Magyar Országos Tudósító, 1936. március/2

1936-03-16 [136]

Budapest, 1936. március 16, XVHI. évfolyam 63.szám, /Az ujságirók szábadséglakomája. Folyta t á s,l,/ - Itt,ezen a helyen,a magyar ujságirók szabadságlakomáján meg kell mondanunk nyiltan és ünnepélyesen - folytatta PetEő Sándor -, százszor is jaj lenne nekünk, nemcsak mint a magyar szellemi élet napszámosainak, hanem mint a magyarság történelmi gondolata hirdetőinek, ha egy morzsányi igazság is találtatnék abban afelfogásban, hogy nemzetünk alkotmányos szabadsága kizárja, vagy lehetetlenné teszi azoknak a szociális koreszméknek megvalósítását, amelyekben való hitünk éppoly kigyilkolhatstlan, mint aminő eltörölhetstlen ás elalkudhatatlan a kötelességünk őrködni ée virrasztani alkotmányos és nemzeti önkormányzatunk ódon bástyái felett. Ezeket t szociális koreszméket nem akarjuk trójai faló gyanánt becsempészni a tisztes bástyák közé,hanem arra akarjuk f elhe sználni,hogy szélesebb és mélyebb népi alapokra építsük a magyarság alkotmányos szabadságjogait, hogy azokat a kitagadottak, a jogfosztottak és a szegények kenyerévé is tegyük és egyetlen nagy felbonthatatlan szintézisbe egyesítsük r. magyarság nemzeti és szociális gondolatét, - A nagy magyar reformerek és nemzetvezérek világos ós teljes tudatában voltak annak, hogy az ősi magyar alkotmány olyan szilárd és ruganyos konstrukció, amelyének keretei közé minden szubverziv és forradalmi kisórlet nélkül is be lehet épiteni a legradikálisabb fejlődési erőket is, A legfrissebb példát emlitem fel okulásul: az októbristák szertelen könnyszagú, gyökértelen uj világának bárkája ezért futott zátonyra, mert a magyarság sohasem vállalta azt, hogy alkotmányos szabadságát kell lerombolnia,, vagy kriptába helyeznie s ennek arán juthasson be Jásziék és Kunfiék szociális és népjóléti paradicsomába, - lé ezen az emlékünnepen mindenféle reformotlettel, kiváltképp a sajtószabadság reformálásának ismételten nyilvánított tervével szemben kötelességünk hangsúlyozni egy másik, nemksvisbbé életbevágó nemzeti szempontot is. Azok a székercecsapások, amelyekkel idehaza,a szűkebb haza területén ritkítjuk a szabadság fogyó erdejét, azokat a magyar fákat is földre sújthatják, amelyek odaát vannak, s amelyeknek terebólye alatt millió és millió magyar lel még-pihenőt, talán oltalmat is a fejük felett tomboló viharok közepette, - Ha van igazi nemzeti politika, akkor ez minden gondolatát, intézkedését és reformját a trianoni magyarság elszakadt nemzetrés^einek állapotában szemlélteti. Mert nem gondolhatunk el olyan gondolatot, amelynek köv-tkt-zményeit nem erezné m-:g az elszakított magyar nemzetrész. Nem Írhatunk le olyan szót, amelynek jelentése ne azoknak a hátán csattanna, akik talán a mi bűneinkért is vezekelnek. Mert ha nálunk kevesebb a jog, az övék is csökken, ha nálunk fogy a szabadság, az övek sem növekedik. Minden tényünk, minden hibánk és mulasztásunk erkölcsi értékelésében ós politikai felelősségében ők jeleneik a kézizálo^otj amely még helyes cselekedeteink súlyát is lenyomhatja a mérleg serpenyőjében, ha az ő számukra hátrány, kár és veszedelem származik belőle. Ha már nem tudunk rajtuk segíteni, akkor nem szabad politikai helyzetüket rontanunk és morális pozíciójukat aláásnunk. Amikor mi a történelmi magyar állameszmót a jog ós szabadság gondolatának fenntartásában és megerősítésében képviseljük, valójában n-mze'cünknek vezető dunavölgyi pozícióját képviseljük, az állami és társadalmi életnek azt az európai formátumát, nagyjainknak tzt a szárnyaló gondolatát, hogy akiikor a magunk szabadságáért küzdünk, egyúttal azoknak a népeknek politikai megyy váltásáért is küzdünk, amelyek jó és balsorsban több mint eser esztendődéig voltak a magyer birodalmi konstrukció alkotó részei, fyl /folyt, köv./