Magyar Országos Tudósító, 1935. március/2

1935-03-20 [125]

MAGÓCS KAROLY LELKÉSZ NAGYHATÁSÚ BESZÉDE A DEÁK-TERI TEMPLOM KOSSUTHEMLÉKISTENTISZTELEIEN^ Kossuth Lajos, a nemzet és az egyház nagy fia halálának maii negyvenegyedik évfordulóján emlékező istentisztelet volt a Deák-téri evangí' likus templomban. Jelenvolt az előkelőségek között Raffay Sándor dr püspök, Zelenka Lajos dr egyházkerületi fel ügyélő, táblai tanácselnök, Varsányi Emil dr felsőházi tag, Kan ény Lajos esperes, Brechtéi Frigyes ezredeshadbiró, a régi politika reprezentánsai közül Sümegi Vilmos, Kovács Dénes, Steiner Ferenc egykori országgyűlési képviselők, Jakabb Sándor, Kossuth Ferenc egykori titkára, továbbá HIttrich Ódon'ny. c.tanker,főigazgató, Meinig Gábor ' rendőrfőtanácsos, Szepessy Rezső ny. fŐv.elöljáró^ Konkoly Elemér egyházi főjegyző, Szirmay Károly nagybirtokos, teljes számban vonult ki P budapesti evangélikus fiugimnázium és a leánygimnázium növendékserege.. M a g ó c s Károly bányakerületi központi lelkész, közének után,-a templom oltára elé állott és Pál apostol 'Zsidókhoz irott levele XI. részének 21-27. verse alapján mondott beszédet; ' - Csak törpe nép felejt el ősnagyságokat,- a költő'szavalnak igazsága hez bennünket az emlékezés napján Ide minden esztendőben, az élet vad rohanásában megállunk egy-két percre és visszagondolunk arra, aki mig élt, valóban "ősnagyság" volt, s amióta teste édes honi földben pihen, lelke pedig hitünk szerint az örökkévalóságban örvendezik, élő hatalom dusvarázsu ősforrás... A balsors csapásai tehettek bennünket törpe néppé, megcsonkíthattak bennünket, lehetünk látszólag életképtelen, vérző, csonka törzs, de lélekben mégis erősek és nagyok akarunk lenni. Sőt minél nagyobb a nyomorúságunk, annál nagyobb a vágyunk, az álmunk, minél terhesebb vállunkon a trianoni kereszt, annál inkább sóhajtozunk a feltámadás után, amikor napsugara ss á válik töviskoronás utunk és fejünkön a nagypénteki koazrru húsvéti diadalmas jellé változik. Tudjuk, hogy mindehhez nagy erőfeszítésre van szükség, ezért kellenek a nagy emlékezések, az eszményi hősök és találunk-e vonzóbbat, szebbet, felemdőbbet, mint m Ilyen éppen Kossuth Laj osr A költő ugyan egy kriptához zarándokló nemzetségről beszél, mi azonban tudjuk

? hogy nem valami rozsdás zárral elrekesztett kriptát bontogatunk, halott óriást élesztgetünk, hanem egy mindig nyitvaálló kincseskamrába lépünk be, amelyből ma Is nemz3tépitő erők áramlanak. Ahogy "örök Rákóczi"-ról beszélünk, talán még több joggal lehet "örök Kossuth -ró 1 szólni, az Istenbe fogőfcó, evangéliumi szás ásu hős két örök példájáról. ™ - Kossuth Lajos maradandó hatásának titkát könyvek százai, tulósok^és politikusok légiója keresi. Próbálták megtalálni daliás, vonzó egyéniségében, testi szépségében, amely csodálatosképpen egyesítette magyar fajtánk minden ragyogó, daliás vonását, rámutattak ékesszólására, amelynek csodáit jegyezte fel a történelem, szolgálataira, amelyeket világrészeken keresztül tett a magyar nemzetnek, emlékeztettek vértanú-sorsára, amelyet' mint Rákóczi Ferenc fejedelem, ő Is sziveszakadtáig, meg nem törve hordott. - MI azonbaa maradandó hatásának titkát evangéliumi hitében látjuk, amelyre az anyaszentegyház tanította őt "a reménylett dolgok vége", "a nem látott dolgokról való meggyőződós" es ennek esszenciája: hogy "látta a láthatatlant". Kossuth körül egy szolgasórban élő nép tengődött, de már látta ezt a népet öncélúnak, a maga urának,- akkor még csak reménység volt a szebb magyar élet, de az ő számára már kézzelfogható valóság, akkor még csak álom a "szabad hazában a szabad magyar", s ő vállal ezért az álomért minden szenvedést, mértiriumot, az örökkévaló Isten tartja kezében ezt a hőst és ezt a vállalkozást, a hitnek ez a misztikus látása, igenis ez Kossuth Lajos maradandó hatásának titka, s ez volt az erőforrás, amelyhői ő csodálatos Inspirációkat merített. - Lehet-e véletlen, hogy ez a hit, ez az evangéliumi jellem azonos Kossuthnál: a szabadságharc politikai -vezérénél, Petőfinél: a szabadságharc titáni költőjénél és Görgeynél: a 48/49. katona-lángelmejénél?! Milyen különös ós nekünk milyen büs zkeség, hogy ők mind a hái-man evangélikusok voltak, ennek az egyháznak tanításai formálták láthatatlanu.1 ' ' /Folytatása következik/