Magyar Országos Tudósító, 1934. december/1

1934-12-10 [119]

Sok juhtartó gazda pénz hijján non tudja bevárni a júliusi árverést, tohát mogfontolandó volna, non lohetne-o már májusban és júniusban is árverést tartani és ozzol elejét venni a tavaly mutatkozó olyan nagymérvű árdepreszsziónak és lanyhaságnak, mely közvetlenül nyirás után mutatkozott; vagy kötolezni a gyárakat havonta megállapítandó gyapjumennyiségek átvételére, és az órtékosités központosításának gondolata is mérlegelendő. Kérlelhetetlenül le kell sújtani azokra, akik a hozandó rendelkezéseket taktivkával ós spekulációval ki akarjak játszani s a gazdát kényszerholyzetbe hozva, árujának áron alul való eladására szoritani, hogy ezáltal illatéktelen hasznot húzzanak. Ezeket a szempontokat alkarom a földmüve lésügyi miniszter ur szives figyelmébe ajánlani, kérve őt: védje -meg százszázalékig a gazdák érdekeit és fogjon hozzá mielőbb a kérdés megoldásához. -Torménykivitolünk súlyos problémája a devizakérdés. Sokan, főleg az ipar részéről azt hangoztatják, hogy lőhetőlog csak plyan országokba kellene irányitani kivitelünket, amelyek ug-ynevozett nemes valutával birnak, vagy amelyektől a kliringegyezményok kötése alkalmával legalább egy kisebb hányad, úgynevezett Spitzenbetrag, nemes valutában rovandó le. Sajnos földrajzi fekvésünk olyan, hogy távolesünk és nincsenek közvetlen határaink az aranyvalutáju országokkal, ellenben összes szomszédaink, amelyeknél mezőgazdasági termény óink elhelyezhetők, szinte szenvedő valutájuak. Az aranyvalutás országok olyan távolesnek tőlünk, hogy az odavaló szállitási költségeket nem birja ol az áru csekély értéke, igy.tehát a közelebbaső szenvedő valutájú országokba indikált, a kivitelünk, K lir inge gye z— menyeinknél súlyt helyeztünk arra, ' hogy'bizony os szabad nemes valutájú részletek mindenkor biztosítva legyenek, sajnos azonban a szerződő föleink valutája is gyengült és csak a nemes devizarészlotek Összegének csökkentésé- • vei voltak hajlandók szerződni. Ilyen körülmények között-a Magyar Nemzeti Banknak is megnehezült a feladata, . azon nemes devizák beszerzése terén, amelyekre az államnak okvetlenül szüksége van, hogy külföldi kötelezettségeinek eleget tudjon tenni* Dacára ezen probléma megoldása rondkivül súlyos voltának, nem szabad semmi lehetőségot sem elmulasztani, amely a piac kutatása terén mutatkozik^koroskodolmünk agilitásának .feladata ez. - Meg kell szüntetni azon érzést, mintha a mezőgazdasággal fizettetnék meg a devizaigénylésnél más foglalkozási ágak előnyeit, mert igy olesno a mezőgazdaság az őt jogosan megillető árszinttől. -Vaii egy Külkereskedelmi Tanácsunk, amely a Kiviteli Intézet tanácsadó testülete, sajnos annak működéséről édes-keveset hallunk és ugy tu* dom, hogy ez már régen nom tartott ülést. 'Minthogy ezen fentebb emiitett kérdések egyrészo az Ő hatáskörébe tartoznak, kérünk ezen testület részére több aktivitást s működési rádiuszt. - A gazdaadósok helyzetébon lényegos könnyitést jelont részben az adóssági kamatok 5 1/2 százalékra való csökkentése, másrészt a védettségi intézmény bovezotéso és végül tulterholt kisebb gazdák kamatterheinek az állam által való részbeni átvállalása. Kérdés, hogy a védett birtokosok hogy lesznek képesek eleget tenni a védettséggel összefüggő folt ét öleknek az adóés kamatfizetés tekintetében. - A gazdaadésságok rendezése kérdésében a legnagyobb nyomatékkal: kérjük a kormányt, hogy mielőbb valósítsa meg a magáné gye zs égi eljárást, továbbá a kény szőre gye zs égi eljárás folyamán biztosítson döntő befolyást az érdekképviseleti szerveknek, mindezeket a kardosokét előzőleg tárgyalja lo az érdekkégvisóletekkel és etokintetben konkrét javaslataink fekszenek a kormány előtt. Boldogult lkaik János gráf volt a kezdeményezője ezon kérdéseknek, s innen az OMGE-ból indul ez utj ára, do ennek már jó néhány éve. - Szemünk előtt lebeg porszo a gazdaadésságok kérdésénok vég- ' leges rendezése, amely csakis a rövidlejáratú adósságok hosszúiéjráatuakká való átváltoztatása, a tőketartozás bizonyos méltányosmérvü csökkentése és a kamat leszállításé, által valhatik hatékonnyá, igy tudja csak ismét jé adóssá tenni a hitelező a gazdát, /Folyt.köv./