Magyar Országos Tudósító, 1935. január/2

1935-01-15 [123]

FÉNYESEIT SIKERJLT A PRO líUNGÁRIA MADÁCH EMLÉKÜNNEPE, ügy anyagi, mint erkölcsi tekintetben a legnagyobb siker jegyében folyt le^aP-r o Hungári ffők Világszövets ége által rendé „ott Madách­enlékünnopség a Városi ázTnhá-banl kedden aélután^ A hatalmas nézőtér csak­nem zsúfolásig megtelt az előkelő kozönséggoi, megtoltok a pánolysorok is. A földszinti jobboldali ogyos és kettős páholyban holyotfoglaltak J ó ­z s e f királyi horcog, Auguszta kir, horcogasszony, Anna kir. horcogasszony, Józsof Ferenc dr. kir. horcog^Magdplna horcegnői A kultuszkormány kép­visolotébon Hóman Bálint dr, jülontjmog családjávái, Kállay Miklós ny, minisz­tor és felesége ogy másik páholyban ültök, ott voltak továbbá: Sipőcz Jonő­né, a főpolgármester foloségo olőkolő társaságával, az arisztokrácia vezető­tagjai sorából:<jrEszterházy Móicék^rKárolyi Viktorné, gróf Wonckhoim Józsefek—) Sztranyavszky Sándor családjával, Czottlor Jenő, Libor E— - alpolgármoö» tor és a városi vjzetőség több tagja, Ilovszky János kormányfőtanácsos és még sokan mások, A diplomáciai páholyok is csaknom toljoeon mogtoltok, sok volt a fényes jgyonruha, amely elvogyült a hölgyök gazdag hímzésű csipkés magyar ruháival. A MÁV Visszhang Dalkör bovozotőül elénokolto a Himnuszt, amoly utan Lohotry Árpád, a Ne.zoti Szinház tagja fondkivül hatásosan el­szavalta József Forenc dr, kir. horcog oz alkalomra irt lolkeshangu költői londülotü ünnepi prológusát, Ezután Hor ozog Ferenc nondott ünnepi beszedőt Madáchról,, Többek között ezoket mondotta: - Hogyan torom a lángészf Ez óppon olyan titok, mint a ter­mészet és az álot ozor más hétköznapi csodájaj megjoD nik a földön ismorot­lon régiókból olőtörvo váratlanul és vakitóan, mint a világűrből olővágta­tó meteor. Csodálni lőhet, do nogmr-gyarázni nom. Arra a kérdésre sincson vá­lasz, hogy miért éppen Alsósztrogován, az Isten hátamögött szunnyadozó tót­f eszekben zokogott fel a mag; arság egyik legmélyebb és legfájdalmasabb éno­ko, hogy miért éppen a Madáoh kastélyban, hol évszázadokon korosztül a p o­harazgató urak leginkább csak agarászatról es vármogyoi politikár°l beszél­gettek. Groteszkül hangzanék, ha azt mondanók: a magyar költészet egyik leg­nagyobb kincsét a bécsi erőszaknak és az asszonyi csápodárságnak köszönhot­jük. Ami egyébként Madách hutaion asszonyát illeti, ő - mai szemmel nézvo ­minden volt, csak éppen gonosz _ d^-mn nom. Nom Mossalina tipus, hanon szo­roncsétlen alkoholista, aki nőm átkot, hanem zártiiitézotbon való ápolást on­dóméit volna. Önmagát pusztitotta el, mig végül mozétláb kóborolt Nagyvárad utcáin. Madách fájdalma egy végnélkül haldokló, öngyilkos gyötrődésunok komor visszahngja volt, Madách, a költő fojlődési utja annyira eltér minden­től, ami megszokott, hogy szinte titokzatosnak mondhatjuk. Éveken át csen­doson és rondó sori haladt előre, mint az alföldi f olyóviz, ogynap azonban hir­telen, mint a szélvész által falragadott vizforgatag, a nehézkedés és mond­hatnók: a logi.ca törvényei ellenére folszökött a felhőkig Mogiri : az Ember tragédiáját, Madách romokmüve ellen legsűrűbben kétféle kifogás hangzott el. Az első életfelfogásának túlzott pesszimizmusa. Arany János esre igy válaszolt: n A művészet harmóniája nom mindig az optimizmusé egyszersmint," Magam podig nom tudom mi oka lehotno az optimizmusra annak a kultúrának, moly azzal kozdto a pályafutását, hogy keresztre foszitotto Isten fiát, - Gyakran gáncsolták Madách költői nyelvének fogyatékosságait ós oz a második kifogás talán jogosultabb, mint az első volt, Ö maga is tud­ta, hogy nyelvéből hiányzik az édes harmónia, a szinok olbüvőlő arany zo­mánca, tudta, hegy nyolvo gyakran fakó és nehézkes, A Tragédia nom is kapott volna olyan gyorsan hirre, ha Arany János mos tori tolla nom simit és javit rajta, Kétségtolon azonban, hegy alapgondolata a üilágiüdalon igyik leg­nagyobb szerű ötleto, ogyiko a logf ínyesebbeknek, melyek költői agyban vala­ha mogfogantak e A gondolat óriás erővel és súllyal zuhant a sztrogovai bölcs vállaira és mi azt a benyomást nyerjük^ hogy nem a költőt emolto magához, ha­nem a gondolat ragadta a magasba a költőt, mint Zous sasntadara Ganymódot n Herczog Foronc nagyszabású osaje a továbbiakban elmélyedt Ma­dách remekművének boncolásában és összehasonlítást tett Gootho Faustjával, 0 /Folyt, köv./Sy,

Next

/
Thumbnails
Contents