Magyar Országos Tudósító, 1934. december/1
1934-12-08 [119]
—URAJT.tM CS..TTAN L,Z -OSTOR, MERT NÖVÉRitM ES PERJE VÁLNAK" . A vádlott egy fiatal magántisztviselő volt, panaszosként a s°gor, tanaként családjának tagjai szerepeltek, s a bünper tárgyalása során^egy rosszul sikerült házasság részletei bontakoztak ki. Rechnitzer Sándor 01 éves magántisztviselőt a kir, ügyészség magánokirathamisitás bűntettévé cl vádolta-meg s ezt a bűnügyet tárgyalta a büntetőtorvényszék Schiril* la'Achill dr* tanácselnök elnökletével, Rechnitzer Sándor ellen az volt a iád,,hogy 19 éves korában, tehát kiskorúsága idején 2ooo dolláros élat*» biztosítást kötött és a biztosítási iratra hamisította sógorának, Rajna Istvánnak a nevét, -Sem vagyok bűnös - védekezett a fiatalérabor, - Három évvel ez lött felkeresett az egyik biztosító ügynöke, hogy kössek életbiztosítást, A biztosítást megkötöttem, de minthogy kiskorú voltam, sőt még ma is az vagyok, nagykorú kezesnek kellett szerepelni. Megemlítettem az ügyet s ü goromnak, Rajna Istvánnak, aki hajlandó volt kezességet vállalni Ez a beszélgetés a Csillaghegyen történt, s minthogy csupán látogatóban voltam náluk, az irat nem állt rendelkezésanre. Rajna István a nővérem előtt felhatalmazott arra, hogy nevét a kötvényre írhassam. Később nővérem és sógorom különváltak-. Ebben az időben történt, hogy nem volt pénzem, nem tudtam a (fiiját fizetni és'Rajna Istvánt szoiito :ta fel a biztosító, hogy rendezze a díjhátralékot. A biztosító pert is indított és ekkor a sógorom, aki ellenséges viszonyba került a családommal, kijelentette, hogy az aláírása hamis. Tagadta, hogy felhatalmazást adott volna nekem novónek'leírására, Most rajtam csatban az ostor, mert nővérem és férje válnak, Rajna István magántisztviselő tanukénti Vallomásában elmondotta, hogy különváltan él feleségétől Rechnitzer Erzsébettől, Többek között ig" vallott: —*A s°gorom egy alkalommal tett arról említést, hogy biztosítást akar kötni; de szó sem volt arról, hogy én kezességet vállaljak a díjfizetésükért. Határozottan kijelentem, hogy kez^ssoégot nem'vállaltam és nem adtam meghatalmazást, hogy a nevemet a kö ,vényre Írja, A vádlott védője megkérdezte a tanutói: - Saját keresetéből vagy pedig apósának támogatásából élt? - s - Az édesapám támogatott; Különben sem kaptam meg a*hozomány Rechnitzerók nem gondodc odtak rólunk, - Mi történt azzal a Vooo pengővel, amit :.z esküvő után kapott a hozományra? -'Azon ékszert Vettem a feleségemnek, meg feléltük, szállodában laktunk, Rajna Istvánnó szül. Rechnitzer Erzsebet a sértett felesébe, a vádlott nővére tett ezután vallomást. Elmondotta, hogy tanuja volt : * nak a beszélgetésnek, melynek során a férje kijelentette az öccse előtt, hogy közösseget vállal és ugyanekkor felhatalmazást is adott nevének aláírására, - A polgári biróságnál ön mást vallott, - mondotta az elnök,Ott azt mondta, hogy n m tud a felhatalmazásról, itt p edig határozót •_• • kijelenti, hogy.tud, A mult tárgyaláson az ügyész ur indítványozta, hogy a bűnügy jogerős befejezése után az iratokat hamis tanuzas gyanúja miatt tegyük át a kir. ügyészséghez. - Most már határozottan emlékszem, hogy volt a férjem és az öcsém között szó az aláírásról is. Ugy tudom, hogy az uram felhatalmazta az Öcsémet, A polgári bíróság előtt meg voltam zavarodva, - A férje egyszer visszaköltözött önökhöz, - szólt a védő mikor történt ez? - Édesanyánk halála után, - felelt az asszony, s öccse a vád lott közbeszól: - Egén, az örökség reményében. Több kérdésre ezután elmondotta, hogy az ura e-z év február elején távozott öl végkép a lakásukról, de nem tudja, hogy megkapta-e a biz-ositó intézetnek a díjfizetésre vonatkozó felszólító levelét, Rajna Ietvánnét tekintettel arra, hogy a polgári perben ellentétes vallomást tett, a törvényszék nem eskette meg,
