Magyar Országos Tudósító, 1934. december/1

1934-12-05 [119]

—-ZU TABÁNI SZERENCSÉTLLN3ÉT. /l, folytatás./ A tanubizonyltás lefolytatása után Vudy Oszkár dr. ügyészségi alelnök fenntartotta a vádat a védők azonban felmentést kérte, A törvényszék Ítéletében fel is mentette ugy Molnár Józs .f et, mint Tomáe Jánost az ellenük emelt vád alól azzal az indokolással, hogy véletlen szerencsétlenség történt, Farkas Imre haláláért sem Molnárt sem Tománt nem terheli felelősség. Az Ítélet n~m jogerős. /MOT/Sy. & £ —HÁT ASSZONY^GY FÉRFI Olttl^THÁMISITÁSI PERE. Simon Józsefné maglódi, Tabányi Jánosné ugyanoda való, Bojsza ijadrásné veresegyházi, Varga Sándorné és Petrik Pálné örszentmihályi, valamint Páczi Istvánné gombai asszonyok és Gazdag József orszentmiklósi kisbíró együtt voltak vádlottak a büntetőtörvényszék Horváth-tanácsa előtt. Az ügyészség okirathamisitás büntette cimén emelt ellenük vádat, mert őstermelői igazolványt hamisítottak, Petrik Palné, mint felbujtó szerepelt a perben, ő biztatta fel Gazdag József kisbirót, hogy hami- . sitsa meg az igazolványát. Sorba vonultak az itélőtanács oló a csizmáes, sekszoknyás vidéki asszonyok* Az első Simon Józsefnó volt, akit Horváth elnök ki- : ha.i Igatott, A 24 éves fiatal asszony őstermolői igazolványába utólag beirta,'hogy saláta eladására is jogosult s őzért került a vádlót-ak padjára,' - Bűnösnek érzi magát? - kérdezte az elnök, - Igaz, hogy beirtom'a könyvbe a salátát, de azért nem vagyok bűnös, - hangzott a felelet. - Ezt tal n mégsem kellene mondani, hiszen maga nagyon jól tudja, hogy nem szabad bcleifiirkálni egy olydn iratba, amelyet hatóság állitott ki, - oktatta ki az elnök az asszonyt, Tabányi Jánosné bűne az volt, hogy "burgonyát" irt könyvé-. be, . -••Nem tudtam, hogy e,zt n^m i^abad csinálni - sirta aZ aszszony --amikor megkaptam az igazolványt, azt hittem, hogy a krumpli is benne van. Van ugyanis földocském és terem azon burgonya is, hát gondoltam eladok bolöle a piacon. Varga Sándorné ezt mondta védekezésében: - Én négy cseresznyefát irtam a könyvbe, de van is nekem, nemcsak négy, de több, mint száz gyümölcsfám. Volt a könyvbe beirva barack, szilva és mindenféle.más gyümölcsfa, csak éppen a cseresznyét felejtettem ki, amikor kiváltottam a könyvet. Aztán megért a cseresznye, gyorsan el kellett adni s kivittem aTpiacra. Amikor jött a felügyelő ur, észrevette, hogy a cseresznyefa hiányzik a könyvből, azt mondta takarodjak haza, nem szabad kiárulni a cseresznyét. Én nagyon megijedtem, nem tudtam mit csináljak a sok áruval* Arra jöttek az iskolás gyerekek, az egyiktől elkértem a tintáját és beleirtam a könyvbe a négy cseresznyafát. Tessék megnézni biró ur, hogy van én nekem igazamban is cseresznyefám! - Dehogy nézem, nincs nekünk arra időnk, de még ha van, akkor sem lett volna szab d magának belejavítani a könyvbe. - Nem irok én máskor ilyent soha,, kérem, csak most az egyszer tessék megbocsájtani - könyörgött az asszony. - En megbocsájtanék, de a törvény nagyon szigorúan megtiltja, hogy ilyent csináljanak, - válaszolta mosolyogva - az elnök. Ezután Boksza Andrásné állt az elnök elé. Ö szilvafát irt az igazolványba, s ezzel hamisított. Baj száné szintén azt hangoztatta, hogy van neki több szilvafája is, de valahogy n elfelejtette a jegyző urnák megmondani, hogy ozt is irja be, mert annyira megrohanták a községházát azon a napon, amikorra kidobolták a jelentkezést. Gazdag József azzal védekezett, hogy neki Petrik Pálné mondta, hogy az irodatiszt ur megengedte, hogy ő, mint kisbiró kijavithatja a könyvet. Az assz ny kérésérnek aztán eleget) is tett. Az olnök megjegyezte, hogy mint kisbirónak tudnia kellőét volna, hogy ilyent nem szabad csinálni.