Magyar Országos Tudósító, 1934. december/2

1934-12-11 [120]

LIMANOVAI EMLÉKÜNNEP. A limanovai emlékvacsorán a serlegbeszádet A n t a 1 Istvánminiszteri tanácsos, a miniszterelnökségi sajtóosztály vezetője mondotta. Beszéde elején kegyeletes szavakkal emlékezett meg a limanovai csata hőseiről és kiemelte, hogy amit az utókor elsősorbán csodál, az - minden.'iStratéglal nagyszerűsége ellenére - nem maga a csata, hanem az ez önf eláld'o&ó* szellem, amely a limanovai hősöket eltöltötte és erőt adott nekik, ahhoz a kitartáshoz és hősies ellenálláshoz,, amellyel a világháború egyik legkritikusabb percében a monarchia keleti frontját az összeomlástól megmentették. - A háború dicsőséges véres eseményei már elvonultak.. Ami a mai korra értékes örökségül maradt, az éppen a végsőkig való ellenállásnak, a meg_ nem alkuvó kitartásnak, az önfeláldozó hűségnek az a szelleme, amit méltán limanovai szellemnek nevezhetünk. Ha a trianoni meg.lázottságból fel akarunk támadni, akkor erre a limanovai lelkületre,, hűségre,kitartásra, ellenállásra ma sokkal nagyobb szükség van, mint volt vármikor a történelem folyamán. Mert legyünk tisztában azzal, hogy a békeszerződések megkötése ellenére is még mindig háború - politikai, diplomáciai és gazdasági sikon folyó háború - tombol körülöttünk, amely ha u..n*. "békés eszközökkel" folyik is ellenünk, céljaiban és módszerében hem I-evésbbé veszedelmes a magyar faj érdekeire és jövőjére nézve. E reánk. : feényszeritett küzdelem során éppen ugy szükségünk van a hűség, kitartás, ellenállás limanovai szellemére, mint a limanovai magaslatokat védelmező honvédhúsz árokn-k. - A magyar nemzet a háborút követő másfél évtized alatt sorsdöntő válasifut e]é került* Két irányban határoztak: vagy elfogadja az u.n. "kis magyar megoldást", amely együtt jár azzal, hogy végképp és visszavonhatatlanul lemondva történelmi jogainkról magunkéva tesszük a kisantantkencelláriákban kieszelt "középeurópai" koncepciót és kétes értékű gazdásági előnyök tál lencséjéért hátat fordít mindazoknak a hagyományoknak, amelyedet az ezeréve;: magyar mult parancsoló szükségszerűséggel tár elénk; vagy pedig rendíthetetlenül kitart az u.n* "nagy magyar megoldás" gondolata mellett* Antal István kimutatta, hogy a magyar hemzet eddigi nagy történelmi, válságaiban mindig a "nagy magyar megoldás" mellett döntött. Ennek a gondolatnak legelső és legnagyobb képviselője maga Szent István királyunk volt, aki a nyugalom, a mozdulatlanság, a rövidlátó maradiság politikája helyett - amely akkor a törzsi partikulárizmus és az ősi pogány társadalmi berendezés fentartásával volt egyértelmű,- a nemzeti állam megteremtését ,az erőteljes központi hatalom megalapítását és a nagy nyugati keresztény kulturközösséghez való csatlakozását választotta politikai elgondolása vezérelvéül, Ugyanehhez az elvhez maradtak hűek a XVII* század nagy magyar politikusai, államférfiai, hadvezérei: a Bethlen Gáborok, a Pázmány Péterek, az Esterházy Miklósok és a Zrinyi Miklósok, akiket a magyar történelem nagy sorsfordulói "ugyanez elé a választás elé állítottak* Ahol a "kis magyar megoldás" a "nagy magyar megoldás"-al megmérkőzött,a történelemben mindig a "nagy magyair megoldás" gondolata' győzött, jóllehet mindig ez a megoldás volt a nehezebb, a keservesebb, az áldozatosabb ut a nemzet számára. - Ezt a nagy kérdést, a "kis", vagy a "nagy" magyar megoli dás kérdését adta fel a mai magyair nemzedéknek is a történelem. Mindennél A hatalmasabb és fenyegetőbb szóval kérdezi a mai magyar generációt: mit //akar? Elfogadja-e a "kis magyar koncepció" pillanatnyi nyugalmat és talán 1/ bizonyos fokú gazdasági megkönnyeobülést is Ígérő, de ezért cserébe a nem•/ zet jogos igényéről való lemondást* követelő elgondolását, vagy továbbra / is Mtart-e a jogokhoz való ragasakodás kálváriás utján? - Á felelet a mi részünkről sem lehet más, mint a Szent Istvánok, a B ':hlen Gáborok, a Zrinyi Miklósok és Pázmány Péterek felelete, volt, /Folytatása következik./