsi és értelmi felelősségük tudatában függetlenül gyakorolják. Amit ők gondolnak, azt nem az állami hatalom Időleges birtokosainak hatalmi igényel nyomán gondolják, hanem önállóan és ezektől függetlenül; nem a hatalom kiszolgálása, hanem eszmei >1 irányítása a céljuk; nem a politikusok ügyvédei, akik védik a meglevő // állapotot, s ezt az elmélet szentesítésével a tudomány neiében igazolIJr ják, hanem a politikai hatalmasok gondolatébresztői, reformtervezői s J ha kell lelkiismeretes jóakaró bírálói ls. /Folytatása következik./ f ' ORSZÁGOS LEVÉLTÁR