Magyar Országos Tudósító, 1936. április/2
1936-04-30 [138]
Dr • M e t z 1 e r Jenő, a Magyar Országos Központi Takarékpénztár elnökhelyettese és vezérigazgatója csütörtökön este előadást tartott a Nemzeti Egység Munkaközösségéhen ' Gazdavédelem és aranyklauzula" cimmel. Előadásában a következőket mondotta: - A pengővaluta behozatala után gazdasági életünk még nyomait mutatja az inflációs mentalitásnak, ami csak az 1931, év tavaszán a világválsággal kapcsolatban nálunk is bekövetkezett gazdasági válság következtében tűnik el. A közbeeső Időben magas kamatlábak vannak érvényben, magas árak d Ívnak és az inflációs időből megmaradt gazdasági lendület fentarjja az adósok és hitelezők közötti viszony egyensúlyát „ Hivatalos pénzügyi politikánk a válságból a kivezető utat a defláció eszközeinek alkalmazásában kereste. Ennek a deflációs politikának elmaradhatatlan következménye volt az adósvédelem. A kormányzat tart őzkodott ennél a problémánál radikális eszközök alkalmazásától és az ország szerény anyagi helyzetét figyelembe véve, a védelmet a gazdasági egyedek szük körére, a mezőgazdasággal foglalkozó adósok körére szorította és ott ls szelektált az adósok teherbiróképessége szerint. Az idő ugy látszik, hogy igazat ad ennek a tartózkodó és óvatos, ha talán kegyetlen politikának, az adóskérdés nyugvópontra kezd jutni; az, hogy a gazdasági egyedek egy köre e politikának áldozatul esett, lassan-lassan- feledésbe merül. A legfeljebb 10 hold terjedelmű védett eirtokok adósságrendezésével kapcsolatban egy jelentéktelennek látszó probléma merül fel: hogy sorozzák az aranyklauzulával felvett, elsőhelyü, törlesztéses, hosszúlejáratú kölcsönöket. Az úgynevezett dollárrendelet haszonélvezői, akik az aranyklauzula dacára sima dollárárfolyam szerint fizetik az 5 fi-os kamatot és igyfear.után a pengőösszeg után, amit felvettek és amit használtak, tulajdonkeppen csak 3 /fa-ot fizetnek, a saját szempontjukból érthetően azt a felfogást igyekeznek a hivatalos körökben elfogadtatni, hogy a kölcsönök sorozása ne érmepar ltáson, hanem az aranyklauzula dacára devizaparitáson történjék. * Ezzel szemben az előadó ennek az álláspontnak érvényrejuttatásában egész hiteléletünkre veszedelmes precedenst lát, amennyiben tartani lehet attól, hogy az aranyklauzula megdöntését aa adósok többi kategóriái ls szorgalmazni fogják, aminek az lehet a végeredménye, hogy egy többszáz milliós kölcsöntőke után az adósok körülbelül 3 % kamatot fognak csak a hitelezőnek fizetni, ami nemcsak a szóbajövő elsőhelyü törlesztéses köl- ts csönhitelezőkre nézve jelentene alig elviselhető károsodást, de az uj ^ cT tőkeképződés lehetőségeit is csorbítaná. Az 1933-ban hozott 7600. sz. úgynevezett dollárrendelet indító oka a Roosewelt-féle reformok nyomán az adósok körében támadt nagyfokú izgalom volt, amit annakidején meg ls s; <^ lehetett érteni, mert hisz akkor a magas kamatláb és alacsony búzaárak nyomták a mezőgazdaságot és a gazdavédelmi intézmények létesítése kezdeti >stádiumban volt. Ez a dollár-rendelet átmeneti jelleggel hozatott, ma azonban a legnagyobb elfogultsággal sem lehet azt mondani, hogy guvernamentális politika szempontjából az atmoszféra nem javult meg lényegesen, a gazdasági kérdéseknek általánosan elismert jogszabályok szerint való rendezésére. Az adósok most már minimális kamatot fizetnek, a buza ára felment több mint a kétszeresére és a gazdatársadalom anyagilag gyenge egyedei a védett birtokok intézményében a legmesszebbmenő védelmet kapták. A helyzet a válságjog alkalmazása szempontjából is tisztázódott, legfelsőbb bíróságunk az arany klauzulából mindig levonta azt a következtetést, hogy a felek között az értékállandóság biztonságát célozta e megállapodás, melynek legalább is kell hogy az az eredménye legyen, hogy az adós ne fizessen kevesebb pengőt vissza, mint amennyit a hitelezőtől kapott. Az előadó az érvek egész sorával tör lándzsát amellett, hogy a 7600. sz. úgynevezett dollár-rendelet nan kiterjesztésre, hanem rektlf ikáclóra szorul és hogy az aranyklauzulás doll árkölcsönöket a 14 .000/1932 ,sz. rendelet 34, §-ának megfelelően érmeparitáson kell sorozni. Ugy, ahogy a legfelsőbb biróság is elutasítja magától azt a kifogást, hogy az adós azért fizessen kevesebbet, mert a hitelező daját kötelezettsége teljesítésénél szintén kevesebbet fizet, vagy mert a zélogleveles üzletből külön haszna van, az előadó is arra mutat rá, hogy a bankok nyereségének kérdését ez üzletágban nem lehet közvetlen kapcsolatba hozni rendezés alatt I álló kérdéssel. / Folytatása következik./
