Magyar Országos Tudósító, 1935. november/1

1935-11-04 [132]

RAVASZ LÁSZLÓ PÜSPÖK ELŐADÁSA A LÉLEK NEMZETÉRŐL, A MAGYAR SORS MEGOLDÁSÁRÓL. Tusnádi Nagy államtitkár és Szabó osporas: Miért épitsünk Budaposton toi .plomokat. Előkolő közönség reszvételóvol, uagas szinvonalu ünnepséget rondó zott, tonp lótna lap ja javára a budapesti, budahogyvidéki református ogyházközség, vasárnap o3to, a Zeneművészeti Főiskolában. T a s n á d i Nagy András dr. kultuszállamtitkár, református főgondnok mondott megnyitót. Beszélt a félévszázad előtti állapotról, amikor Budaposton csak két református templom volt, s a budai reformátusok a budai evangélikus templomban tartottak istentiszteletet, ma már jóval több istentiszteleti hely van a fővárosban. Valaki felvetette, mi lenne, ha eltűnnének Budapest utcáiról a templomok, monnyiro átszakítaná a bün a gátakat, Do ugyanilyen baj volna - mondotta az államtitkár-f őgondnok -, ha a templomépitesek megakadnának, Budaposton százhuszonötezer református van és a meglévő tomplomokban mindössze tizenötezer ember fér ol, vagyis száztízezer lélek számára nincs tomplomj Snnyi omber nem hallja meg, mi a karácsonyi örömhir, nom érozheti át, hogy Krisztusban eljött a földre a Kegyelem,- a szeretet, a testvériség, hogy megváltást kaptunk Krisztusban, ennyien nem érzik át az angyali örömöt, hogy feltámadott az Ur. Dics érni valók a bud a hegyvidékiek, a kik szomjasak egy nagy vágytól: Isten dicsőségóro akarnak házat épiteni. A válogatott műsorban az Operaház két kitűnő művésze: 0 r o 3 z Júlia Puccini-áriát, Sándor Jenő- és Dionzl-dalókat, - Z áv o d s z k y *Z"öltán Wagnor-áriát és Kacsóh-dalókat énokolt,P o n g rác z László pompás zongorakisérotével; AVk o m Lajos, a Kálvin-téri templom karnagya orgonált, R.S i m o n f f y Margót Potőfi-vorsokét mondott el, Kiss Foronc. az ünnepelt művész előbb Potőfinok Lányi Viktor által megzenésitett Szülőföldemen" cir.iü versét dalolt a, azután Rostand Cyrano*jának ogész, többszemélyes: orr-jelenetét adta elő,ragyogó lendülettel; Ravasz László dr.püspököt taps kisórto a pódiumra,majd mély csöndben kezdett beszélni az ünnepi előadó: - Amikor a román mogszállócsapatok megindultak Erdély földjén, Kolozsvárt különös dolgok" történtok. Egy asszony, aki évek óta beteg volt és te le panaszolta fájdalmával a világot, mikor meglátogattam, f olkolt, hangtalanul tett-vett a szobájában, mintha sohase lett volna beteg* ogy nagyon súlyos közéloti ember, aki szeretni tudta barátait, do igen keményen tartotta magát .llonfeleivel szomben, a az egyetlen ember volt egész életembon, akivel valamilyen öoszoszólnlkozás miatt a társadalmi érintkezést mogs za kit ottuk, egy rogge 1 szótlanul meg jelent nálam, - podig én voltam a hibás^,. Mindez azért történt, mert elfelejtette mindenki a saját ügyét, baját, ogy sokkal nagyobb közösségbon volt érdekelve és azokban a hetekben Kolozsvárt csak magyar-ernbe r volt,Ismerjük ezt az érzést. Az elmúlt esztendőbon kétszer is volt ugy, hogy a magyar nemzet létében volt ér do ke Ive a külpolitikai események által, minden egyéb kitolódott az öntudatunkból,s csak a perc uralkodott felettünk, mint egy óriási jolenvalóság. Tény, hogy az ilyen érzés sokszor egészen kitapinthatóan vesz hatalmába bennünket,mint ogy n em z e t t ag j aí t, - Mi tehát az, ami egy különböző emberekből álló csoportot nemzetté tesz, - mi tesz minket nemzetté? Egyesek szerint a természeti viszonyok alakítják az egész nemzetet, s ebben van valami igazság.Mások azt állit j ák, hogy a nemzotofc a asaIádok összotovődéséből állanak elő, do végorodménybon nem lehet f e lulmu Ihat1 la n erőnek tartani azt a finom hajszálerot,amelyben, a homoksivatag alatt a művelődést továbbvivő emberi vér halad tova. Ki ne ismernie azt a gondolatot,hogy a nemzet az etizált fajközösség

, - do az Ésasakamorilcai Egyesült Államokban százhusz(\ millió ember él és aki látta 8k<3t, hogy a csillagos lobogó folvillanásáj7 ra hogyan lesz egy emberré A-or^ka,megérzi,hogy itt egységes nemzettel ^•"állunk szomben, pedig megtaláljuk itt a szines emberek egész skáláját,