Magyar Országos Tudósító, 1935. október/1

1935-10-07 [131]

/ÉRDEKES BESZÉDEK AZ IFJÚSÁG OKTÓBER 6-IKI ÜNNEPÉLYÉN, Folytatás 2./ - Az ogó3z magyar történelem vezérgondolata: az ősi alkotmányért vivott küzdelem, s óbbon c. küzdő lombon a mult idők lolkositő hagyományainak szollomhada sogitotto és vozotto mindig a jelont. Viharos lolkosodóssol ünnopolték Moór profosszort bőszedének olhangzása után, majd Magyari Imre cigányprímás és zenekara szobbnél szebb magyar dalt adott elő» Utána az ifjúság nevébon Báthory Józsof, a Hungária Magyar Technikusok Egyesülőtónok szoniora mondott beszédet: - Ha felütjük a történelom könyvét, azt látjuk- hogy ogész történelmünkön egy isteni eszme vonul végig - mint nagy tottekro ösztönző erő: r. szabadság szeretete. Ez egyik legnagyobb ós legfontosabb alapvető sajátossága a magyar léleknek. Ezor éven át dacoltunk kelet viharaival, vé vo nyugatot és a fényesen villogó magyar kard árnyékában növokedtek hatalmassá Európa népei, hogy azután "a mór megtette kötelességét, a mór mohot" jelszóval ránktogyék kezüket és 1849-ben szabadságunkat, 1918ban hazánkat szerteszaggatva a porig alázzanak. Nekünk fegyverünk jelenleg nom a kard, hanom a munka. Nekünk olyan munkára van szükségünk azonban, amely magán vi3oli a haza és szabadság isteni bélyegét. Szükség van mindon magyar agyra és karra, vallás és nemi különbség nélkül. - A munkás építésben nom szabad, hogy összeütközzön Pannonhalma és Debrecen, hisz oly mindegy, hogy valaki csillogóan felséges katholikus, vagy egyszerűségében nagyszerű református, evangélikus, vagy unitárius tomplomban imádja Istenét, csak az a fontos, hogy imáiba foglalja a szent magyar haza nevét és fohászait is hassa át a soha megalku** vast nem ismorő szobb jövőbo votott hit. Félre kell raknunk kicsinyes személyi, vagy pártpolitikai érdokokot; nincs szükség pacifistákra, akik a megalkuvás apostolai, som az internacionalizmust hirdető hamis prófétákra, mort ezek megmételyezik a lelket és csak rombolni tudnak. Nekünk épiteni koll, előhoz azonban összetartás és munka koll, Ebbon a heroikus munkában vezotőszerep vár az ogyotomi ifjúságra, s roméljük: eljön az idő, mikor az ifjúság közéletünkben is megkapja az őt illető helyet, eljön majd az az idő, amikor meghallják szavunkat^ nem ugy, mint ma, mikor a kisebbségi intézet erdőkében beadott kérésünk válaszra sem méltatva ad acta kerül és munkánkra a legminimálisabb anyagi támogatást som tudjuk megszorozni. Mi tudjuk, hogy vannak posztok, amolyekon elengedhetetlenül szükséges az öreg kor lehiggadt3ága és tapasztalata, do épp oly jól tudjuk, hogy vannak posztok, amelyokon épp ugy elongodhetotIon a fiatal kor tottrokész, nagy küzdelmeket mogvivni képes" lelkesült energiája. - Ha minden magyar szivét átjárja az októberi ünnep jelszava és minden magyar kar ogyesül a hazáért végzett heraikus munkában, akkor nom hiába omlott ki az a sok drága magyar vér Európa csataterein és non hiába haltak mog a martirok* a bitón, mort akkor beteljesedik a mi álmunk: visszajön az erdő, a bérc, a réna és Hungária istenasszony örömkönnyeit letörölve ismét mosolygó arccal tárja ki áldó két kezét boldog magyarjai feletti r*k beszéd H azunni a

H& &karó taps és éljenzés fogadta az ifjúság szónoka** s vogul az Egyotomi Énokkarok a "Nom!nemi Soha!" cimü irredenta dalt, ma- . befojozésül a Himnuszt adták elő, s ozi-el az if ju3ág vigadóu ünnopélyo lolkos hangulatban végétért:. /MOT/Vr