Magyar Országos Tudósító, 1936. február/2

1936-02-21 [135]

—EGY FIATAL LEÁNYANYA DRÁMÁJA. Tragikus jelenetek játszódtak le ma délelőtt a büntetó't Örvény széken a Krayzell-tanács tárgyalótermében,. A-bíróság egy fiatal leányanyának és a leány édesanyjának bűnügyét tárgyalta. Fegyőr kisérte be a tárgyalóterembe a vádlottakat: Smilyánszky Jónosnó 54'éves volt tanítónőt és leányát Raikics Margit 26 éves magántisztviselőt. A kir. ügyészség Smilyánszky Jánosné ellen szándékos emberölés büntette, leánya ellen pe dig ugyanebben a bűncselekményben való bünrészesség miatt emelt vádat, mort az asszony megfojtotta leányának tizenkét napos csecsemőjét és a leány tudtával a Dunába dobta, A tár gyaláson Smilyánszky Jánosné arra a kérdésre, hogy bűnösnek órzl-o magát Így válaszolt: - Bűnösnek érzem magam, hogy a kis csecsemőt keresztelés nélkül a Dunába dobtam, bűnös vagyok abban, hogy jó embereket félrevezettem ós azt mondtam, hogy az unokámat örökbe adtam, A halkan, megtörten, sirva védekező asszony beismerő vallomásában többek között a következőket vallotta: - Erdélyben voltam tanítónő, de amikor másodszor férjhezmentem^ lemondtam állásomról, A második férjem meghalt ós nyugdíj nélkül maradtam. Első házasságomból született kislányommal édesanyámhoz Gyomára költöztem, anyám ugyanis ott ólt, mint nyugalmazott tanítónő. Amikor a kislányom elvégezte az iskoláit, Gyomán•Baláas László ügyvédhez került, mint gépírónő. Ez 103o pktóberóben törtónt. Anyám ebben az időben Rörnyebanyán házat vett ós odaköltözött. Én. Hevesmogyóben voltam állásban s a kislányom Gyomán maradt egyedül. Egyóvlg volt ott és ezután az ón felszólításomra otthagyta az állását és Környebányára ment a nagyanyjához. Csak később vettem ószre , hogy a kislánnyal baj történt. Faggattam, végül is bevallotta, hogy Balázs László ügyvéd udvarolt neki, Az én édesanyám nagyon szigorú erkölcsű nő, nagyon rettegtem, hogy megtudja a történteket ós 1932 áprilisában Budapestre jöttünk ós itt Margitot a Frigyesi-klinikára vittem, ahol kislánya született. Én levelet Írtam Balázs ügyvédnek Gyomára, megírtam,h ogy a kislány nagyon hasonlít rá s 6* azt válaszolta, hogy nem vállalja az apaságot s akármit próbálunk, annak sommi eredménye nem lesz. Nagyon megdöbbentem ettől s nem tudtom, hogy mit csináljak. Elmentem a Stúdióba Arányi Máriához és tanácsot kértem toMe, Azt a választ kaptam, hogy forduljak ügyvédhez s hogy ha majd lesz vtítaki,. aki hajlandó kisgyermeket Űrökbe fogadni, akkor majd megadja a cimet, Még .Udtam azt, hogy a Kolozsi-tóren van egy kávéház s ott van valaki, aki kisgyermeket örökbe fogad. Ebben reménykedtem, A leányom kikerült a klinikáról és nem tudtuk, hogy mit csináljunk, végül is a menhelyre vittem, azt hittem, hogy ott jó helyen lesz. Amikor meglátogattam,nagyon sirt, rongyos volt ós panaszkodott. Könyörgött, hogy vigyem ki a menhelyből, mert ott szörnyű helyzetben van. Azt Is mondta, hogy netxdjuk őrökbe a kicsikét, hanem vegyünk ki egy szobát és neveljük fol a gyermeket, majd'dolgozunk mind a ketten. Arra is kért, hogy menjünk el az én édesanyámhoz, de ez ellen tiltakoztam,'azt mondtam, hogy nem mehetünk a nagymamához, mert ha megtudja, hogy unokájának törvénytelen gyermeke született, belehal a szégyenbe, A menhelyből elindultunk és előbb a Zsigmond-térre mentünk, hogy ott egy ismerősünkkel találkozzunk, tőle akartunk valami segítséget kapni, de nem volt otthon, A kislányom azt mondta, hogy-Inkább a Dunába ugrik, de vissza nem megy a menhelyre, a züllött nők közé. Én is láttam, hogy ott rosszhelyen van, a védőnők olyan megvetően beszéltek vele'is, meg velőm is, hogy nem csodálkoztam, amikor nem akart visszamenni. ...A Rózsadombra mentünk, hol én, hol a lányom vitte a gyermeket. Arra gondoltunk, hogy haljunk meg mind a hárman, akkor megszűnik a nyomofcuság. A kislnyom az'uton leült ogy kőre és-meg akarta szoptatni a gyereket, de nem volt teje..Azután tovább mentünk, A Kavics-utcában Margit leült egy padra, ón elvettem tőle a gyereket ós tovább mentem, könyörögtem- az Istenhez, hogy adjon tanácsot és magamhoz szorítottam a kis lányt.. .Kéaőbb ránéztem a kicsira, láttam, hogy nem lólegzik. Odamentem a lányomhoz ős azt mondtam: Manoikám, meghalt a kicsi, a jó Isten igy akarta. Ekkor megszólalt a harang, s még mondtam: imádkozzunk.. A tovébbiak során elmondotta, hogy miként járták tovább az utcákat, majd hogy a halott gyermeket egy papirosba csomagolta ós a RACcsónakháza mellett a holttestet a Dunába dobta, ' /Folyt. köv./P.