Magyar Országos Tudósító, 1936. március/2

1936-03-20 [136]

K e z i r a t , , Első kiadás. Budapest, 1936. március 20. ' /''•' ' - XVIII. évfolyam, 67.szám.EGY H . A Z I HÍREK ;

v

!> KOüSUÍH L/.J03 J1KL,^LT3TJ:

!

TISZTJEIT A FASORI áVANG.-iLIKUS TEMPLOMBAN. - Kemény esperes beszéde Í. hivő i o.ssuthról, Má, március 20.-án, Kossuth Ltjos halálának negyvenkettedik évfordulóján az evangélikus egyház' hálardó istentiszteletet tartott nagy fiáért, a fasori evangélikus templomban. Kern é n y Lajos budapesti esperes mondotta az emlékbeszédet Márk evangéliuma IX. részének 23, verse alapján es cctöbbi között igy szólt: - Amikor negyvenkét esztendeje ezen a napon Kossuth Lajos szive megálloct, - úgymond az esperes, - egy pillanatra szinte minden magyar szivet megbéni bot; a fájdalom. Azután felsirt a fohász, ne menjen el a nemzet atyja még, hűséges kék szemei tekintsenek továbbra is reánk, mert szükségünk van valakire, akit mindnyájan egyformán szeretünk. Mintha az a nemzedék édesatyja koporsója előtt állott volna, - a magyarság még soha nem szeretet* senkit olyan egyetértő szivvel, mint Kossuth Lajost, - Csak negyvenkét év mult el azóta, de századoknál nagyobtfváltozáson men ;ünk át. Olyan viharok zúgtak el a magyar föld felett, olyan szántások barázdálták - hasogatták meg a sziveket, olyan fájdalmak és csalódások sebei vannak rajtunk, olyan jelszavak csattognak a közéletben, s végül olyan uj és rossz csillagok szikráznak Európa egén, - hogy szomjas szivvel es vágyakozó érzésekkel tekintünk vissza a Kossuth-idókbe: szeressen minket megint egy ily nagy lélek minden érdek nélkül és szeressük mi is megint hívebben és igazabban nemzetünket, magunkat. Mily szörnyű dőreség volna, ha meg azt az eröc ás példát is elveszni engednénk, amelyet Isten kegyelméből Kossuth-tal nem temettünk el, hanem örökségül birunk. Milyen lesújtó Ítélet volna saját magunkról, ha azt kellene mondani: Kossuth meghalt -s elfeledtük, eszméin áthaladtak az idők, uj történelmet élünk, - Ezen az ünnepen szembeszállunk minden csüggedéssel és ugy emlékezünk Kossu h Lajosra s ugy áldjuk őt, mint aki sokkal teljesebben él a nemzet sziveben, mint ahogy némelyek gondolnák, - Mert mélyebb igazságot jelentett az ő élete, semhogy elmul^J^'* nék valaha is, A hitnek azt az igaz séf át, e. aelyet JvZus egy szenvedőnek mondott, aki segítségért könyörgött hozzá: "Minden lehetséges a hivőnek". Nem mérlegeli igazságosan Kossuth életét és jelentőségét az, aki figyelmen kivül hagyja, hogy Kossuth Lajosnak ilyen eget-földet, mul tat, jö- . vendőt egybefoglaló, mindent lehetségesnek tartó hite volt, - Nagy dolgok - igy folytatta Kemény Lajos esperes - soha nem születnek hit nélkül. Le mert a legnagyobb dolgok is az emberen keresztül valósulnak meg, ebeket az embereket kell a hitnek annyira áthatnia, hogy bizonyosság legyen számukra s hit mindent legyező ereje. Ha csak önmagunkban, csak emberekben, vagy eszméink igazságában bizunk, könnyen megcsalódunk, visszarettenünk az akadályoktól és felhagyunk a küzdelemmel. Csakis annak a hitnek lehetséges mindég amelyik oda tud kapcsolódni Istenhez alázatosan es bizalommal. Alázatosan, mert nem becsüli tul a maga szándékait ás erőit, bizoda Imásan: mert magáénak érzi Isten helyeslését és segítségét, - Szent meggyőződéssel állítjuk, hogy aki nemzetének vezetésére vállalkozik, tehát elfogadja a földi életnek ezt az egyik legnagyobb felelőssegét, annak -rés es biztos hitének kell lennie, Mert tangersok n nehéz eltévedés ás bánat következhetik egy-egy nemzet életére nézve abból, V ha nem teljes önzetlenséggel és önfeláldozással, nem érdekek fölé' PT

7

" ) , /Folyt.köv./