Magyar Országos Tudósító, 1935. október/1

1935-10-01 [131]

—- ZU IMPERIÁL-ÜGY /3.folytatás./ ~ - Do többfolől is panaszkodtak,- faggatja tovább az elnök Salgó Imrét - hogy az önök által szállitott kátrányolaj túlságosan vi­zes,~vagyÍ3 30k esetben három százalóknál jóval több viá fordult olö az űgyos vagóntótólokbon. Ez non fololhétott mug az előírásoknak! - A három százalékot csakis átlagban jzabad számitani - vé­dekezett a vádlott'- lehetett olyan vagóntétol, amelyben volt talán husz százaléknyi'viz is, viszont számos tételnél ogyotlon százalék viz som fordult olö. Az ellenőrző"mérnök maga sem vizsgálta mog egyenként az ol­szállitásra korülő mennyiség okot,hanem vétetett egy-egy vederrel a külön­böző vagonokból, ezt Ö3szokeverto 03 igy állapította még a"viztartalmát ; Állítom, hogy átlagban a háromszázalékos vizmaximumot sohasom léptük át, átlitom, hogy a'MÁV ogyotlön'ogy fillcrnyi kárt sem szonvodott!"Ha elő iö fordult néha, hogy egyos szállítmányok végoredmenyben három százalók­nál többet vizet foglaltak magukban" ilyonkor a MÁV utólag~Ievohásba he­lyezto a Víztöbbletot» Én különbért som játszhattam volna össze senkivel som, mert sohasom tudhattam olőro, hogy valamelyik szállítmány hová kerül, ki fogja ollenerizni azt. Márton elnök ezután szünetet rendelt el. Szünet után Salgó Imre azt cáfolja védekezésében, hogy az egyes olajszállítmányokban sohasem volt nagyobb mennyiségű úgynevezett szállópor. Szállópor legföljebb 0.6 százaléknyi mennyiségben fordult"ele. - Egyetlen szó som igaz abból -"mondotta hosszu ; szaksze­rű fejtegetés után"a vádlott - mintha talicskaszámra találtak~vclna szál­• lóport az egyos ciszternákban. Mi mindig kifogástalan olajat szállítot­tunk! Ezután azifcal a váddal szemben védekezik Salgó igazgató, hogy a gyártáshoz nem dosztillált kátrányt használtak volna fel, . - Ez nem is volt kötelező - vallja - erről á szerződésben szó sincsen, do mi onnok dacára sokszor, különösön eleinte, desztillált anyaggal dolgoztunk. Ha a rondőrségon nem igy vallottam volna^ azt kérem annak a lelkiállapotomnak botudni, amit hirtelen lotart ü ztatásom váltott ki belőlem. A vádlott hosszan bőszéi arról^'hogy tiltott értékkülön­bözet az Imperiál r.t. javára sohasom állt elő."Az tormészetos - mondja ­hogy ml minél több gázolajat iparkodtunk eladni, mort ez keresett a igy értékos cikk volt, szemben a tolitőolaj j al, amit kizárólag a MÁV-nak tud­tunk oladni." ' / Tiltakozik az ollen, mintha a szappanos vizot "belolopták" volna a szállítmányokba. Ezután Márton olnök kérdésére Salgó Imre dr; tüzetesen nyi­latkozik a Takács Gyula,MÁV-folügyolővol kapcsolatos megvesztegetési vád­ról. Elmondja, hogy Takács, aki a püspökladányi tolitőtelop vozotőjo volt, egy izben "különös módon" vototto"szömére, hogy a legutóbbi szállítmány­ban állítólag igen sok volt a viz. - Én erro azt feleltem, - vallja Salgó dr. - hogy "tessék az értékot levonásba húlyozni, amint az szokásos". Elmondtam azt öz ese­tet Ungár felügyelőnek, aki tudtommal rossz viszonyban volt TakuccsalT Ungár nagy'"tüzet" csinált az ügyből, rohant Ruszkay főfclügyo]őhöz és jelentette, hogy Takács tő lön minden áron ki akart forszírozni ogy ötszáz pongős pénzajándékot. A Grosham kávéházban"Ungár minden áron rá akart* venni, hogy vallják'én I3 hasonlóképpon Ruszkay előtt erről az ügyről. Én azonban akkor is, Buszkay főfelügyelő olőtt is kijelentettem, hogy Takács nem kért tőlem pénzt, legfeljebb a szemrehányásnak olyan volt a" szinez^te, mintha ily módon prosszionálhi akarna ongomot pénzkölcsönzésre^ Az elnök Salgó olé tárja^ hogy a vizsgálóbíró előtt máskép­pen vallott, ott ugy mondta el a dolgot, hogy Takács valóban kért is tőle ötszáz pengőt, amit azonban a vádlott mogtagadott, Salgó Imre mogint azzal hozakodik'elő„"hogy kihallgatásai alkalmával"rendkivül ideges lelkiállapotban volt, sokszor magára vállalt olyasmit is, aíal a valóságban másképpen történt. ' - Ez sokkal súlyosabb vád annál"- jegyzi mog erélyes han­gon Márton dr. elnök - hogy som Ilyen kertelésscl cl lehetne ütni a dol­got! Ennek az egész ügynok'kétségt-lenül az a szin'ózoto, hogy önök onnok az ötszázpongős állítólagos kölcsönügynok a bedobásával minden áron lehe­tetlenné akarták tenni Takács Gyulát, aki folytonos és jogos szemrehányá­saival állandóan kellemetlenkedett az Imporiálnakl /Folyt.köv./ Ky,

Next

/
Thumbnails
Contents