Magyar Országos Tudósító, 1934. november/2
1934-11-17 [117]
ZU MATUSKA... /9. folytatás./ - Ifiy van 02? Matuska! - állítja fel helyéről a vádlottat Márton dr. olnök. - ígoa is igy van, hiszon azért szakértők az urak, hogy jól tudják a dolgokat... - jegyzi meg Matuska. - Üljön le, ne'mókázzon! /KY/ L^vai Tibor dr, tett fel néhány szakkérdést, majd a tárgyalás folytatását az elnök délután 5 órára halasztotta, /Folyt. köv./Sy. —ZU MATUSKA... /lo. folytatás./ A délután tárgyalást pontosan 5 órakor nyitotta mog Márton Albert dr, törvényszéki tanácselnök. Újra bizonyos ir atok ismertetésére került sor. Elsőnek egy bécsi rendőrigazgatö s ági detektívjelentést olvastak fel, amelyben az Ostbahnhofon szolgálatot tető detektiv adta BliB a biatorbágyi merénylet napján, a segélyvonattal megérkező "térdnadrágos, troncskos" fiatalemberrel kapcsolatban szerzett tapasztalatait, Eszerint ez a férfi, aki Matuska Szilveszternek mutatta be magát, nagy részletességgel adta elő, hogy a szerencsétlenül járt vonatból ő is kiesett. Egy ur erro izgatottan fordult a beszélőhöz s megkérdezte tőle, nom tud-e valamit a családjáról, amely valószínűleg ugyancsak a katasztrófát szenvedett gyorsvonattal utazott, Matuska kikérdezte az illetőt, majd a biztonság hangján mondotta el, hogy tudomása szerint a keresett úrinő és az egyik gyermeke megmenekültek, de a másik kisgyermek minden bizonnyal életét veszitetto, A következő, ismertetésre került irat Hansau Istvánnak, a bécsi Ostbahnhof portásának tanúvallomását tartalmazza. A portás, aki az emlékezetes napon ugyancsak szolgálatban volt, szintén látta az előbb leirt, trencskos férfit, aki nagy bőbeszédüséggeZ mesélte'el, miképpen zuhant ki a kisiklott vonat egyik fülkéjének ablakából. Azzal vonta magára ez az ember a figyelmet, hogy ötazör is vissza tért a pályaudvarraj azt mondotta, vár valakit, de az illető sogogyan sem akart megérkezni. Előadta azt is ez a férfi, akiről kiderült, hogy Matuska Szilveszterrel azonos, egyidejűleg elvesztette a holmiját és jzért perli a magyar államvasutakat. Egy nyugalmazott osztrák tábornok tanúkihallgatását is ismertették, aki a bécsi rendőrigazgatóság előtt elmondotta, hogy az Ostbahnhofon az emlékezetes Időben ugyancsak találkozott'a trencskos Matuskával, aki tz zal tette magát feltűnővé, hogy azt állitotta: hatvan méternyi mélységbe zuhant a biatorbágyi gyorsvonat egyik fülkcablakából. Elmondotta Matuska még azt is, hogy csak kisebb sérüléseket szenvedett^ ugy, hogy a végén még ő is segiteni tudott a mentési munkálatoknál; M 0 st csak egy kívánsága van - mondotta - enni és aludni szeretno,., Piotsch osztrák vasúti főfelügyelő hasonló észleletckot gyűjtött Matuskával kapcsolatban az Ostbahnhofon, Hozz átetto mindezekhez még azt a megfigyelését, hogy Matuska a lehető legnyugodtabban viselkedett s minden ogyes szavát egy bécsi ujságiró lostenografálta. Martclli tanú előadta a bécsi rondőrigazgatóságon, hogy Matuskával körülbelül cgyho n appal a morénylet olőtt ismerkedett mog az egyik bécsi kávéházban. Üzélbti ügyekről tárgyaltak, de többször hiába adott Matuskának találkozót, az nom jelent mog. Annál foltünőbb volt, hogy a biatorbágyi katasztrófa után megjelent a szokott helyon és itt nagy részletességgel mondta el, miképpen szabadult meg a halál torkából. Előadta azt is, hogy az eset során a levéltérc.ája elvoszott, 8oo schilling volt b.nnc s ezért kártéritésu pört indit^; a magyar vasutak ellen. Az arcán akkorára már telj esőn bohegedtek az emlegotott karcolások, . ' /Folyt. köv./Ky.
