Magyar Országos Tudósító, 1936. január/2
1936-01-28 [133]
/A budapesti angolok es a magyar nemzet együttes gyászistentisztelete György királyért. Folytatás. 1./ • * A gyászistentisztelet Beethoven gyászlndulójávai kezdődött, amelyet a Kálvin-téri templom karnagya, Ákom Lajos adott elö orgonán. Azután a szents~olgálatot végző budapesti skótmissziói lelkész: K n i g h t György ment fel a szószékre, a Bibliából olvasott, majd a gyülekezet ülve, hangosan recitálta a XXXIX. és a XC,zsoltárt, azután pedig felállva énekelte az "$TIsten, segedelmünk az elmúlt időkben, reményünk a jövendőben,,kezdetű angol zsolozsmát. Ismét a lelkész szólalt meg: a XXIII. zsoltárból, Pál apostol első thessalonikai leveléből és a Jelenések Könyvéből olvasott részleteket, s a Miatyánk után mondotta el búcsúztatója előtti imáját: - Mindenható Isten - igy kezdte Knight lelkész -, Akivel együtt élnek azoknak a lelkei, akik az Úrban haltak meg ós Akivel örömben oS boldogságban vannak a Mvek, miután megszabadultak a testnek terhétől, - szívből mondunk hálát Néked, hogy tetszett megszabadítanod szolgádat, György királyt e bűnös világ nyomoruságaiból.., ó", Irgalmas Isten, Atyja a mi Urunk Jézus Krisztusnak, aki a feltámadás és az elet, akiben valaki hisz s ha meghal ls él, aki azt tanította nekünk apostola, Szent Péter által, hogy ne bánkódjunk, mint akiknek reménységük nem volna, azok miatt, akik elaludtak Őbenne, alázattal könyörgünk néked, támassz fel minket a bün halálából az igazságosság életére. Hogy amikor eltávozunk az életből, Őbenne pihenhessünk meg, amint hitünk szerint a Te szolgád, György király is megpihent.,. Imáját követ" en az ónnal belekezdett búcsúztatójába Reverend Knight. s ezeket mondc'-ta angolnyelvü beszédében: - Jól gondot viselt rólunk, nemde?" - ezeket a szavakat hallottam, amikor egy barátom megmondta nekem és igy kénytelen voltam tudomásul venni, hogy György király meghalt, "En népem" ahogyan királyunk mondani szerette és a brit nemzet tényleg az ő népe volt, mert királyunk valójában e nép atyja volt, A mi gondolatunkban ő igy ólt, kedves mosolyával, nemes magatartásával, jellemző kö-' rültekintésével és minden egyes alattvalója iránt igaz érdeklődéssel. Milyen szívesen szoktunk órákhesszat álldogálni Londonban a járda szélén, reménykedve, hogy sikerül meglátni ismerés, kedves arcát, amint majd arra megy a - Szerették ót a kisgyermekek, - mily kegyesen emlékeztette őket legutóbbi, utolsó karácsonyi rádióbeszédében, hogy ugy tekint rájuk, mint akik szintén hordozzák hazájuk terhét, Mindenki sze„ rette őt társadalmi különbség nélkül, gazdag és szegény egyaránt,mert olyan megértő szive volt es annyira megtudta osztani a legszerényebb otthon örömeit és bánatát, hogy valóban szívesen látott vendég lett volna Nagybritannia legegys"erübb családi tűzhelyénél is. Szerették öt a sportemberek is. J|r* múlhatta őt felül céllövésben, vagy ki tudott volna . kormányozni egy óriás yachtot jobban Őnála, aki veleszületett ügyességet es a tengeren olyan ösztönös biztonságot árult el, amely megnyerte a tengerszerető nép szivet,. Szerették őt a nemzet vezetői,, - tisztelték és csodálták, amint nagy kérdésekben határozottan Ítélt* Biztak benne és hozzáfordultak tanácsért ős segítségért, nem ugy csupán, mint egy jelképes főhöz, akinek aláírása nélkülözhetetlen az állami okmányokon, hanem mint idősebb testvérhez, akinek tanácsa, messzelátó bölcsessége volt'az a szikla, amelynek rendithetetlenségére bizton támaszkodhattak, - Más nemzetek tekintete is György király felé fordult, mert őbenne olyan uralkodót láttak, akinek az volt eszménye,hogy keA resse a világ békéjét-, Nemzetek biztak benne nemcsak mint a tekintély <U emberében, hanem mint őszinte' barátban, aki érdeklődéssel kisérte minTj den ors- ág bajait és i.ondjait ; V /folyt, köv,/ '/^ l.
