Magyar Országos Tudósító, 1935. március/1

1935-03-05 [124]

** *• , TÓ reszeld, kiadás, • Budanost, 1935. március A, BÉLYáEGHAMISIT ÁS I BÜNPER. A büntetőtörvényszék Fonyódy-tanácsa na tárgyalta a bélyeghamisításéit annakidején már elitéit'Bárdot Gaszton festékkereskedö és társai "bélyeghamisítás i bűnperét, A vád szerint Tárnok Endre váci volt malomellenör két évvel ezelőtt feltörte a forgalmi adohivvcal egyik lezárt szekrényét és abb

ü

l 72 darab, adóbélyegekkel teli könyvet lopott el. Az ily módon' szer zett használt bélyegeket azután átadta Abolesz Vilmos kereskedőnek, áki továbbította Hémofch István pincérhez és Németh János szabómesterhez, akik Bárdot Gasztonnét bizták meg a bélyegek lemosásával, A lomosott bélyegeket azután Szinaberg József fodrászsogéd, Lebovits Jonő magántisztviselő sogitségévol eladták'Bischitz Lipót fakereskedőhok. Egy másik vádiratban Bárdot Gaszton, Németh János ós Bardotné szerepelnek, Németh Jáno3 a pestvidéki fogházban az ott letartóztatásban volt fivérétől, w

émcth Istvántól valamilyen módon Öt-hatozor pengő értékű forgalmi adóbélyegot vett át és ezeket - a vád szerint - a B

a

rdot-házaspár közreműködésével "lemosás

1

'' után ujbol értékesítették. A királyi ügyészség inélyoghamisitás büntette, illetve bélyeg csalárd használatának vétoégo cimén emolt vádat a társaság tagjai ellen. A Tárnok révén eltulajdonított adóbélyegok értéke - a vádirat megállapítása szerint - közel harmincézor pengőt tesz ki, /Folyt.köv,/ Sy, ZU BOTH KLÁRA HúiMlSTANUZASI PERE /2,folytatás,/ Ezután ismertették Horváth Jonő k Kazal Gyula törvény- ' széki Írásszakértők véleményét, mely szerint a kezességi okiraton dr. Tolok Györgyné aláirása szoropol. Fiachhof Gyula és Sándor G. József törvényszéki szakértők ellenkező véleményt mondottak, szerintük a vádlott aláírását meghamisították, tehát Both Klára a járásbirósági tárgyaláson igazat vallott, A vádlott Tédője indítványozta, hallgassák ki B

orger MQrt, a szinésznő édesapját, aki vallomást tud tenni arrül, hogy leányának férje helyett 80,000 pongőt fizetett ki. - A vádlott édesapja egy egész vagyont áldozott, hogy rendezze Tolok György adósságait, ha tohát ezt az 16oo pongőnyi adósságot Tolek György közölte volna az apósával, akkor ezt is kifizette volná. Ebből az következik, nom valószínű, hogy a vádlott hamisan*vallott, amikor kijelentette" nom az ő aláirása szerepel az okiraton, A sértett jogi képviselőjc'bomut atott egy levélmásolatot, melyet Telek Györgyné cimére'a Honvéd-utcai házba küldtek s annak á mogá.llapitását kérte, hogy ki vette át ezt a levelet, a szi-~ nésznő, vagy pedig a férje, A tárgyaláson Jelenlévő Tolok György dr.-t kérdezto meg az olnök, aki erre a körülményre vallomást tett, igy szóit: - A feleségem abban az időben, amikor a postás jött, sosem volt az ügyvédi irodában, Bergor Mór, a vádlóttnő édosapja elmondotta, hogy Telek György adósságaira körülbelül hatvan-nyolcvanezer pengőt fizetett ki. - Felhivtam a Vömet, hogy közölje volom adósságait. Először 14ooo pengőt mondott, ezt kifizettem, de később láttam*, hogy ismét bajok vannak és akkor ezeket az összegeket is rendeztem. Erről az l&oo pengőről nom tudtam,'soha nem értosültem, csak akkor, amikor már az én lakásomon foglaltak. Én megmondtam a lányomnak, hogy semmit no irjon alá; Ebben az időbon még hatszobás lakásban laktak, do éheztek s ogyszor, amikor elmentem hozzájuk, papirosban vittem hideg hust és ~ s azt ették meg. Ilyon állapotban láttam okot, természetes^ hogy befogadtam a házamba az unokám apját, - Az elválás után Is fizetett ön Telek György helyett? kérdezte az ügyész; - Igen, részleteket vállaltam, hogy Telek Györgyöt ne csukják be. - Mikor költözött haza a leánya?' - A foloségom öngyilkossága után, 1931 januárjában. Ebb . az időben a férje is nálunk lakott. A férje ugyanis a lakásukbfim mindent elzálogosított, még az unokám párnáját is. /Folyt.köv./ P„