Magyar Országos Tudósító, 1936. április/1

1936-04-02 [137]

J_J \J _J_ J-A II Í.J X A A _L A 1. A-I A *. VITÉZ MOóR GYULA JOGIKARI DÍKÁN BESZÉDE A PROTESTÁNS DIÁKSZÖVETSÉG JUBILÁRIS KÖZGYŰLÉSÉN. Az Országos Magyar Protestáns Diákszövetség most tartja tizenötéves fennállása alkalmából jubiláris közgyűlését, amelynek munkálatai pénteken este a Bethlen Gáoor-Kör helyiségében ünnepi megnyitóüléssel kezdődtek meg, A megnyltóülésen megjelent vitéz Moór Gyula dr,, jogikari dékán, képviseltette magát a Magyar Nemzeti Diákszövetség, a Katholikus Dl ákszövet ség^és ott voltak nagyszámban a fővárosi és vidéki tagegyesületek kiküldöttei. •/ ag Emerlcana Dr. Somos Elemér elnöki megnyitója után vitéz M o ó r dyula dr, mondott nagyhatású ünnepi beszédet, - Az a tizenöt esztendő - kezdte beszédét vitéz Moór Gyula,- amelyet a Protestáns Diákszövetség a magyar kulturális munka szol-_ gálatában töltött, a. ml nemzetünk történetének legszomorúbb és lerr ..g.^t lene'bb korszakára esik, A ml fényes dicsőséggel és sötét balsorssal teli tört éne lmünkbeh vannak más nagy katasztrófák ls: a mohi csata és a mohácsi vész nemzeti pusztulást jelentettek, de mégis azt hiszem, hogy ezeréves történelmünk során soha olyan nagy csapás nem érte a magyar nemzetet, mint Trianonnal, A ta'ohípusztá* és a mohácsi csatatéren olyan népek arattak rajtunk megsemmisítő diadalt, amelyekkel szemben kulturális és erkölcsi fölényünk elvitathatatlan volt, Trianonban azonban olyan népek között osztották szét ezeréves országunkat, amelyekkel szemben a magyarság szellemi ós erkölcsi nlvó-különbsége nem annyira nagy, mint amilyen volt a tatárokkal ós törökökkel szemben. Ha tehát meg akarjuk őrizni a feltámadás reményét, akkor azon kell dolgoznunk, hogy ezt a szellemi és erkölcsi fölényt, amelyet a Balkán népeivel szemben képviselünk; továbbra is megtartsuk. - A magyar feltámadást szolgálta a protestáns Diákszövetségamikor a protestáns magyar ifjúságot, a nemzet jövőjét és reményét szellemi és valláserkölcsi célok szolgálatába tömöritette. Ezt abban az időben tette, amikor a nemzeti balsorsban a magyarság minden rétege között éppen az Ifjúságnak jutott osztályrészül a legmostohább ós legsivárabb sors* A trianoni magyar ifjúság életútján nem nyílnak virágok, legfeljebb a gondok és nélkülözések jégvirágai, amelyek életének ablakán még a jövőre való bizonytalan kilátást ls eltakarják. Abban a reménytelenül sötét éjszakában, amely a nagyhéboru elvesztése óta borult nemzetünkre, nemcsak az a szomorú ós fájó valóság, hogy nemzetünket feldarabolták, hanem az IS, hogy a magyar nemzet virágának, az ifjúságnak annyira kilátástalan, reménytelen és mostoha sors jutott osztályrészül. Lehet-e remélni, hogy az a nemzedék, amelytől a sors az élet legnagyobb szépségét, a gondtalan ifjúságot elvette, képes lesz móg lelkesedni nagy nemzeti eszményekért«?.Pedig ha egyszer az ifjúságnak szivéből kihalt a nemzeti eszményekórt való lelkesedós, akkor f eltart ózhatat lanul romlásnak és rodhad ásnak iráu] a nemzet. A magyar jövőt munkálta tehát a Protestáns Diákszövetség, ami kor ebben az ifjúság számára legsivárabb korban a magyar protestáns ifjúság lelkében élesztgette a nemzeti és a valláserkölcsi eszményekért égő lelkesedésnek a tüzét és ezt olyan korban tette, amelyet általában materiátlis korszaknak szokás nevezni. - A mai kor embere elsősorban az anyagi erők játékát veszi tekintetbe és elfelejti, hogy minden anyagi tényezőnél nagyobb hatást tud kifejteni a társadalomban egy anyagtalan valami: a gondolat. Ennek köszönhetjük az egész emberi civilizációt ós kultúrát. A magyar jövőért dolgozott a Protestáns Diákszövetség, amikor az ifjúságot a gondolái katonáinak csatasorába állította és én kívánom, hogy tömörítse továbbra is a szellemi és valláserkölcsi erők szolgálatába a protestáns magyar ifjuságot, élesztgesse és tartsa ébren bármilyen sivár viszonyok között is / ennek az ifjúságnak a lelkében a nagy nemzeti eszményekért való lelkese/-3 A. r>4-