Magyar Országos Tudósító, 1934. november/2

1934-11-17 [117]

—- ZU HAJASBABÁT ÍGÉRT,., /l,folytatás./ és a sok nélkülözés érlelte meg benne a lopás szándékát. Ezután kihallgatta a tanácselnök a hatéves Fekete Gizellát, aki nagyon értelmesen elmesélte, miképpen fosztotta ki a "néni", - Az elemi iskolából mentem-hazafelé, - vallotta a kislány amikor a néni beszélgetni kezdett velem, á.zt mondta: vesz nekem szép nagy hajasbabát, aztán főzőcskeedényt és sok-sok cukrot. - Hát anyukád nem mondta neked soha, hogy ne állj senkivel szóba az utcán? - kérdezte az elnök. - De igen, mondta, de, de tetszik tudni, nagyon szerettem volna egy szép hajasbabát. Az, ami van, olyan kicsi baba s már haja sincsen, mind kihullott, meg rongyos is a ruhája ós már régen kértem a Jézuskát Is, hogy hozzon nekem uj • babátj de anyukám mondta, hogy a Jézuska szegény és azért nem hozott még eddig... - No és azután mi történt, meséld el szépen tovább - •. mondta a ?clsroánynak «a

: >TI aoo „lnök, •>"• - aztán a néni elvitt egy üres grundra ós azt mondta, rongyos a télikabátom, majd ő hoz nekem szép,uj kabátot, olyat, mint a gazdag gyerekeknek van és lehúzta a kfcbátomat. Ekkor már megijedtem, mert fázni kezdtem és amikor a néni kivette a fülbevalókat Is a fülemből, még jobban féltem. Aztán egyedül hagyott és én nagyon sirni kezdtem s egy bácsi megkérdezte, miért sirok. Elmondtam neki, hogy a néni mit igért és hogy elvitte a fülbevalómat, meg a kabátomat. Rendőr bácsihoz vitt, aki azután hamar vissza is adta nekem a kabátomat és a főibevalókat is, - Ez a néni volt? - kérdezte az elnök a vádlottra mutatva, - Igen, de nem volt akkor ilyon sápadt,-válaszolta a kislány a foghágőr mellett ülő vádlott lány felé fordulva. Ezután kihallgatták a rendőrt, aki elmondta, hogy nyomban rátalált Vitvindics Máriára, aki a lopott holmikkal egy házban bujt meg és nyomban vissza is adta azokat, A törvényszék Lenkey Dezső' dr. ügyészségi alelnök vádbeszéde után bűnösnek mondta kl Vitvindics Máriát lopás bűntettében és figy olembevéve nyomorát, nyolchónapi börtönbüntetésre itélte. Az itélot jogerős. /MOT/ Sy, — MA"#S-KA- SZILVESZTER BÜNPERÉNEK SZOMBATI TÁRGYALÁSA. Egynapos szünet után, szombaton reggel kilenc órakor nyitotta meg Márton Albert dr, törvényszéki tanácselnök Matuska Szilveszter bűnügyének folytatólagos tárgyalását. Amikor elhangzott az elnöknek a közönséget figyelmeztető szava, a pódium elé lépett egy fogházőr és jelentette: - Matuska a védő urnák iratot kivan átadni, A fogházőr egy sürün'teleirt papirost nyújtott át az elnöknek, aki az irást Lévai Tibor dr, védőnek adta, majd figyelmeztette Matuskát: * Miért nem kér beszélgetési engedélyt? . -'Csak ezt a kis rajzot szeretném, ha a védő ur megnézné,mondta Matuska, Az első tanú egy idős osztrák hölgy volt, aki állandóan Budapesten él. Lesser Zsófia elmondotta, hogy 1931 szeptemter 6-án Bécsből Budapest felé utazott s amikor a vonat átment, a határon, magyar területen egy mosóruhás férfi lépett az ő szakaszába. Ez a férfi feltűnt néki, mert egy negyven centiméter hosszú, barna papirba göngyölt csomagot tett az ő táskájára, - Ez a férfi - vallotta a tanú - feltűnő módon nézett rám és én mindjárt arra gondoltam, hogy esetleg bomba lehet a csomagban. Elmondta még,-hogy az Idegen férfi, aki mint később megállapította, Matuska Szilveszter volt, a folyosón egy magas, munkáskülsejü férfivel beszélgetetti ez a munkáskülsejü férfi azonban eltűnt. Matuska Szilveszter az első nagy állomásig, tehát Győrig utazott. A biatorbágyi merénylet után, amikor Matuska képe megjelent az ujségokban

? ő nyomban felismerte a képen'azt a férfit, aki a gyanús csomagot a tás ká j áru tette. /Fo ly t. köv . / P , ORSZÁGOS LEVÉLTÁR y , \,