Magyar Országos Tudósító, 1935. július/2

1935-07-24 [126]

— - NÉGYHÓNAPI FOGHÁZRA ÍTÉLTEK EGY SIKKASZTÓ POSTAALTISZTET. Tölgyesi Eckert Józdef postaaltisztet néhány hónappal ezelőtt megbízta egyik feljebbvalója, hogy kétszáz pengő értékű bélyeget kézbesitsen ki a vágóhidon. Az altiszt ennek pénzbeli ellenértékét felvette és mielőtt visszatért volna a hivatalba, egy csapszékbe'ment, ahol Inni kezdett. Innen még két-három'korcsmát végiglátogatott, ugy hogy meglehetős italos" állapotban volt. Egy világos pillanatában közben ijedten tapasztalta, hogy a kétszáz pengőből mindössze 16-17 pengője maradt. Hosszabb lelkifurdalás után jolontkezett a rendőrségen és elmondta a történteket, ahol aztán hivatali sikkasztás cimén előzetes letart°ztatásba helyezték. Ma tárgyalta ügyét a büntetőtörvényszék Horváth-tanácsa. A Vádlott töredelmes beismerő vallomást tett. Szerinte körülbelül másféllltor bort iüaátott meg és ez - mivól nem szokott az iváshoz - annyiía megártott noki, hogy maga sem tudja, elköltőtte-e a hiányzó összeget,"vagy valaki mulatozás közbon ollopta tőle. - Hát miért csinált ilyoneket? - szól rá az olnök, - Más omber örülne; hogy a mai nehéz viszonyok között állást kap'és mogbe csülné magát. Maga pedig visszaél a bizalommal és sikkaszt. - Magam som tudom, hogy történt, - válaszolja leverten a vádlott. Néhány irat ismortotéséro korült még a sor, majd dr. Loo Tibor királyi ügyész vádboszédo és a védőbeszéd után a törvényszók hi- ' vatali sikkasztás vétségéért négyhónapi fogházra itélto ol az altisztet. Az elszenvedett vizsgálati fogsággal ebből másfél hónapot kitöltöttnek vott. Kötolozto ogyuttal a törvényszék Tölgyesi Eckort'Józsofet arra, hogy'kétszáz pengő kárt a postakinc3tárnak megtérítsen. Az Ítélet jqg őrös. /MOT/ Ifau -— SEBTOLVAJOK EGYMÁS ELLEN. Fischer Ödön villanyszorolő, Tardor János pincér és Molnár István munkás ellen ^ a királyi ügyészség zsobtolva jlás miatt emelt vádat, A "három" férfi ez év július elojén - a W&d szorint - áz ogyik 5-ös villamOESon a Berlini-téren olőro megboszélt torv szorint kilopta a villamoson utazó Rózsa Dániol biztosítási vozértitkár kétszáz pongőt tartalmazó pénzt árcáját és egy száz pongőt érő aranyvorotü noteszt. A notesz nyomban mogkorült, a pénztárca azonban valamelyik torhelt révén eltűnt, ugy hogy a benne lévő pénzből Rózsa ogy fillért som kapott vissza^ A zsebtolvajokat ma vonta fololősségro a bűntetőtörvény3zék Horváth-tanácsa. Elsőnok F

i3chor Ödönt hallgatta ki az olnök. Kiderült,hogy már nyolcszor volt büntotvo különfélo cselekményekért. Kihallgatása során ólmondta, hogy találkozott régi ismerőseivel: Tafdórral ós Molnárral, akik felszólították

tf hogy tartson velük, mert - mint mondották "lesz valami". Volük is monfc. olőbb Tardor ós Molnár szálltak fol a villamosra, majd követte őket a porronra. Tardor intett neki, hogy monjon közelebb, oda is állt; a jolzott holyro, hogy "falazzon", de a kövotkoző pillanatban Róza a Dániel az ő kozót fogta mog és kövotclto a pénztárcát, - Én azt válaszoltam: nálam nincs, do nagy mog fogjuk keresni, mórt ismerem a tolvajokat. Az aranyszélű noteszt nom mossze Rózsa helyétől a földön mog találtuk, a pénztárca azonban nom került elő. Az örog és nagyon T&otog édesapám életére osküszöm: nem én loptam ki a tárcát, én csak sogitottom Tardoréknak, - hangoztatta Fischor. Tardor és Molnár tagadták bűnösségüket és megmaradtak tagadásuk mellett azután is, hogy Fisohor határozottan szemükbe mondta: * ők voltak az értolmi szorzok ós Eottőjük közül valamelyik kövotto el a zsebtolvajlást, '- Bosszúból beszél igy - kiabált Tardor- mert a feleségem nom akarta, hogy odajöjjön lakni. A vádlottak kihallgatása után Rózsa Dániol tott tanúvallomást, majd Loo Tibor dr, királyi ügyész töádboszédo ós a védő felszólalása utón a törvényszék mindhárom vádlott bűnösségét megállapította és Fischor Ödönt kétévi fogyházra, Tardert héthónapi,' Molnárt podig ogyétei börtönbüntetésre itélto. Fischer megnyugodott, a másik kettő azonban fellobbozott, Tardor szabadlábra korült, /MOT/ Sy.