Magyar Országos Tudósító, 1935. szeptember/1

1935-09-05 [129]

EGYHÁZI HÍREK SZTRANYAVSZKY SÁNDOR EINÖKI MEGNYITÓJA ES WENK KÁROLY PÍTSPÖKHELYS'

X

'BS JELENTÉSE A D INÁN INNENI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZGYŰLÉSE KQDUir-;,

f szeptember 5, A komáromi városházán »• , csütörtökön tartotta ezévi rendes közgyűlését a Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület, miután tegnap kegyelettel emlékezett nemrég elhunyt püspökére, Kiss Istvánra. A gyűlés, amelyen teljes számban megjelentek az egyházkerület hivatalos tényezői, Sztrany avszky Sándor dr, egyházkerületi felügyelő, képviselőházi elnök és W e n k Károly rangidős esperes, püspökhely ette s elnökletével ment végbe, Wenk esperes imája és az alakulás formaságai után meghatott csendben kezdett elnöki megnyitójába Sztranyav s zky Sándor dr, világi elnök: - \mikor a mélyensujtott, csonka dunáninneni egyházkerület közgyűlését megnyitom, sebzett szivvol és megrendült lélekkel idézem lelki szemeink elé sZivböl szeretett, nagyérdemű püspokunknak, Kiss István dr.-nak feledhetetlen, előttünk követendő példaként járó emlékétv Egyház kerülő tünket másfél évtizeden át példás s ziv jósággal és megértő bölcsős éggel vezette, gyászoljuk és siratjuk benne a hivatóBának élo ós minden izében arraszületett magyar evangélikus papot. Itt. a nagy Duna mentén, szembon a tűlünk elszakitott testvérekkel, felsóhajtunk: miért nem adatott meg neki keblére visszaölelni rzokat, akikkel ogy . sorsközösségben ólt hosszú évtizedeken át és akiknek oloi egy évezred súlyos próbatételeit élték át és állták hűséges testvérként velünk, mindig türelmes, megértő magyarokkal, - Istennek kifürkészhetetlen akarata ragadta el tőlünk a munkabírásának teljes birtokában lévő kiváló férfit, akinek embertársaiért, egyházáért és hazájáért dobogó szive talán azért állott meg időelőtt, mert annyival többet viselt mások gondjaiból, - Ha végigkísérem - Így folytatta Sztranyavszky Sándor a soraink éléről elköltözött püspökök életútján,' akkor visszaemlékezem gyermekkoromra, amikor ez az érdemes papi otthonból származott, szelidlolkü fiatalember szülővárosomban, Balassagyarmaton káplánkodott, ahonnan már az őt megismerők tiszteletét megszerezve, távozott az akkor még tótnyelvű sámsonházai egyház élére. Mindig megértő és embertársait őszintén szeretni tudó meleg sziv, lángoló hazaszeretet és hűséges kötelességteljesítés voltak a fóvonósok, amolyek életét és papi működését jellemezték, ez a sziv,' ez a hazaszeretet ós kötelességteljesítés szerezték meg számára egyháza szeretetét és azon keresztül a magyarság számára tótajku hivoinok lelkét, s tették szinmagyarrá egyházát. Vázolja Kiss püspök egyházi pályafutását, majd igy szól: Szerényen lépett a nag^y püspök, Baltik Prigyos örökébo és most, hogy Ura és Istene magához szolitotta, büszkén távozhatott, felemolt fővel léphetett át az örökkévalóságba, mert a nemes szerénységgel elfoglalt és mindvégig igy is viselt jp(Jüspöki szék méltó betöltőjének bizonyult, bár nem a forrna és a külsőségek, do a sziv, a benső értékek voltak ékességei. Bölcs vezérünk, nekem megértő és hüstgos inunkat ár swn atyai jóbarátom volt Kiss István - igy fejozto be Sztrany avszky Sundor -, lelkésztársai számára iránytmutató fény, a magyarságnak teherbíró, meg nem ingatható pillére. Kérjük Istontől számára az örökkévalóság birodalmában a méltó helyet, hü, magyar protestáns lelke, ÜZÍVjósága, nemes jollomo maradjon ezon fí tul is közöttünk példaadásásban, 4-r Parentáló szavai végén indítványozta Sztranyavszky Sándor \J hogy Kiss püspök emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvébon örökitsék mog, h±r c talosan értositsék részvétükről a püspök özvegyét, /Folyt, köv./