Magyar Országos Tudósító, 1934. november/2

1934-11-12 [117]

— *ZU MATUSKA.../15. folytatás./ "Matuska - hangzik Stockingor ansbachi korcsmáros szallo­mása - akkor rövid szörmekabátot, lovagl°nadrágat, katonasapkát vi­selt és arcát nagy területen loragasztotta lcukoplaszttal. Keveset be­szélt, ugy, hogy azt lehetőét hinni, a tapasz akadályozza a beszéd­ben^' Az elnök ezután újra Berónyi József és S c hWarcz Emánuel tanukat szólítja maga elé, egy fényképet mutat nekik; amelyben a két tanu határozottan felismeri Loót, vagyis Kiss Jánost. Viszont Matus­ka, akinek szintén megmutatják a fényképet, kijeianti, laogy Leónak "hosszukásabb volt az arca". Wiosncr Lajos 4o éves magánhivatalnok, a Jomzeti Munka­párt igazgatójának mondja magát. Az elnök felszólítására rápillant Matnakára és a legnagyobb határozottsággal kijelenti, hogy .a vádlott személyazonosságához kétség sem fér. A tanu érdekes vallomásában elő­adja, hogy újságcikk nyomán jelentkezett mintegy hótévvel azelőtt Ma­tuskánál, aki akkor igazgatóként szerepelt és "jómegjelenósü urakat" keresett ügynöki szolgálatra. - Én akkoriban az egyik nagy budapesti gyár tisztviselő­je voltam - folytatja tanúvallomását Wiesner - s jelentkeztem Matus­kánál is, aki megszerezte rólam a szokásos információkat s elmondotta, hogy borpincét szeretne létesitoni. Mint ügynöknek heti 25 pengő fi­zetést és megfelelő jiutalékot helyezett kilátásba. Bort hozatott egy kisleánnyal, amikor tárgyaltunk, lehet; hogy ez a saját kisleánya volt, de ezt határozottsággal nem állithatom. Megkérdezte tolom, hogy, mint volt erdész értek-e a robbantáshoz. Ezután részletesen kifejtette,­hogy nagyobb-stiüü dolgok, hegyek, bányák és hasonlók.róbbantásáró^ volna szó; É,. ki jelentettem, hogy ilyesmivel soha é lotemben nem fog­lalkoztam. /KY/. - Nem volt gyanús önnek, sa ikor azt kérdezte Matuska, hogy tud-e robbantani? - kórdeztc'az elnök. - Gyanús volt... - Nem érezte szükségét, hogy jolöntést togyen a rendőr­ségen? i • - Ezt akkor elmula sztottam. Én akkor tettem jelentést, mikor már a lapok irtak Matuskáró-,, dc még nem volt biztos, hp^y 5 a tettes. Az elnök ezután ismertette Wiesner Laj osnak a rendőrsé­gen tett bejelentését, mely szerint Matuska azt kérdezte tőle, hogy tud-c robbantani és ekkor a következőket is vallotta: - Nagyobb paloták, hidak, hhgyek robbantásáról van szó, - mondta nékem Matuska - melyekkel sok pénzt lehetne keresni. - Igaz'ez? - kérdezte az elnök. - Esküt tesz orro? - Igen. Az elnök ezután Matuskát kérdezte meg, hogy mit szól a tanu vallomásához, mire Matuska kijelentette: - Egy kukkot nem tudok arról, amit a tanu mond, - Van egy momentum - mondta az olnök - ami a tanu vallo­mása mellett szól. Ebben az időben tünt el az ön szomszédjától a rob­bantásokról szóló találmány"leirása. - Én sokkal rafináltabb vagyok, - mondta Md±uska, -' hogysem olyan valakinek, akivel kétszer beszéltem ily-nt mondjak, - Nem fantázia az, amit ön mond? - szólt az elnök a ta­núhoz. - Határozottan emlékszik erre? * - Határ ozottan emlékszem. - Miért nem jelentkezett nyomban a biatorbáyyi merény­let után és miért csak akkor, amikor mér Matuskát gyanúsították? - Nem jutott eszembe, csak akkor, amikor a nevét olvastam. Az elnök ezután Matuskához fordult: - Nem társakat keresett maga a hird .tésekkol? - Komi .A tanu kihallgatása ezzel véget ért. Az ügyész kérto,a védő clleüceto Wiesner Lajos megcsketésót s a moghiteltctést a tör­vényszék elrendelte. A védő a megcskotós miatt semmiségi panaszt je ­lentett be. Az elnök ezután szün tot rendelt cl, : -' • ORSZÁGOS LEVÉLTÁR W&frJ*' W V i

Next

/
Thumbnails
Contents