Magyar Országos Tudósító, 1936. április/1
1936-04-02 [137]
m-mm RABLÁSÉRT TIZHÓNAPI BÖRTÖN. Fürst Sándor rovottmultu vásári árus február 9-én egy kültelki vendéglőben megismerkedett Pecsár Rudolf kárpitosmesterrel. A csendes borozgatás után egy másik vendéglőbe mentek, majd sorrajárták a Chicago kávéházait, végül is egy Nefelets-utcai vendéglőben kötöttek ki. Fürst megtudta, hogy Pecsár Rudolfnál több mint száz pengő van és elhatározba, hogy megszerzi a pénzt, Egyizben megpróbálta észrevétlenül kiemelni a pénztárcát, azonban ez nem sikerült, A kisérlet után az elszánt ember vakmerőbb módszerhez folyamodott5 amikor Pecsár elhagyta a helyiséget, utánalopakodott, rávetette magát és erőszakos módon megszerezte a pénztárcát, amelyben két darab ötvenpengős és még aprópénz is volt.. A királyi ügyészség *"urst s ándorellen rablás büntette cimén vádat emelt s ma vonta felelősségre a büntet'őtörvényszék vitéz Ottrubaytanácsa, A vádlott tagadta bűnösségét. Azt elismerte, hogy ki akarta lopni a pénztárcát , de az első kisérlet meddő maradt, a második alkalommal már jobban igyekezett és sikerült is megkaparintani az erszényt. Azt határozottan tagadta, hogy erőszakos módon került volna a pénz birtokába. Állit ás a igazolására elmondta, hogy amikor már nála volt a pénztársa, Pecsár rendelt egy üveg bort és fizetni akart, Ö, Fürst - mint előadta sietve kiegyenlítette a bor árát, nehogy Pecsár még a vendéglőben rájöjjön arra, hogy meglopta, Ezzel szemben a kihallgatott kárpitosmester határozottan állította, hogy Fürst a vendéglő helyiségéből v: ló távozás után az utcán elgáncsolta, azután ütlegelni kezdte és eközben erőszakkal vette ki a zsebéből a pénztárcát, Több tanút hallgattak ki, majd Szakáll Géza dr, királyi ügyész vádbeszéde után a törvényszék rablás bűntettéért tizh ü napi börtönbüntetésre Ítélte Fürst Sándort, AZ Ítélet nem jogerős. /MOT/ Sy. •»———— FELMENTETTÉK A VŐLEGÉNYT', AKI MENYASSZONY/. SZERINT BÁRóNaK AD1V KI MAGÁT ÉS HÁZASSÁGI ÍGÉRETTEL PÉNZT SSÍÍLT KI. Tóth Béla dr. törvényszéki biró ma tárgyalta Zana Sándor Imre huszonkétéves ügynök házasságszédelgési bűnperét. A vád szerint három évvel ezelőtt eljegyezte' Obrucsai Melindát, akinek édesapjával elhitette, hogy nagyarányú csemegekereskedéshez fog, amelyhez azonban pénzre van szüksége, A leendő após, de különösen a leány édesanyja több tételben adott is pénzt a jó megjelenésű és jó családb°l való fiatalembernek, aki közel kétezer pengőt kapott, azonban - a vád szerint - nem volt komoly szándékában feleségül venni Obrucsai Melindát, csak a pénzt akarta kicsalni. Az elegáns fiatalember bünperének tárgyalásán tagadta bűnösség -gót. Beismerte, hogy kapott pénzt, de tagadta, hogy csak sz volt a célja és nem is akarta tulajdonképpen feleségül venni a leányt. •'- Kiskorú vagyok> nincs egzisztenciám és ugy gondoltam, hogy menyasszonyom révén megélhetést hozó vállalkozást kezdhetek és ezért volt szükségem a pénzre - vallotta a vádlott. - Társultam is egy barátommal és az volt az elgondolás, hogy a Balaton mellett már ki is bérelt nagykiterjedésű szőlőgazdaság terményeivel kezdjük, az üzletet. Minden pénzt a vállalatba fektettem, de sajnos semmi sem sikerült, a pénz teljesen odaveszett. Levelezéseim vannak és más okiratok,' amikkel igazolom, hogy komoly alapon indult a vállalkozás. • - Miért bontotta fel a jegyességet- - kérdezte a bir ö » - Éppen ezért. Nem volt állásom, sem jövedelmem, miből tudtam volna eltartani a feleségemet. - Vannak adatok, amelyek szerint maga bárónak adta ki magát, - Engem megilletne a bár ü i cim, de nem használom. Hangsúlyozom, én nem szélhámoskodtam, komolyan el akartam venni Melindát, de sajnos, a körülmények számításaimat keresztülhúzták, - védekezett Zana Sándor Imre, Kihallgatták ezután tanúképpen Obrucsai Melindát, aki elmondta, hogy a közeli napokban lesz tizenkilencéves. A biró kérdéseire előadta, hogy a Gellértben egy táncos teán ismerkedett meg Zana Sándor Imrével, K akivel aztán többször találkozott. - Amikor megkérte a kezem, igent mondtam, - vallotta - fiatal leány. - Azt mondta, hogy bár 0 és csak négy-öt h°nap múlva tudtam meg, hogy ezt a cimet sosem használja, csak előttem szerepelt igy. Amikor ezt szóvátettem, kijelentette, hogy szerénységből nem használja az őt jogosan megillető bar°i cimet. Egyszer egy karkötőt kért tőlem azzal, hogy /folyt.köv./ Sy.
