Magyar Országos Tudósító, 1935. március/2
1935-03-26 [125]
/Ravasz László püspök hivatalos látogatása a fasori egyházban. Folyt.5,/ Vasárnap délutántól hétfő késő estig a maga nemében egészen ritka, újságokban nem igen tárgyalt megbeszélés folyt, a "Református Elet" főszerkesztőjének, Ravasz püspöknek személyes vezetésével. Külön csoportban a férfiak, s külön tanácskoztak a nők, az utóbbinak irányításában R a v a s z Lászlóné dr.-né is résztvett. Előkelő polgári foglalkozású emberek, főorvosok, gimnáziumi igazgatók, iparművészek, magasrangu köztiaztviselők, katonák, tanárok és mások állottak fel és elmondották az egyszerű, póztalan önleleplezés hangján: milyen tisztátalan volt az életem, hogyan csaptam be, vezettem félre magamat és másokat, kegyetlenség, képmutatás, káröröm, cinizmus töltötték ki a világomat, mindaddig, amig - ma már csak mint messzi múltra nézhetek vissza erre az életemre és ime, szégyen nélkül, teljes nyilvánosság előtt tudom mindezeket bevallani... Egyik felszólaló igy kezdi: vallásos zsidó családból származom, református nőt vettem feleségül, szakszervezeti titkár voltam, meggyőződéses atheista, - s amikor,egyelőre csak kényszerből, bejelentettem áttérési szándékomat, minden ideg ara tiltakozott az ellen, hogy hiterősitő konfirmációs órákra járjak, de amint belemelegedtem, már.azon vettem észre magamat, hogy munkaidőt mulasztok, csak. itt lehessek, de ugy érzem, javamra vált, mert megtaláltam az azelőtt folyton és hiába keresett lelki nyugalmat; ha ekkor a lelkész ur nem kényszerit a konfirmációra, ma csak az egyházi adómat fizetném meg muszájból, dejugyanugy céltalannak érezném az életemet, mint addig... Egy úriasszony ezt mondta: húszéves korában veszítettem el a fiamat, akkor éreztem át az addig szónak érzett mondás mélységét:egyszülött fiát adta értünk és - áldás volt számomra ez a felfedezés... Ravasz László ezekkel a szavakkal foglalta össze a másfélnapos értekezletet: Mindegyik előáfcás egyéni élet történetét irta le, - nincs két egyforma falevél,,vagy búzakalász, mindenki, ha él, különbözik a másiktol, csak a halót ^ábrázolatok egyformák. A bizonyságtételekből kicsendü](- szint e refrén szerűen, hogy egy halott gyermek, vagy egy kedvesünk elvesztése milyen átalakító hatással van reánk, azt a halott gyermeket az Isten "főpapi, igehirdetői megbízatással" ruházta fel: vannak,aklket csak akkor ér el az isteni Ige, amikor legjobban fáj, a halott gyermek példázza előttünk, hogy Isten magához veszi azt, ami nekünk a legdrágább, mert tulajdonába akar venni bennünket magunkat is. Ilyen fájdalmakban tehát nincs más gyógyulás és vigasztalás, csak az, ha csendesen, főiehajtva megérezzük, hogy egyszer majd utánuk megyünk azoknak, akik "előre mentek". Minél nagyobb készséggel indulunk és közeledünk, annál édesebb a vigasztalás, amelyből mindannyian meríthetünk, - Krisztussal találkozni az élet-legnagyobb áldása, létnek és nemlétnek, halálnak és életnek a kérdése. Miért? Isten mindent betölt a világon, Benne élünk és fagyunk és mégse Ismerjük, nem találkozunk vele, ezért ez a. mindent betöltő Isten gyermekké vált, ez a gyermek kereszten halt meg és a sirból feltámadt ..nekünk csupán az a dolgunk, hogy felismerjük benne a világ megváltóját. 0, hányan mehettek el amellett a gyermek-Jézus, vagy az ifju-Jézus mellett és nem ismerték fel, de akik meglátták benne a 'megváltőt,azoknak egy uj világ nyílt meg, s ha meg akarom tanulni ^ milyen hatást tett az emberi történelemre, odáig kell menni, hogy az en Megváltómat lássam benne. .. Mindkét tanácskozó csoportban a következő volt az előadások sorozata: Mit jelent hinni, Hiszek egy hazában, A hit hatalma, A hivő család, A kételkedő ember, Hiszek Jézus Krisztusban, Megtaláltuk a Mestert, Te Péter vagy, - a megbeszélések elindítóinak névsora: Victor János dr„, vitéz Szőnyl Sándor, Benkő István, Muraközy Gyula, Thaly Lóránt dr.,vitéz Csia Sándor dr., Batiz Dénes dr., Sebestyen Andor, K ovát s J.^-stvánné dr.-né Csanády G yörgyné, ~ Sa'j"o Margit özv. Flers Elekné, if~J~.B Tberauer Ritchárdné, Szabó Imre, özv.Vargha Gyuláne, Gál Lajosné dr.-né, 'ErÚÓljX Lászlóné. Szabó Imre esperes javaslatára végül kimondották a Fasori Református Nőszövetség me ga lakit ás át, azután megköszönte az esperes Ravasz László kétnapos fáradságát, Benkő István rákospalotai lelkész vezetett végül a templomban z áróáhítatot. /MOT/F.
