Magyar Országos Tudósító, 1935. március/2

1935-03-16 [125]

BORNEMISZA GÉZA KERESKEDELEMí, GYI MIEISZTER IS MEGJELENT AZ EGYETEMI IFJÚSÁG MÁRCIUS TIZENOTODIKI ÍNNEPELYEN. A Magyar Nemzeti Diákszövetség hagyományaihoz hiven ezévben is március 15-én nagyszabású ünnepélyt rendezett a Pesti Vigadó dísztermében. Az ifjúság a reggeli órákban zászlók alatt az Egyetem-téren gyülekezett, majd az Egyetemi-templomban tartott mise után zárt sorokban a Szabadságtérre vonult, ahol megkoszorúzták az Irredenta-szobrokat. A Szabadság-térről a Pesti Vigadóba vonultak >, ahol 11 óra után kezdődött meg az ünnepély. A Vigadó termeit zsúfolásig megtöltötte az ünneplő közönség, akiknek soraib&n megjelent Bornemi sza Géza kereskedelemügyi miniszter is, továbbá ott volt a kultuszminisz terium képviseletében Szily Kálmán^államtitkár és az egyetemek professzorai teljes számban, Rohringer Sándor/£s Kuncz Ödönnel az élen. Elsőnek a Budapesti Egyetemi Énekkarok V a s z y Viktor karIgazgató vezényletével a Hiszekegyet énekelték el, utána pedig Kiss Ferenc, a Nemzeti Színház tagja Petőfi "Nemzeti Dalát" szavalta el frenetikus sikerrel. Az ünnepi beszédet drNeubauer Konstantin egyetemi tanár mondotta, aki többek között Így szólt: - Mint száz esztendővel azelőtt - mondotta - most újra forrásban van a magyar ifjúság. Érzi, hogy szorítják a bilincsek, amelyeket reáraktak, uj tavaszt kivan, magyar tavaszt,a csírázó életerő kibontakozását. Negyvennyolcban egy ébredező, magáraeszmélő nemzet ifjúsága kért életet, ma egy meggyötört, porigsujtott nemzet kezdi felemelni megalázott fejét. A nemzet életéből valósággal kirekesztett, az érvényesüléstől elzárt Ifjúság, amely eszméit csak szük körben hirdethette, évről-évre ezen a napon nemcsak a márciusi ifjúsággal szemben rótta le a kegyelet adóját, de eszméit és törekvéseit is kifejezésre juttatta. A magyar társadalom legnagyobb része azonban nem figyelt fel azokra s gondolatokrt, amelyeket az Ifjúság hangoztatott: az Ifjúság éveken át hiába kopogtatott a társadalomnak előtte bezárt kapuján. A magyar társadalom egy része az Ifjúság problémáját az állástalan diplomások kérdésére akarta, leegyszerűsíteni. Az ifjúságot nem látták másnak, mint a kenyeret kérők tömegének, amely az idősebbek szájából akarja kivenni a falatot. Kétségtelen, hogy a fiatalság kérdésének fontos része megélhetésének biztosítása, mert nem lehet a nemzet életéből egy generációt kizárni. Egy teljes generációnak kimaradása a nemzet életéből olyan nagy • sapás , 'amely a trianoni diktátum terhei alatt nyögő nemzetünket végleg a földre terítené. Az ifjúság nemcsak kenyeret és megélhetést, hanem eszméinek diadalra jutását is kivánja. Az ifjúság problémáját nem lehet rosszulfizetett, ideiglenes dijnoki állásokkal, az álláshalmozásnak tessék-lássék megszüntetésével megoldani. Az ifjúság a múltnak túlzott liberális felfogásával szemben erős nemzeti alapokat és történeti kapcsolatokat keres. A népet akarj a,megnyerazt a nemzeti eszmének,az állami berendezés alapjává tenni és az alsó néposztályok megerősítésével keres uj forrásokat a nemzet jövője számára. Meg kell állapítani azt, hogy az ifjúság, amely szóhoz alig jutva, elz árva a nyilvánosságitól, csak a maga szük körében fejthette ki gondolatait, most másfél évtized multán azt látja, hogy mindenki elismeri az általa hosszú éveken át hangoztatott reformoknak szükségességét. Bizonyíthatja-e ennél valami is jobban az ifjúság reformtörekvéseinek helyességét? Mindazok, akik tizenöt éven át mereven elzárkóztak minden ujltás elől, most maguk is hangoztatják a reformokat. Az ifjúság azonban bizalmatlanul tekint azokra, akik a forradalmak után antiliberális frazeológiát öltve magukra, de megtartva liberális mentalitásukat, most a reformok szükségességét harsogják és ugyanakkor panaszkodnak, hogy ez ifjúság nem akarja tisztelni tekintélyüket. Tagadhatatlan, hogy súlyos ellentétek vannak az öregek és a fiatalok között, de igy van mindig, valahányszor- egy uj világnézet van kialakulóban, s uj e3zmék igyekeznek tért hódítani. Felmerül az a kérdés, hogy ki tartozik az ifjúsághoz? Nem az életkor szabja meg ezt, hanem a gondolkodás, az életfelfogás. A háboruelőtti liberális eszmekör öregséget jelent: az ifjúság uj világnézetet és uj erkölcsiséget jelent. A mai ifjúság mindig tisztelettel vette körül igaz vezetőit, tiszteli a tekintélyeket, de megtagadja a tekintélyt azoktól, akiknél ez csak elmükben és rangjukban, a hatalomhoz való görcsös ragaszkodásban nyilvánul meg. /Fo^/tatv - a következik./