Magyar Országos Tudósító, 1936. február/2

1936-02-17 [135]

Berzeviczy Albert ezután bemutatta azt a terjedelmes díszmunkát, amelyet a százados évforduló emlékére a társaság a FranklinTár sulattal együtt közrebocsátott, AZ emlékmű első részében a KisfaludyTársaság történetét tartalmazza, amelyet Kéky Lajos kormányfőtanáosos, a társaság titkára irt meg;' a második részében a ma élő tagok mindegyikének egy-egy dolgozata van. Gazdag képanyag diszlti az emlékkönyvet a társaság ereklyéiről' és összes tagjainak arcképe, továbbá névaláírása is benne van a műben. A dísztermet zsúfolásig megtöltő előkelő közönség percekig ünnepelte Berzeviczy Albertet megnyitóbeszédének elhangzása utan, majd Kéky Lajos kormányfőtanácsos, a társasság titkára olvasta fel jelentését, amely összefoglalta a társaság százéves munkásságénak legkimagaslóbb eredményeit, majd jelentést tett Kéky Lajos a társaság elmúlt esztendejének fontosabb eseményeiről. A tetszéssel fogadott titkári jelentés után a közönség lelkes ünneplése közben Sik Sándor rendes tag két költeményét olvasta fel, utána Pékár Gyula v, miniszter, r. tag "Érzékeny román egy széplélekről, aki legjobban szerette vitze-hadnagy Kisfaludy uraraot" cimü, lebilincselően érdekes novelláját olvasta fel, amely Kisfaludynak Viganóné, Szegody Róza és Garolin d'Esclapon iránt érzett szerelmét tárgyalta, A tetszéssel fogadott novella felolvasása után Áprily Lajos rendes tag, a kiváló költő legújabb költeményeiből mutatott be, majd Ravasz László püspök, a társaság rendes tagja foglalta cl az előadói széket és a közönség feszült figyelme között felolvasta "Az irodalom-ismeret cllenmondásal /Az irodalom dialektikája/" cimü értekezését. Ravasz László előadásában abból a tényből indult ki, hogy a mai tudományos közfelfogás revízió'alá vette az Irodalom mivoltának, céljának, módszerének végső kérdéseit. Ebből nagy bizonytalanság állott elő, amelyből ki kell verekednünk magunkat, különben egységes és tiszta irodalom-szemlélethez és irodalonwnivelőshez nem juthatunk. Dialektikus eljárással szembeállította Ravasz püspök az irodalom-ismeret lényeges ellcnmondásait s ezzel felsorakoztatta a jelenlegi irodalom-tudomány problematikáját, Rámutatott, hogy az irodalmi apriori mennyire alakítja magát az Irodalmat s az a tény, hogy az irodalom a szellemnek egyik alkotása, magával hozza azt a kettősséget, hogy az irodalomtudomány egyrészt szellemtörténet, másrészt funkció-elmélet. Ez a kettősség magyarázza az irodalom feldolgozásának különböző módszereit, a tárgytörtóneti, összehasonlító, individuális, stylus- is Ízléstörténeti s művelődés egyBégek szerinti f eldolgozás-rriódszercit . Kiderült, hogy az irodalomtudomány akkor éri el célját - fejtegette Ravasz püspök - ha irodalom-filozófiává válik és egységes szellemi világnézet alapján ad számot végső kérdéseiről. Ez a filozófiai megalapozás sohasem lehet befejezett és végérvényes, mert minden filozófia csak a tudós szempontjából és személyes érvénnyel oldja meg a kérdéseket, de skolasztikává sohasem válhat ik. Ebben a szakadatlan kérdezésben ér bef e j ezettlenségben áll az irodalom-ismeret nagyszerűsége s ez vezet az irodalommal szemben helyes magatartásra: arra a személyes viszonyra, amelyben az irodalomismerő Íróval, könyvvel, olvasókkal, egyszóval egész tárgyával áll. Az ellenmondások csak abban a végső szemléletben ^ldódnak fel, hogy az élet szellem és a szellem élet. Ravasz László pűapök gondolatokban gazdag, szárnyaló előaáását a közönsúg viharos tetszéssel fogadta és hosszasan ünnepelte a püspököt, akinek Berzeviczy Albert mondott köszönetet előadásáért. A továbbiak során Herczeg Ferenc, a térsaság^rendes tagja szűnni alig akaró ünneplés közben "Jó emberek" cimü novelláját olvasta fel s végül Kéky Lajos titkár a közönség tetszésétől kisérve Bárd Miklós n rendes tag "Vallomás", "Hajnalfényben", "Az első cs Ínyt evésem" és "A fiuk" (f/J cimü verseit olvasta fel. vf /Folyt.köv./