Magyar Országos Tudósító, 1934. november/2

1934-11-14 [117]

ZU MATUSKA.../8. folytatás,/ - Dc hiszen eddig a tanuk azt mondták, hogy akkor koromsötét volt? - Egy teherautó azonban éppen arra jött és odavilágitott folytatja vallomását Márkus Miksa tanu.- Megkérdeztem az illetőtől, hogy miért van ott s erro azt felölte, hogy ő is a szerencsétlenül járt utasok közül való. - Matuska! - állítja fel az elnök a vádlottat. - Mi keresnivalója volt magának a vagonok tetején? Talán a postakocsit kereste? - Nekem azt nem kellett volna keresnem - feleli indignálódva a vádlótb - én jol tudtam, hol találhatnám meg a pos ako sit, hiszen a vonat mindig egyformán volt szerelve.,. ._•*;*' - Persze, maga nagy szakértő az ilyesmiben!.,, - Ennél sokkal többet is fludok, ha vasúti dolgokról van szó! Arra azonban nem emlékszem, hogy a'tanu úrral találkoztam volna s én akkor a romok tetején álltam volna, - Amikor később megtudta , hogy m erényiét történt s a megmenekült utasokat fölhívták, hogy szálljanak fel a'm.ntövonatra, az imént látott férfit önkéntelenül kerestem közöttük, do nem találtam. Később a vágányok közt láttam meg újra, majd a váróteremben bukkant fel, ahol a legnagyobb lelkinyugalommal tisztigaeta 1 cipőjéről és ruhájáról a rátapadt sarat. Egyre gyanúsabbá vált lőttem ez az er~ ber, ezért óvatosan megkérdeztem tőle, meg van-c a jegye. Matuska most ugyanis már tudom, hogy ö volt az, - rögtön átnyújtotta a vasúti jegyét, én megvizsgáltam s még megjegyeztem, kár, hogy nom kötött a jegyváltásnál balesetbiztosítást * Azt is szövátettom előtte, miért nom szállt fel a mentővonatra, azóta már megnyugtathatta volna aggódó családjóit. rt

A feleségem ugy tudja - felelte Matuska - hogy én a grá.ci vonattal utaztam el, Budapesten ugyanis, a ösörgits-ben elbeszelgcetem két barátommal s igy lekéstem a gráci vonatot." Matuska jegyén a dátumot nem tudtam kivenni. Ö ezután igy fordult hozzám:"Ugyebár, ön volt az első, akivel itt találkoztam? En ráhagytam; ekkor egy sebe sülthöz hivtak s mirc_ujra visszatértem, Matuska már nem volt ott. - Nagyjából megfelel a valóságnak a tanu ur va'ilpmása jelenti ki Matuska, - Én mindinkább gyanút fogtam, - folytatja előadását Márkus tanu - mert közbon meghallottam, amint Mazuskn másoknak azt raon* dobta, hogy becsi lakos. Később a korcsmában ön is megkínáltam" ót szilvoriummal és okkor omlitctto, hogy 2oo pengői tartalmazó táskája a vonaton olveszett. Én biztattam, adjon be a MÁV-hoz karszámlát s ő erre noteszébe feljegyezte az én és Veres Kálmán pályamester nevü társam nevét. Még -o gjegyeztem előtte, hogy mi lehetett a merénylő "kárcélja", hiszen ~zen a vonaton csupa szegény tisztviselő ós munkás ueazott, mit akart a merénylő c vonat felrobbantásával elérni?! Matuska erre el koz-. dett zokogni s meglepett kérdozösködósünkre azzal felelt, hogy eszébe jutott a kisleánya. Mog akartuk nyugtatni, újra pálinkát hozattunk, de a szivét mutatta, hogy mennyire dobog,,,- Mindenesetre annyira feltűnően viselkedett, hogy egyetlen _-gy m. nekiüt aem viselkedett hozzá hasonlóan: a többiek ugyanis egyetlen egy szot sai szóltak, magukba roskadva ültek a padókon,/ICY/. A továbbiak során elmondotta, hogy Matuska korábban ment el a vendéglőből, majd ő és két vasutastársa a romokhoz mentek, onnan haza tért, de felesége nem volt otthon, ezért visszament, Alikor találkozott Matuskával, akit reggelire hivott a lakására. Matuska eldicsekedett azzal, hogy az ujságirok körülvették és többek közt a következőket mondta: "Még Samarjay is gratulált a szerencsés megmenekülésemhez! Az ujságiróknak elmondtam mi történt és a maga novét is bediktáltam," Együtt mentek az ö lakására, ahol Matuska megborotválkozott, majd megmosdott. - Feltűnt nekem - folytatta a tanu, hogy a vendegemnek, aki vasgyári igazgatónakmondta magát, nagyon foszlott, piszkos az inge. Ez is gyanús volt nekem. Az ingéből hiányzott ogy darab, amire Matüske azt mondotta, hogy a vesetáján megütötte magát és amikor a fájdalmat 'érezte, hirtelen feltépte a ruháját és kitépett ogy darabot az ingből. oA reggelinél Matuska elmondotta szerencsés megmen .leülésének történetét. -Amikor eltávozott, észrevettem, hogy a törülközőn, mind az öt ujjának a helye ótt van. /Folyt .köv./P.