Magyar Országos Tudósító, 1934. november/2

1934-11-14 [117]

ZU MATUSKA.i./l. folytatás./ Elmondotta ezután> hogy ogy vasúti tiszttol találkozott és amikor részletesen elmondotta mi történt vele, többek között igy szólt: - Amikor ez a balhé törtónt... - Nem balhé történt ott, hanem borzalmas szerencsétlenség, - figyelmeztette az elnök a pongyola stilusban beszélő tanút. A továbbiak során Mogyorósi János még elmondotta, hogy a vonat személyzete állt őrt a vonat végén, nehogy a gyorstehor beloszaladjon az álló szerelvénybe. Amikor aztán visszafelé jött egy vasúti tiszttel, akkor az alatt a kocsi alatt, amelyben utazott két egybokötözött villanyelemet és villanyzsinort látott. Fel akarta vonni, de a vasúti tiszt figyelmeztette: "ne nyúljon hozzá, mert esetleg ez is felrobban". Ört állitóttak a gyanús tárgy közelébe, majd mindketten lementek a mélységbe, onnan pedig az állomás épületébe, ahol különböző szolgálati ügyeket intéztek el. Az állomás-főnök szobájában megjelent egy térdnadrágos ember, aki vizet kért. A vizetkérő ember Matuska Szilveszter volt. Ekkor Matuska fülénél két párhuzamos karcolást látott. - Egyedül volt Matuska? - kérdezte az elnök. - Én egyedül láttam. - Volt világitás a fennmaradó vonatrészen? - kérdezte a királyi ügyész. - Igen, a villanylámpák égtek és mogvi1ágitották a vonatrósz közvetlen környékét Is. A királyi ügyész kérte,a védő ellenezte Mogyorósi János megcsketésót s - törvényszék elrendelte a moghiteltetést. Dr. Stumpf Imre volt mentőorvos, aki annakidején a második mentótranszporttal ment Biatorbágyra, elmondotta, hogy a'hajnali órákban utasitást kapott %tuska Szilveszter megvizsgálására. /P/. Elmondotta á tanú, hogy Matuskát először a helyszínen vizsgálta meg, felületesen, azután a mentőkocsiban, tüzetesebben. Matuska izgatott hangon adta elő, hogy kizuhant az e&yik vasúti kocsi ablakán és akkor sérült meg, amikor a romok közül kimászott; gyomorfájdalmakról panasz- ' kodott és annak a nézetének adott kifejezést, hogy valöszinnleg belső vérzés lépett fel nála. Az arcán látszottak némi karcolások. - A mentbkocsiban levetkőztettük és megvizsgáltuk - folytatja a vallomását az orvos - s csodálkoztunk azon, hogy aránylag mily nagyot zuhant s mégis mily jelentéktelen sérüléseket szenvedett. Belső sérülésekről sem volt szó. Matuska magatartásában zavart'volt, gyorsan és kuszán beszélt; egzaltált ember benyomását keltette... - Mit ért ezalatt? • - Részletezni nem tudnám^ ez volt az össz-lppressziom.. - A családi körülményeiről, Csantavérről és hasonlókról nem beszólt? - Erre nem emlékszem; előzőleg talán másokkal beszélt ilyesmiről. / - Ön mennyi időt töltött el Matuskával? - Talán hat vagy nyolc porcot, - S ennyi idő elég volt annak a megállapitására, hogy Ma. tuska egzaltált volt? - Sokszor egy fólperc is'olég ehhez - feleli a tanu.; Elég egy-két szó, néhány taglejtés ...Ámbár az is igaz, hogy aki ilyen szerencsétlenségen esik át, az nem lehet teljesen nyugodt... - Éppen ezért nem erős kifejezés ez az "ogzaltáltsóg"? - Széles gesztusaiból erre következtettem s olyasmit is emiitett, ami nem-tartozott reám, igy például hangoztatta, hogy el akar menni a templomba... Mondjuk talán ugy, hogy "nyugtaimságot" észleltem rajta. '« A kettő között igen jelentős különbség van - állapítja meg az elnök. Egy orvosnak vigyázni kell a szavaira. Hiszen az embortelenség Csimborasszobát jelentő helyzetről volt szó s önök akkor már tudták, hogy elvetemült emberi kéz okozta a szörnyű kafcasztr°fát. Ezé'fc't talán magyarázható a jelenlévők "nyugtalansága", de mindjárt egzaltáltságról beszélni talán túlzott dolog..., • , ~. /Folyt. köv./Í^SZAGOS LEVÉLTÁR K szekció