Magyar Országos Tudósító, 1935. január/1

1935-01-07 [122]

MAGYAR ORSZ.-GOb TUDÓSÍTÓ jC é z i r t Harmadik kiadás. Budapest, 1955. január 7. XVII. évfolyam, 5. szám. — E G Y H A Z I HÍREK /PETÉI PÁL ÁLLAMTITKÁR BEIKTATÁSA A KÁLVIN-TERI EGYHÁZ FöGONDNOKÁVÁ, Folytatás 2,/ hajihatatlan kemény magyar kálvinista jellemeknek hü képviselőit. Sok hit-i . testvéremmel együtt a magyar kálvinista ember fogalma alatt nemcsupán bizonyos hitelvek vallóit ertem, hanem egy történelmileg kialakult, külön magyar típusnak is latom, amelyben hit, jellem, magyar fajiság egységbeolvadva alkotja a magyar fajtának felséges megtestesülését. Nem tekintélytisztelet folytán gondolkodás nélkül elfogadott hitelvek követését jelenti a kálvinista hit, hanem a Szentirás buzgó tanulmányozása, önálló elmélkedés és belső küzdelem alapján kialakult hitet© amely lelkünkbe kiirthatatlanul p van bevésődve, . - Olyan emberekre van szükségünk, akiknek nincs két világnézetük, hanem akik evangéliumi hitük és tudományos ismereteik között megtalálták az ö szhangot, akik átérzik, hogy hit és tudomány nem lehetnek egymástól eltérők, mert akkor vagy a hit törpül babonává, vagy a kettő között nagy ur támad, amelybe lelkiegyensulyunk, az élet kritikus perceiben újból és ujb°l belezuhanhat. Vallásunk, Á az egész keresztyénség is nem passziv és elvont gondolatok összessége, hanem lényege az aktiv szeretet Isten és embertársaink iránt. Meggyőződésem} ha mindenki jó keresztyén lenne, nem is lehetne szó megoldatlan szociális kérdésekről. Amint az. osztályharc elve is nehezen egyeztethető össze a keresztyen szeretet fogalmával, ugyanúgy alig képzelhető el, hogy igazi keresztyén érzés él azok sziveben, akik a mai kíméletlen gazdasági harcot, az egymástól való elzárkózást s a nomzetek közötti bizalmatlanság és gyűlölködés politikáját sugalmazzák és gyakorolják, - A történelmileg kikristályosodott magyar kálvinistaság nem ismer felekezeti türelmetlenséget es nem tekinti hivatásának a mas egyházak falai között elök ho-z ánk-csábit ás át sem. Valljuk ugyan, hogy hitünk igazságait széles e világon hirdotnünk kell, de amikor még annyi teendő van falainkon belül, annyi a közömbös lelek, az atheizmusra/vilagfelforgetásra hajló ember, akkor a kálvinista egyháznak minden erejét ezek visszahódítására kell forditania. Béke kifelé, erőteljes egyházi építőmunka benn. Még esetlegos felekuzeti túlkapásokat, provokációkat sem szabad hasonlókkal viszonozni, meg a vegyesházasSágoknál a legújabban életbelépett kódex rendelkezései következtében néha elhangzó, s egyházunkat mólyen sértő nyilatkozatokra sem volna helyes - nézetem szerint - hasonlókkal' fölélni. Az a meggyőződésem, hogy egyhazunknak meg kell maradni a j ézusi szelídség, elnézés, megbocsátás szellemében, mert ha van fegyver, amelynek oroje el-, lenállhatatlan, van bástya, amelyen minden támadás megtÖrtt> akkor a krisz* tusi szaretet szent eszméje az. Ka o szeretet es igazán szilárd hit él bennünk, akkor nincsen erő, amellyel szembon igazságunk ne diadalmaskodnék, - Meg fokozottabb mértékbon kell e szeretetnek érvényesülni protestáns hittestvereink iránt, akikkel a hitelvi, közeli rokonság mellett a közös mult, az együttes szenvedések emlékei kapcsolnék össze elválaszthatatlanul- Nagyatyám, Török Pál a 40-es évektől kezdve egészen haláláig fáradozott az evangélikusok és reformátusok közötti unió létesítésén, Székács evangélikus püspökkel számos közös alkotást hozott létre, s én nagyapám terveit szent hagyománynak tekintem, eddig is igyekeztem, ezután is törekszem egymáshoz közelebb h .zni a két evangéliumi egyházat mindenütt, ahol csak lehet s ezeknek az érzések íek magvait hintettem el akkor is, amikor a két egyháznak az állammal való capcsolatai terén volt alkalmam intézkedéseket tenni. - Emellett közoktatásügyi politikai államtitkárságom alatt mindig ört alltam abban az iranrban, hogy a történelmi egyhazak között a jogegyenlőség elven senkise üssjn rést, a magyar protestáns egyházaknak az 1791, évi XXVI

C törvénycikkben biztosított autonómiáját §s az 1848, évi fi /Folytatása következik,/