Magyar Országos Tudósító, 1936. február/1
1936-02-04 [134]
/AZ OMGE igazgatóválasztményi ülése. Folytatás 1./ Ha Ausztria nemzetközileg bizonytalan helyzete megváltozik és ha megszűnik Ausztriában a túlhajtott agrárvédelem, remélhető, hogy az osztrákok vásárlókópessége tovább halad, hiszen ezen a téren eddig is kitűnő eredményieket értek el. ffelenleg Németország a legnagyobb vásárlója Magyarországnak és amióta Hitler áll Németország élén?^©nynülés következett be abban a politikában, amely 1925-ben teljesen lezárta a német piacokat Magyarország elől. Németországban megnövekedett az élelmiszerhiány, nincs valutatartalék arra, hogy a tengerentúli államok áruit vásárolhassák meg, e , z is magyarázata a felónk növekvő keresletnek. Németország centralizációt teremtett a bevitel ós a kivitel tekintetében és a vámvédelem szigorítása mellett ls ennek a következményeként jelentékeny importra van lehetőség, vonatkozik ez elsősorban Magyarországra é3 Jugoszláviára. Figyelembe kell azonban venni két szempontot. Németország teljes gazdasági függetlenségre törekszik egyrészt, elsősorban az élelmezés terén, igy tehát mint importállam csak átmenetileg vehető figyelembe, másrészt Németországban erőteljesen érvényesül az úgynevezett egykezrendszer, aminek velejárója az árak diktálása, s amig a háború után az élelmiszert árusító államok diktálták az arakat, ma fordított a helyzet és az éhes ember lett az árdiktáló, ami a felnyomuló konkurrencia mellett néha zavarokat idéz elő az eladó államokban. Amilyen előnyt jelentett a római egyezmény, ugyanúgy törekednünk kell arra, hogy más vasat is tartsunk a tűzben gazdaságpolitikai szempontból. Az értékesítési lehetőségeket - amelyek nehezedni fognak - mindenütt ki kell használni s Magyarországnak az az érdeke, hogy minél jobb termése legyen, mert nagy mennyiséggel alacsony árak mellett is több jövedelmet lehet biztosítani^ mint a drága áron eladható kevéssel,. (éppen) Az Ínségről beszélt ezután az OMGE igazgatója, hangsúlyozva, ho^Yaz ország Kánaánjai Csanád és Csongrád megye került a legnagyobb Ínségbe, amelynek enyhítésére az áldozatot az egész ország viseli. Nem áll az a tétel, hogy csak a városok veszik ki a részüket az inségadó fizetéséből, mert a vidéki birtokososztály ié áldoz, az tartja a falu Ínségeseit s az ad kenyeret, szállást a vándorló Ínségeseknek. Elérkezett az adóreform Ideje, mert azokat a terheket, amelyeket a mezőgazdaság 1931-ben vállalt a rendkívül nehéz pénzügyi helyzetben, abban a reményben, hogy rövidesen csökkenni fognak, már senkisem tudja viselni, mert nemhogy csökkentek volna a terhek, hanem a va» gyonadó megduplázódott, a jövedelmi adó pedig kétharmadával megnövekedett. Sürgős szükség van tehát a túladóztatás megszüntetésére és az adósás egyenetlenségének kiküszöbölésére, ami felett nem lehet napirendre térni és a közgazdasági szakosztály rövidesen foglalkozni fog vele 0 /Helyeslés,/ Akció indult meg arra is, hogy ugyanúgy, ahogy a városi házak tatarozására adtak kölcsönt, nyújtsanak lehetőséget a cselédlakások, gazdasági épületek és a sajátházak tatarozására ls, amit a fö'.adóval kapcsolatosan lehetne elvi koncepcióba hozni, s meg is indulnak errevonatkozólag a pénzügyminisztériummal rövidesen a tárgyalások. Utalt az igazgató a devizapolitikában történt átalakulásra, ami hosszú idők után a mezőgazdaság kívánságai egyrészének teljesítését jelenti, A mai rendszer amellett áttekinthetővé teszi a devizagazdálkodást, ugy hogy a termelők is reálisan tudnak kalkulálni, A kormányzati politikának, törvényhozásnak és minden gazdasági törekvésnek oda kell irányulnia, hogy valóban a termelő osztály kapja meg a munkája'gyümölcsét megillető jövedelmet^ s ne ragadjon az meg a közvetítőknél. Ha jó termés lesz és legalább a mai árakat tudjuk biztosítani s csökkenteni tudjuk a mezőgazdaság terhelt, akkor jobb esztendő következik erre az országra, amint a jegybank illusztris elnöke mondotta, akkor valóban egy kedvezőbb gazdasági jövő felé haladunk, /Általános helyeslés./ v H o y o s Miksa gróf azt kérte, hogy bizonyos száh M las takarmáhyfélek, amelyeknek az exportja el van tllva. ismét kivihetők fi legyenek. S o m s s i s h Gyula gróf annak as aggodalmának adott klfe" iezést, hogy nem tudható,' van-e feleslegünk és nem kockáztatjuk-e
