Magyar Országos Tudósító, 1935. szeptember/2

1935-09-16 [130]

/ NÉMETH IMRE KŐSZEGI BESZÁMOLÓJA, folytatás 12./ ORSZÁGOS LEVÉLTÁR , ' - KszeJcció ANTAL ISTVÁN ÁLLAMTITKÁR BESZÉDE* ahol o toron még néni kívánnivalók vannak. Arról ls meg vagyok győződve, hogyha hiba és hiányosság van is nóg o tekintetben, ez nen a magas egyházi vezetés jóakaratán, emelkedettségén és hazafiasságán nulik s inkább kicsinyes helyi szempontok játszanak közre, hogy Kőszegen més a helyzet, mint az ország egyéb városaiban. Mikor kifejezem azt a hő óhaj ómat,hogy itt is örvfrnftesen változzék meg a helyzet, egyben biztosítom a kőszegieket arról, hogy a kormány egész erejével akadályozza meg azt, hogy bárkit ilyen, vagy olyan politikai meggyőződése, vagy lelkiismereti állásfoglalása miatt bárki is üldözéssel, vagy akármilyen más hátránnyal sújtson. Ami pedig az irreális legitimista propaganda ügyet illeti, Kőszegen egy Ízben már a kérdésben ls elmondottam a véleményemet. Ez pedig az volt, hogy port hint a nomzet szemébe és félrevezeti a közvéleményt az a propaganda, amely azt hirdeti, hogy a restauráció a mai külpolitikai helyzetben aktuális ós megoldható kérdés, ennélfogva szétporlasztja és hiábavaló célokra pazarolja a nemzet erőit az, aki arra akarja rábírni a nenzstet, hogy minden egyéb problémáját félretéve, csak egy mindenekfelett álló cél; Ottó trónraültetése érdekében mozgósítsa a nemzet összes erőit* A legitimista propaganda ezlrányu aktivitásában két helytelen pjtemissziával operált. Azt állította ugyanis, hogy a kisantant nem egységes ebben a kérdésben, másrészt, hogy a nagyhatalmak viszont határozottan akarják a restaurációt. Mindkét állítás téves, helytelen, tarthatatlan és súlyos cáfolatot nyert a közelmúlt külpolitikai csonényeiben» Mert hiszen a bledl kis&ntant-konferencia eddig sohasem tapasztalt egységgel és határozottsággal fordult szembe minden restaurációs kísérlettel és háborúval kivan válaszolni minden restaurációs kísérletre. A nagyhatalmak viszont más természetű 3ulyos problémáik közepette semmi hajlandóságot so mutatnak arra, hogy a kisantantot eé álláspontja feladására kényszerítsék, sőt például Ném.

;

tprszág határozottan ellene van minden 1 lyen törek- •• vésnek* Bár a helyen ls ünnepélyesen hangsúlyozzuk, hogy a Habsburg kérdéshez ós a magyar restaurációhoz a kisantantnuk semmi néven nevezané dő beleszólása és köze nincsen, ez a jogi helyzet nem változtat azon a tényleges helyzeten, hogy a restauráció megvalósítása ma n-gy és leküzd-. hetetlen nehézségekbe ütközik, ha a nomzet erre az Irreális célra koncentrálná az erejét és aktivitását - nagy ós fölösleges luxust űzne oz amugyls sokszorosan túlterhelt nemzeti erőkkel. E tényekből nyilvánvaló, hogy aki azt kívánja a nemzettől, hogy ily súlyos és veszedelmes nemzetközi ellenállással szomben minden erejét a restauráció útjában álló, ma még leküzdhetetlennek 1 átszó akadályok megdöntésére fordítsa és a nor.zet Orejét e külpolitikailag teljesen járhatatlan célok munkálat-ára pazarolja szét, s ne a nemzet külpolitikai pozíciójának és m&s reálisan elérhető céloknak: a revízió, ,.z egyenjogúság, a gazdasági és szociális ujjáépülés előmozdítására fordltex sa, az voltaképpen ugyanannak: a tradicionális Habsburg-politikának a késői szószólója, amely évszázadokon át azt hirdette, hogy nem a nemzet, de a volt dinasztia érdekei a.z elsők s a nemzetnek megint fel kell áldoznia magát - mint annyiszor- a történelem folyamán - a dinasztia gügyéért. Az ilyen öngyi lkos-poli t lka követésót senki sem kívánhatja ^tőlünk, legkevésbé pedig az a dinasztia nem, amelynek - ha komolyan és őszintén akarja a nemzet boldogulását - őrizkednie kellene attól, hogy a szerencsétlen magyar nép ujabb külpolitikai kalandokba bocsátkozzék. A legitimista akciót tehát ma nem tekinthetjük reálpolitikai akciónak, amint nem tekinti annak olyan körültekintő reálpolitlkttfl sem, mint Bethlen István gróf s nem tekinti annak Schuschnlgg osztrák kancellár sem, aki pedig van olyan jó legitimista, mint a bicskei plébános, vagy a megbukott dombóvári népképviselő. Akik tehát mindezek kétségtelen tények ellenére ls tüzönvizen keresztül ezt a kérdést tartják a nemzet központi kérdésének, 5 ezért széltóbon-hosszában feldúlják az ország nyugalmát, azok súlyos /[ \ hibát követnek el a nemzet egzisztenciális érdekel ellen ./folyt .kov./