Magyar Országos Tudósító, 1935. március/2

1935-03-18 [125]

- Eredmény hoz koll jutnom, ha becsületes törokvésoimhon a törvényhatósági bizottság bizalmával tisztol mog. Az a célom, hogy a bizalmat kiérdomjljom, a köznok hasznára váljak, a vármogyőt hűséggel szolgáljam. Mindezt bocsülotbeli kötőlosségőmnek tartom. Majd ©ofojozesül igy s zólt: - Nehéz idők j .ármában nohéz és kosorü a magyar álet. Egy omboröltő alatt évszázadokra való osoményok dübörögnek felettünk. Nagy időknok vagyunk szomorú tanúi, do ahogy a lágy vas a pöroly csapása alatt acéllá koményszik, ugy ozt a nomzotet is olszánttá* köménnyé és dacossá toszik a magyar sors pörölycsapásai] Ezzol az olszántj megingathatatlan, ha kollj docos magyar akarattál fogunk a kozÖR inÚDkáhó ^ * n-ir>hb ezor osztendó kiépítéséhez. Szentül hiszem, sőt Bizonyosan tudom, iiogy ennyi munka, ennyi becsület, ilyen lánggal lobogó hazaszeretet meghozza a gyü­mölcseit és feljön mógogyszor, mart fel kell jönni, - a mi magyar napunk. Eljön az a gyönyörű eiagyar nap, mely áldó sugarával boaranyozza a régi dicsőségében foltátiadt négy folyó és három hogy országát, az apostoli ko­roszttel ékositett boldog Magyarországot. A főispán nagyhatású beszédét élénk tetszésnyilvánítá­sokkal kisérték, majd szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel fogadta a törvényhatósági bizottság. A főispán beszéde után a törvényhatósági bi­zottsági tagok részéről elsőnek Koloz sv áry Mihály nagyprépost, felsőházi tag beszélt. Többek között ezeket mondotta: - E történelmi te­remben, ahol ősi, nagy idők nagy embereinek szelleme tölti meg a levegőt, és regél gigantikus korok eseményeiről, nemzetünk végzetes történelméről, ­meghatva szólok a vármegye törvényhatósági bizottsága nevében, hogy egy­részt elbúcsúzzam a közgyűlés megbízásából Preszly Elemér volt főispántól, 15 éves bölcs működése után és üdvözöljem utódát, s.z uj főispán urat, akiről elmondhatjuk, hogy életének eddigi futása a szorgalomnak, a jellem­nek, becsületes hazaszeretetnek olyan összhangzato3 kialakulása volt, hogy. amit ifjúságában erényei által igért, azt tetteivel férfikorában százszá­zalékig beváltotta. Megemlékezett azokról az érdemekről, amiket Karai Krakkor Kálmán váci polgármostorségo alatt szerzett egy viharvert és so­kat szenvedett magyar város talpraállitása körül. Majd igy szólt:- Két dologra akarom ráirányítani főispán ur figyolmót. Az ogyik ogy nagy angol világlap közelmúltban közölt mogállapitása, hogy Európa Magyarország ha­tárainál végződik és ami azután következik, az már a zsákmányra leselkedő balkáni vandalizmus, A másik: A gyászos párisi békediktátumokat agész Európában a forradalmak szakadatlan sorozata követi. Amikor tehát főispán UÍJ maga előtt látja Pestvármegye területét kétmillió holdjával, másfél­millió lakásával 12 városával, 218 községével és a me^o határait mosó két f oly ójával, a Dunával és a Tiszával, aranykalászos rón&S agával, tanya­világával, de fojtogató munkanélküliségével is, akkor Móltóságod számára adva van a munkaprogramra, amelynek megvalósításéhoz a törvényhatósági bizottság megigéri mólt óságodnak vállvetett támogatását, A törvényhatósági bizottság meggyőződése, hogy Főispán ur éles szemmel és kemény kezekkel nyul hozzá a problémák megoldásához. Isten áldását kéri honmentő munkájá­ra és hiszi, hogy ez az áldás nem fog elmaradni. Adja az Isten, hogy a főispán érhesse meg valamennyiünkkel együtt Nagymagyarország régi hatá­rait, - A nagyprépost lelkesen megéljenzett szavai után a vármegyei ellen­zék nevében Fábián Béla szólt az uj főispánhoz; - Megnyugtat bennünket, amit főispán ur a törvénytiszteletről és a törvények betartásáról mondott, mert ennek a vármegyének az autonómiája az egész magyar alkotmány egyik biztositéka. Reméli, hogy a főispán ennek a vármegyének mindig csak főispán­ja lesz, és sohasem "adminisztrátora". Az uj főispán vármegyei légkörben, az autonómia tiszteletében nőtt fel. Bármiképpen alakuljon is a helyzet, az ország élete, reméli, hogy erről a szellemről sohasem fog megfeledkezni és vezérlő szellemei Kossuth Lajos és Deák Faronc losznok, akiknek képe itt, ezekről az ősi falakról tokint le a főispánra és a vármegye közönsé­gére,- //°/ /Folyt .köVo/

Next

/
Thumbnails
Contents