Magyar Országos Tudósító, 1935. augusztus/1

1935-08-12 [127]

Budapost, 193 5. augusztus 12. Qj^üz P 0 L I T I K A, /A miniszterelnök beszédének folytatása, / . • '. • * • . .. r - Kormányra lép és cmkor politikai ellenfeleim és a sajtó ogyrészének első kritikája során eleinte többször kellett azzal a kifogással találkoznom, hogy annakidején clos2ör-Rómát - a fasvista Itália fővárosát - Serestem fel látogatásommal. Ugyanerről az oldalról most viszont azt szeretnék elhitetni, hogy elhanyagolom az olasz politikát, holott köztudomású, hogy a kormány a maga külső politikájának mindig egyik legállandóbb és legszilárdabb bázisául tekintette az olasz barátságot. Be is bizonyosodott, hogy ez az ut helyos volt s hogy az olasz baráti viszony fenntartása és kijcélyitésc javára vált Magyar országnak. Ép igy helyos és gazdaságilag előnyökkel jár az állandó érintkezés fenntartása Ausztriával, moly a római hármad paktum alapján intézmény oson létrejött és mindkét ország javát szolgálja. Ugyanez áll Németországhoz való jóviszonyunk tekintetében is, amelynek irányában, ép ugy, mint általában külpolitikánk egész vonalában, roálpolitikát folytattunk, - Mi magyarok nagy igyekezettel óhajtunk továbbra is közreműködni a béke munkájában és roméijük, hogy a Népszövetség a maga hivatásának ezen a téren a jövőben is teljes egészében meg fog felelni, HoGy ez ugr legyen, ahhoz méz etem szerint, a Népszövetségben résztvevő hatalmaknak gondoskodniuk kell arról, hogy a Népszövetség ogyotlon egy tagja se ülhessen le a Népszövetségben, a tárgyaló asztalhoz azzal az érzéssel, hogy még mindig győzök és legyőzöttek állnak egymással szembon, mert ilyen légkörbon - évtizedükkel a háború befejezése után nem lehot jő munkát végezni a béke érdekében. - Belpolitikai kérdésekről a következőket mondhatom: . - Különösen fiatal képviselőtársain no csodálkozzanak azon, hogy miután -gyes ellenzéki képviselő urak kinyaralták és kipihenték magukat - most egyszerre zajlás indult meg a belpolitikai fronton, elsősorban természetesen a sajtóban, bizonyos nyilatkozatok és levélváltások formájában. Ehhez a stílushoz mi igy ősztájban már hozzá vagyunk szokva és nem csodálkozunk azon, hogy az ellenzék örökösen próbálkozik bennünket moggyengiteni, ehhez joga is van, báj? az a kritikája, hogy a kormány nem t.tte és nem teszi meg a'kötelességét a nemzettel szemben, nem -gyéb, mint közönséges demagógia, /Nagy éljenzés!/ - Nem hagyhatjuk azonban szobáikul azt az ellenzéki kritikát, amely az aszálykárból politikum.űfc álaar kovácsolni. /Ugy-jvan, ugy van!/ Ezt a leghatározottabban visszautasítjuk, /viharos éljenzés!/ mort arra növeli a nemzetet, hogy még az Istennel szemben is kész logyon kritikát gyakorolni, ahelyett, hogy Is tanhoz fohászkodva keresné a maga érvényesülését,,, /UXyKran, ugyjvan, nagy éljenzés és tapsig Egy nemzet, amely állandóan jajgatásban él, elveszti karakterét, másodrendűvé sülyed és nem tudja megoldani azokat a feladatokat, amelyekot a történelem szab eléje. /Viharos éljenzés és taps!/ - Abba, hogy milyen a termésünkén k ormány nem szólhat^bc-' lo, hiszen ez nem tőlünk fjügg, az ser.: nom őraomom, som nem mulasztásom. De bejelentem, hogy az értékesítésről idejében gondoskodás történt, Ausztriával és Olaszországgal az ügyet „lincéztük, s ha megnézzük az árakat és az érték sitési lehetőséget, akkor a romai egyezmény jelentőségét ujböl és újból el kell ismerni, /Általános'holyoslósf/ /Folyt, köv./