Magyar Országos Tudósító, 1935. január/2
1935-01-18 [123]
/A BAUMGARTEN-ALÁPITVÁNY DÍJKIOSZTÓ ÜNNEPI ÜLÉSE, Folytatás 1./ - Lehetetlen lenne felsorolni mindazt a sok s nom egyszer ellentétes szompontot - fejtegette a továbbiakban Babits Mihály - a meggondolásoknak azt a szövevényét, amit tekintetbe kellett vennünk, emberi és irodalmi mérlegole3, jutalmaz 0 , vagy serkentő szándék, esztétikai hangsúly és irodalompedagógiai hatás, anyagi lehetőségek és ideális kivánalmak, s a köztudat és saját meggyőződésünk útvesztői között. Jól tudjuk, hogy munkánk olyan természetű, ...melyért elismerést sohi senkitől sem vérhátunk, éppen azért, mort egyetlen személy, párt, vagy olda 1 v éleményóhe z sem szabad határozatai nkban alkalmazkodnunk, Nom alkalmazkodhatunk az úgynevezett közvéleményhez som, különösen akkor nem, ha ez a szó a legtöbbek véleményét jelenti, Irod'-lmi kérdéseket nem lehet szótöbbséggel elintézni; itt, ahogy mondani szokás, nem a szavazatok szama, hanem minősége esik latba, Baumgarten Ferenc mikor alapitvá nyónak irodalmi vezetését az én Ítéletemre bizta, nem azt tette feladatommá, hogy az irodalmi köz- es párt-vélemények népszavazásának eredmény ét foganatosítsam, hanom, hogy az alapítvány kitüntetésére és támogatására érdemes irókat a saját legjobb meggyőződésom és irodalmi lelkiismeretem szerint válasszam ki. Ehhez joga volt Baumgartennék, s az alapitvány működésének az ő végakaratához koll alkalmazkodni. Aki az irodalom törvényeit és lényegét ismori , bizonnyal bölcsnek is fogja találni azt a rendelkezését, hogy irodalmi kérdések eldöntését nem valami tostületre, vagy szervezetre, hanem egy iró irodalmi lelkiismeretére bizta, Nem térhettem .ki a nagy feladat elól, amelyet rám w r uh ázott, do éreztem a enak nyomasztó felelősségét és nem az én erőmre szabott nehézségeit is. Kurátortársam, Basch Lóránt dr, megosztotta velem a felelősség egy részét, kivált az alapítvány jogi és emberi, szociális vonatkozásait illetőleg,- de velem érezte annak súlyát is. Ezért mikor az alapitvány szervezetet megállapítottuk, magunk 'kértük fal támogatásunkra a tudományos ós szépirodalom kiváló kritikusaiba alakult tanácsadó testületet. Ennek a testületnek a legnagyobb hálával tartozunk. Csodálatos önzetlenséggel s csupán a legtisztább irodai-, mi szempontoktól vez n éltetve állott munkánk mellé. Tanácsait ás véleményeit nemcsak mindig tekintetbe vettem, hanem többnyire döntő súllyal ejtettem elhatározásaim mérlegébe. Tekintetbe vettem a közvéleményt is mindannyiszor, mikor a saját habozásomat ogy mar határozottan kialakult köztudattal állíthattam szombo. De nem vehetek tekintetbe semmiféle véleményt, még a logkialakultabb közvéleményt, sót legtöbbre becsült irodalmi barátaim véleményét sem,, ha a saj at határozott Ízlésemmel es érzésemmel ellenkezik, A fogadalom, amelyet az olhunyt Baumgarten Forenc szellemének tennem kellett magamban, amikor nehéz mogbizósát vállaltam, éppen az volt, hogy mindig hü maradok a magam Ízléséhez, a magam érzéséhez, a saját irodalmi lolkiismeretemhez, amely bexi Baumgarten megbízott - s amelyet alapítványa vezetésében érvényesíteni akart. Hü maradok meg akkor is, ha ez a hűség hcl evvel, hol avval a pár tv élem é:m el, vagy közvélaménnyel szembeállít, s mint a múltban,ugy a jövőben is mindenfele vadakat es gyanúkat zudit rám. Ezért nem érzem sem szükseg.-t, sem lahetoseget annak, tiogy ilyesmivel szemben vedokozzem, s megelégszem avval, hogy emlékezetbe idézzek néhány jelentós szompontot,amely az alapítványt működésében vezeti, - Az egyik - folytatta Babits Mihály -, hogy az alapítvány semmiféle politikai tokintetet nem vesz figyelembe és semmiféle irodalmi párttal, vagy körrel, mint ilyennel nom rokonszenvezik. Ha némely évben valamelyik irodalmi oldal, vagy csoport több tagja szerepol az s lapitvány kitüntetettjei közt, mint a másiké, az csak azért lehet, mert több tagját találtam arra méltónak, A másik szempont, hogy oz az alapitvány nem irodalmi segélyegylet. Sem alapitója nom szánta annak, sem a hivatalos bizottság, amoly alapítólevelét a kurátorokkal egyetértésben megszövegezte, nom tok intette föladatát egy irodalmi segélyegylet feladatával azonosnak, Magyarországon nagyon sok iró e s költő van, s az ir ü k nyomora- amelyről már előző 7 evekben is súlyos szavakat kellett mondanunk, - azóta nem csökkent, A maí gyar kultúrának i zónban nom az az érdeke, hogy sok irónk legyen, hanem az, J hogy kitűnő Íróink legyenek, Kitűnő iró sehol sincs sok, s ez az a tér,ahol | az orot igazán nem a szám adja, /Folytatása követkozik./
