Magyar Országos Tudósító, 1935. március/2
1935-03-20 [125]
A BUDAI FRONTHARCOSOK DISZTÁBOROZÁSA. A budai választókerülethez tartozó frontharaosok, a vitézekkel, hadirokkantakkal és hadiüSvegyekkel együttesen szerfián este a Budai Polgári Társaskör nagytermében disztáborozást tartottak, amelyen egyhangú lelkesedéssel foglaltai állást Gömbös Gyula miniszterelnök nemzetépítő reformprogrammá a mellett. A nagyszámú közönség zsúfolásig megtöltötte a hatalmas termet s a szónokok beszédeit gyakran szakította félbe az elementáris erővel feltörő teszésnyilvánitás. Dr. Schweitzer Brúnó volt százados nyitotta meg a disztáborozást, meleg szavakkal üdvözölte a megjelenteket, vázolta a nagygyűlés célkitűzéseit á bemutatta a szónokokat. Elsőnek vitéz R á t v a y Imre ny. tábornok mondott beszédet: - A mult megbecsülése - mondotta többek között - a nemzeti jövő megszilárdításának legbiztosabb alapja. A fronton küzdött katonákat mellőzni, róluk megfeledkezni soha többé nem szabad. A mult tapasztalatait felhasználva kell dolgoznunk a magyar jövő kiépítésén; a politikában vezetőszerephez csak ugy Jluthatunk, ha egységesek maradunk. Ha széthullunk: a nemzet elbukik. Olyan idők előtt állunk, amelyek fordulatot jelentenek a magyar faj és nemzet sorsában. A vitézeknek, frontharcosoknak, hadirokkantaknak egyetlen táborban van a helyük. Csoda várással semmire sem megyünk. Nem szabad többé megengedni, hogy a zsíros beneflciumok- létráján olyanok kapaszkodjanak fel, akik nem vettek részt a nera^t nagy küzdelmében, .;akik nem voltak kinn a frontokon. Aki a lövészárokban küzdött Magyarországért, annak a jelleme garancia erra, hogy Magyarország'feltámasztás&ért is hasonló bátorsággal és kitartással fog sikra szállani. A magyar igazságot csak az egységes magyar nemzet küzdhet! ki. A szivetokben élő láng csapjon fel a magasba és pörkölje el a magyar élet elhervadt salakjait, mert *sak ágy virradhat ránk a boldog márciusi tavasz, amely agyongyötört országunkat újra virulóvá, naggyá varázsolja. Frontharcosok, előre, Gömbös Gyula nemzetmentő reformprogrammjáértJ /Hosszan tartó éljenzés és taps./ S z i 1 á g yi Ferenc hangoztatta,, hogy a világháborúnak egyetlen felvonása sem volt'^ amelyben nem a magyar nép csorgatta volna a legbőségesebben a vérét.. n A frontharcosoknak - ugy mond - ti vagytok az őszülő, egyre fogyatkozó, utolsó képviselői. Ezt a nemzetet a hazugság nemtelen fegyverével vonták fel a trianoni gyászpadra. A hánykolódó hajó kormányát most két.^kemény-szorítású katonamarok ragadta meg; a Gömbös Gyuláé! A nemzetek életűin uj korszakot csakis a teremtőerővel megáldott férfiak nyithatnak. Van-ó nagyobb gondolat Gömbös Gyula eszméjénél, a nemzeti egység nemzetmentő gondolatánál?! Kizárólag ezzel lehet kiragadni a magyar nemzetet a tespedtség miazmás levegőjéből. A tár sadalmi rétegek közt le kell omolnia minden válaszfalnak; a nemzet épitő napszámosévá kell válnia a paloták és kunyhók lakójának egyaránt. Egyenlő kötelességek,- egyenlő munkajutalmak! A frontharcosok becsületbeli kötelessége: a frontharcos Gömbös Gyula mögé sorakozni 1 A másik táborban sokan vannak olyanok, akik felelősek a forradalmak pusztításaiért. A mi oldalunkon van a» igazság, mellettünk áll az Isten! A magyarság velünktartó ércfalankszai lehengerelnek mindent és mindenkit, aki útjában áll, Vjagy meg akarja akadályozni Gömbös Gyula korszakalkotó reformprogrammját. Közel az- idő, amikor ez a politika valóra fogja váltani a frontharcosok jogos kívánalmait Is." M u n k ó Rezső volt a következő szónok, aki emlékeztetett arra, hogy a csatából visszatért frontharcosok helyét itthon csaknem mindenütt betöltötték s a rokkantaknak >' « koldulva kellett a száraz kenyerüket megkeresniök. A frontharcosokat a változott idők kényszeritetté; rá, hogy politikával foglalkozzanak. "Józan és reális politikát kell folytatnunk - mondotta - mi nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hog t gyönge párttöredékek mögé álljunk. Gömbös Gyulát kell támogatnunk, márcsak azért Is, mert ő volt az első magyar miniszterelnök, aki a revefciót a hiva •balos kormányprogramm tengelyébe állította. A nemzeti egyé g magasra emelt zászlaján feldereng a kontúrjaiban kibontakozó, édesmindnyájunknak kenyere adó Nagymagyarország képe!" /Folytatása köveifckezik./
