Magyar Országos Tudósító, 1934. november/2
1934-11-15 [117]
ZU MATUSKA.../IS. folytatás./ A kirünő memoriáju Matuskáné ezt pontosan meg is mondta és mi konstatálhattuk, hogy az ansbachi és a jüterbogi merényletek valóban ebbe az időbe esnek bele. - Mikor mutatták meg önök Matuskának az áldozatok fénykópét - kérdezte most az elnök. - Azt nem tudom, áa arra határozottan emlékszem, hogy Matuskára ez semmiféle hatással nem volt. Akkoriban - ugy emlékszem még nem tett beismerő vallomást. Kezdetben konokul tagadott, centimóterről-tfentiméterre hátrált. Először azzal állt elő, hogy a kémény robbantásához kellett neki az ekrazát, később dr. Mayerrol, majd Bermannal hozakodott elő és végül is október 16-án beismerő vallomást tett. Az elnök most újból arra tér rá, hogy milyen idegállapotban volt k atuska bécsi második kihallgatása alatt, amikor a rendőrtanán csos szemébevágta, hogy ő a tettes. Majd magához kéreti az orvosssakórtoket, akik megtekintik M atuska aláírásait, Németh Ödön dr, törvényszéki orvosszakértő eközben félhangon megjegyezte, hogy az aláirásbol nem lehet egy idegsokkos ember kezeirását felfedezni, /MA/, Az elnök ezután megkérdezi a tanutói, hogy mit mondott Matuska, amikor kihirdették előtte a letartóztatásról szóló határozatot, - Az urak'balfogást csináltak - mondta Matuska a taná© csos vallomása szerint. Az elnök ezután arról faggatta Schweinitzer dr.-t, hogy idegsokk volt-e Matuskán, olyan-£,am ily énben különösen a háború után hazatért katonák közül sokan szenvedtek, mire a rendőrtanácsos igy válaszolt: *"..* ' - Egész testében remegett, de azt nem tudom, hogy nem mimrete-e, A beismerő vallomás után kezdett azután beszélni Leóról ós arról, hogy idegen befolyás alatt követte el tettét és ugy állította be a dolgot, mintha nem lett volna normális. - Önök napokon keresztül foglalkoztak vele, mondja meg kérem, mint bűnügyi szakértő, milyen volt a magatartása az egész idő alatt - veti fel az ujabb kérdést az elnök, - Amit Leóról beazélt, meg a titkos szektákról - háromország rendőrtisztjeinek meggyőződése szerint - kendózés volt. Logikusan, észszerűen viselkedett, udvarias, tisztességes magatartást tanúsított, etekintetben semmiféle szemrehányás nem érheti. Sőt azt is ol kell mondanom, hogy amikor olyan helyzet állt elő, hogy el kellett mondania az igazságot, mert kezeink között bizonyítékok voltak, mindenben segítségünkre igyekezett lenni, rajzokat készitett a helyszínről, pontosan elmondta, hol vásárolta be a szükséges anyagokat és ezek az általa rendelkezésünkre'bocsajtott adatok nagyban hozzájárultak az igazság kiderítéséhez» Az tény, hogy csak akkor vallott részletesen, amikor már bizonyitani is tudtunk ellene, addig tudatosan és rendszeresen védekezett, félt. feévai Tibor dr, védő kérdezte ezután: - Ugy-e tanácsos ur a főkapitányság rendeíorea nyilvántartást vezet a kommunistákról? - Nem tartozik ide, nem is engedek ilyen kérdést feltenni - vág közbe az elnök, - Semmiség! okot jelentek bei Azt kérdezem most,s vádlott kommunista volt-e, kapott-e a tanácsos ur erre vonatkozó adatot vagy sem? - Erre a kérdésre sem engedek felelni. Az adatok itt vannak előttünk, A védő ezután még néhány idevágó kérdést akar feltenni s megkérdezi azt is, hogy milyen vélemény alakult ki a nyomozás során arra vonatkozóan, hogy Matuska miért követte el a cselekményt. Az elnök ezt a kérdést sem engedi Ilyenformában feltenni, A védő ezek után utal a tanácsos által szerkosztett "ÍBnlékirat" -nak azon sfeakaszára, amely szerint M a tuska fanatikus, vallásos ember benyomását tette. Az elnök kikkresi az idézett részt, majd megállapítja, hogy ez a rendőrség beszámolója a fökapitánysághoz és ennek alapján nem enged KÉRD3ZNI- ORSZÁGOS LFVÍ/SB 17 *' KÖV ' /SY *
