Magyar Országos Tudósító, 1935. január/2
1935-01-14 [123]
ZÜ DKÉHR-tÍGY /2.folytatás./ pénzből,'hiszen az ilyon kiadásait a nővére javára mindig be is keboloztotte. - Én csak azt láttam - állapítja meg dr. Sognor Pál á hogy Vass János akkor nem kapta mog ozt a 28ooo pengőt; az okmányok közt régi tételűk szerepeltek, egyes ' tételek pedig kétszer, sőt háromszor is előfordultak."Megállapítottam, hogy itt valami nincsen rendben*'Koros tem, kutattam, hogy ki kapta mog voltaképpen ozt a 28ooo pengőt, ozt nőm sikerült megállapítanom, de tény, hogy oz a pénz valahol elsikkadt, hogy kinél, hol, - azt mai napig sem tudom. - De hiszen a tanú urnák később a zár ös zámadás ban is találkoznia kellett ezzol a 28ooo'pengős tétellel - fordul a tanúhoz Gál Jonő dr. védő. - Hogyan van az, hogy a zárszámadásban önnél az összegűéi semmiféle észrevétel, kifogásolás , vagy megjegyzés nem szoropol? - Ez tévődés! » jegyzi mog a tanu. - A kialakult ügyviteli szokások szerint az olyan tételeket, amelyeket az évközben a számvevőszék már fölülvizsgált, a záröszámadásba mindon külön megjegyzés nélkül szokás felvenni; ilyenkor csak arra vigyáztunk., hogy korábbon tott észrevétolozé3Ünknok mogvolt-o a kellő foganaca. ,A 28ooo pongős tétel" ogyébként a zárószámadásban mint téritmény Dréhr Imre terhero vozotto* tett be. Az azutá. más lapra tartozik, hogy Dréhr Imro valóban kifizetteo ozt az összeget az államkincstánnak. Ha mindozekro tekintettel kellene lennünk, a zárszámadást sohasem lehetnö lezárni, Segner Pál dr. ezután elmondja, hogy amikor Dréhr Imre Vaás Jozsof halála után felkereste Závadovszky Alfréd legfőbb számszéki-elríököt, kijolentette, hogy bizonyos függő adóssálgokat rendezni kell. inthogy erről az elnök ur őexcellenciája már Klebelsberg és Wekorle miniszter uraktól is tudott, azt felöltő, hogy rendbon van a dolog s lűgkerdozte Dréhrtől, hogy milyen összegről lenne-szo, Dréhr Imre erre azt felölte, hogy csupán kisobb összegről van szó, - De hogyan tud erről a tanu ur, amikor nom is volt jolon? kérdezi a tanut u l Gál Jonő dr, - Nom voltam jolon, - válaszolja Segner Pál - de Závadovszky őexcellonciája mint mindon fóntosabb ügyben, ezúttal is rögtön kikérte tanácsomat; magához kéretott, amint Dréhr Imre tőle' eltávozott s okkor nokem mindont elmondott. Én megdöbbenve intettem, ne monjünk bele látatlanban a dologba, hiszen én egyes népjóléti főtisztviselő barátaimtólugy hallottam, hogy logalább nyolcvanozor pongőt tesz ki az az összeg, afflit Vass Józsof adósságként maga után hagyott. Ez az összeg, később lőcsökként hatvanezer pengőre. - Dréhr Imre itt azzal van vádolva, - fordul a tanúhoz Gál Jonő dr, - hogy a 28000 pongőt önhatalmúan más célokra fordította, mint amire oz a pénz' utalványoztatott. A védőiem szorint éppen ozt kellett tennie, néhai Vass József presztízsének megóvása érdekében. - - Szakszempontbol ezt mindenesetre kétségbe vonom - jolontí ki a tanu. - De tessék elolvasni az aktamollékloteket! - szól közbe -róhr Imre. ' ' - Ez mellékes... - Mellékes?! Hát hogyan lehat mellékes az akta?_- hevet fel gúnyosan Dréhr Imre. - Ha Vass János tényleg megkapta volna ezt az összeget, én nom kifogásoltam volna az utalványozását, de nyoma sem volt annak, hogy kézhoz votte az egész 28ooo pongőt, őzért kollott vétót emelnem. - Talán a miniszter életében sem kapta mog? Korábban? - kérdezi a tanut u l Dréhr Imro, - Most nem arr<el van szo... . Persze! Most nem arról van szo - nevot fol újra á vádlottak padján Dréhr, •- Akkor én nom tudtam, hogy özeket az összogoket már régebben kifizették, - állapltja meg Segner Pál dr. /Folyt, köv./ Ky.
