Magyar Országos Tudósító, 1935. január/2
1935-01-11 [123]
ZU PELESÉGGYILKOS TEJELLENŐR /l.folytatás./ - Kér»m, aokora olyan idogrohamaim támadnak, hogy mindenről nogfolodkozöm -'szúrja közbo vallomásába Pákozdi, - Na, na, az orvosok 3zorint magái il nom szokott ilyon idogroham' olőfordúlni, ami omlókozotboli kioséssol járna, - állapítja meg olnök. - Kórom, ón órzom ozt ogyodül.,, A vádlott a továbbiakban az elnök kérdésére elmondji, hogy legnagyobbik leánya, a vádlott Pákozdi Mária a polgári iskolában roszszul viselte magát, feltörte a hittantanár által neki adott perselyt, ugy hogy ki kellett venni az Ss3koIából és a leány libapásztörként egy vidéki ismerősükhöz került. Minthogy itt is helytelenkedett, beadták a győri selyemfon°-internátusba. Énnek a főnöknője pár hónap múlva levelében azt irta, hogy a leány kiszökik és fiatalemberekkel szórakozik. ' - Mária igy újra hazakerült - folytat ja'vallomását Pákozdi, de itthon is folytonosan a £érfitársaságot kereste, esténként szeretett a fiukkal sétálgatni... - Sajnos, ez most igy divat -állapítja meg Márton dr, elnök ezt ma nem lehet egy fiatal leánynak £ lröni... - Én többször meg is vertem ezek miatt Máriát - jelenti ki a vádlott, -De ugy látszik, maga ezért mégis nagyon szerethette ozt a leányát! - Én mint apa ezek miatt nem tudtam szeretni, mindon ogyéb pedig közönséges ráfogás, rágalom - tiltakozik Pákozdi Gábor. _ De maga cukrászdába, korcsmába vitte a lányát, sót pénzt is adott neki! A vádlott oz ellen tiltakozik s nagy részletességgel feiü ki a történtekot, ugy hogy az elnök ismételten félbeszakítja, majd köményen sz^l reá: - A maga egész modorán meglátszik, hogy egy bizonyos "titkári iskolán" ment keresztüli,., A kritikus nap történetére kerül ezután sor. A vádlott elmondja, hogy pünkösd hétfőjén délután,mint tejellenőrnek, szolgálatba kellett mennie, do a felesége ezt sehogysem akarta elhinni s filénk' 3zen •rehányást tett, hogy még ünnepnap sem viszi el valahová szórakozni. - A feleségem annyira elragadtatta magát,'hogy össze-vissza karmolászta az arcomat, leszakította r^iam a kabátot, ugy hogy vérző 30beimet jóddal kellett bekennem. En ogy bögre vizet löttyentettem rá, hogy valamiképpen lecsillapítsam s ozután dolgomra mentem. Amikor éjjé! tizenegy'ora tájban szolgálatomból fáradtan hazatértem, a feleségem nekilátott, hogy meleg levest főzzön a számomra. A tűzgyújtáshoz a gyufát az én zsebemből koritette elő... - Maga nem tiltakozott oz ollón? - szol közbo az elnök'.-*. fi iszen a férfiak nom szeretik, ha az asszony a zsobükbon kotorászik... - Nom szóltam serrmit, - folytatja vallomását a vádlott nyugodtan szalonnáztam az asztalnál. Amikor a loves elkészült, a feleségem 'kikapta a kezemből a szalonnát és a kést, hogy ogyom mag a meleg ételt, de én ozt megtagadtam. Erre beleragadt körmeivel a fülembe, nokomtámadt, hogy különben som igaz,•hogy szolgálatban lettem volna és minden áron voszekedésbo kezdett. Én fáradt voltam, legyintettem s azzal ütöttem ol a dolgot, togye panaszát irásba, le akarok feküdni. Feleségem okkor jobbról-balr ü l pofonütött, én fölkeltem az asztaltol s hogy ozután mi törtér,t, arra nom tudok visszaemlékezni. Ugy rémlik, hogy néhány porc múlva az asszony nagyot sikoltott s amikor magamhoz tértem, láttam, hogy lángolva ég olől az inge. - Az aspzony inge nem hátulról fogott tüzet? - NomI Én bementom a szobába, hogy kihozzam a dunyhát, Mire a dunyha/ al vis3zatértom, már a kisebbik lányom is kifutott a konyhába. Mária loányunk akkor már ugyanis nom lakott minálunk. A öunyhával én körülcsavartam a feleségem testét, majd lofoktottom a sozlonra. Határozottan kijelentéin, nom folol meg a valóságnak, mintha én öntöttöm-volna lo benzinnel a foloségomot. Égő gyufát som dobtam roá, som ogyot, sou kettőt. Ez mind ráfogás, kitalálás. Emlékszem, hogy olajjal kenegettem az asszonyt, aki a hasán, oldalt és a hátán szenvedett többé-kevésbé súlyos égési sebeket, A foloségom határozottan tiltakozott olleno,hogy orvost hivjak. /Folyt.köv./ Ky,
