Magyar Országos Tudósító, 1934. november/2

1934-11-14 [117]

— ZU MATUSKA /5,folytatás./ - Egyáltalán nem vetettem lo a kabátomat, én különben non is fordultam meg a vasútnak azon az oldalán, amire a'tanú hivatkozik, Én erről az állítólagos scgitésről semmit sem tudek... - Hiszen azt azért mondom - szól közbe"a tanú - hogy azt is megmondjam, hogy magában volt még annyi jóérzés, hogy 30giteni is próbált,,. - Nom tehetek róla - feleli vállvonogatva a vádlott - még sem én voltam az, akiről maga beszólt. Az eredménytelen szembosités után a tanút megesketik vallc'mására, ami ellen a védő semmisségi panasszal él, Balassa Ignác borkereskedő nem jelent meg, az ügyész indítványozza soronkivüli beidézését. Az elnök a tanút rövid uton a ma délutáni tárgyalásra megidézteti. Veres Kálmán pályamcster a következő tanú, aki elmondotta, hogy a bicskei lakására telefonáltak a morénylet után, hogy több társával együtt azonnal Induljanak Torbágyra soglteni

x a mentési munkálatokban, - Én már éjjol ogy órakor ott is voltam s amikor lefoló tartottam a völgybe, a romokhoz, - vallja a tanú - ugyanakkor jött felfelé,-velem szemközt egy férfi, aki trencskót viselt s sárga cipőben volt. Én mérges lőttem erre az omborro, mert dirigálni kezdett nekem,'Éppen ezért jól meg is néztem s megállapítom, hogy azonos a vádlottal, Matuska később megint felbukkant a szerencsétlenség helyszínén és amlkojjára én néhányadmagammal a közeli'vendéglőbe tértem be, egy kis frissítőre, Matuskát már ott találtam, egyedül ült az egyik asztal mellett. Ez hajnali három óra tájban lehetett, - Fenntartom vallomásomat - jelenti ki Matuska - én olyan rosszul voltam, hogy engem két férfi és egy nő vezetett el a vonat mcl 161, A korcsmában sem egyedül ült^m, hanem kísérőim társaságában, Voros Kálmán tanú is megmarad vallomása mellett, - Méltóztassék megengedni, hogy egyszer már részletcson beszámoljak attól a perctől kezdve, amikor-a robbantás történt - forduló az elnökhöz kórlelő hangon Matuska, - Nem szükséges, - inti lc az elnök, - Arra is emlékszem, - folytatja vallomását Veros ^álmán,hogy á korcsmában snapszot"fizettem M

atu3kának s mogkináltam cigarettával, mert többen mondták, hogyő az az omber, aki oly csodálatos mó Én menekült mog a katasztrófából. Beszélgetni kezdtem vele és felajánlottam s egits egemet, ha a családjának telefonálni szerotne. Ö erre azt mondta, hogy Győrbe akar telefonálni, de később kijavította, hogy mégis inkább Béccsel szerotne'beszólni. Innonkezdvo gyanússá vált előt tom

? kérem, egy olyan ember... aki azt sem tudja, hogy hova telefonáljon a családjának,,. - Erre nem emlékszem - jelenti ki Matuska - többen is fizettek nekem akkor snapszot,., - Hát azií^férfi "a és az a nő, akik elkísérték, azok tol boltak cz alatt? - Azok is ott voltak. ..Lehot, hogy momentán kimentek,,, - Mi áthívtuk Matuskát a mi asztalunkhoz - vág közbe Veres tanú, - Én atoval a két férfival és'azzal a nővel is utaztam el Torbágyr ól, - jelenti ki újra a vádlott. - Emlékszem, - beszél újra a tanú - hogy még figyelmez- • tettem Matuskát, miért nem ad hálát az Istennek csodálatos mogmonokü, léséért. Ö erre elkezdett sirni, magamban arra gondoltam, hogy talán a családja jutott észébe. Megmutatta később azt is, hogy az Inge teljesen összeszakadt, de az mindjárt feltűnt nekünk, hogy a ruhája nem vot volt sáros és az arcán is cs ak apr°bb horzsolás látszott. Barátaimmal beszéltünk is orrol,.. - Bizonyára a gy érékekről volt szó, - szól közbe Matuskaamikor sirni kezdtem... - Én még szemrehányást is tettem Matuskának, miért fizettet magának spapszot velem, ha van pénze. Ott számolgatta ugyanis a pénzét előttem, láttam, volt vagy négy pengője, /Folyt,köv./ Ky.