Magyar Országos Tudósító, 1934. november/2

1934-11-15 [117]

ZU MATUSKA..,/7, folytatás,/ Simon Sándor biai kőműves a következő tanú, aki drámai erejű vallomásában elmondotta, hogy ő is a szerencsétlenüljárt vonaton utazott, a legelső harmadosztályú kocsiban. Öccse: Simon Lajos is vele volt, aki a kataéstrófa alkalmával szörnyethalt, - Én hatalmas rázkódást éreztem - folytatja előadását atanú - s a következő pillanatban csak egy gondolatom,volt: menekülni 1 Az ajtóhoz ugrottam, de már késő volt: lezuhantunk, En körülbelül derékig keveredtem vele az omladékba, a felsőtestem kivül maradt, A koromsötétségben tapogatódzni próbáltam és egy drótféle zsinór akadt a kezembe, ebbe teljes erőmből belekapaszkodtam és igy nagynehezen pillanatok vagy percek, esetleg negyedórák alatt - kihúztam magamat a romok közül, Inrándulást kaptam, elhomályosodott előttem minden, a csontjaimat ugy éreztem, mintha összetörték volna,,. Négykézláb elvánszorogtam onnan és beleültem egy pocsolya kellős közepébe. Cigarettára gyújtottam, de az eső, á sár és az arcomról csurgó vér eloltották cigarettám tüzét. Ekkor eszembe jutott az öcsém, visszamásztam a roncsokhoz, de'útközben rosszul lettem, emlékszem, ugy remegtem, mint a kocsonya,,. Egy férfi közeledett felém, aki felemelt és a hid karfájára ültetetti karjával átfogott s nekem nagyon jól esett, hogy rátámaszkodhattam. Villanylámpás emberek közeledtek, kitöröltem szememből a vért és vizet kértem. Valaki a kalapjában hozott vizet, csak arra emlékszem, hogy az illetőnek sárga félcipője volt. Lehet, hogy ez a férfi Matuska volt, de az arcát nom volt erőm megfigyelni. Azután jöttek a mentők, bekötöztek és elvittek, Sipcsont- és medencecsontrepodés; agyrázkódás és inrándulás folytán két hétig feküdtem a kórházban, A drámai vallomás után Eck Lajos MÁV lakatos mondotta el, hogy napokkal a merénylet után fcöbbedmagával a romok eltakarításán dolgozott és munkája közben - nem messze a szerencsétlenség színhelyétől - körülbelül félkilogrammnyi ekrazitot talált* Az elnök az iratokból megállapítja, hogy a tanú a rendőrség előtt csak hat,hét deka ekrazitról tett emlitést, •- Annál sokkal több vélt ~ jelenti ki a tanú, - aki elmondja még, hogy a talált ekrazittörmelékböl arra lehetett következtetni, hogy a robbantószer eredetileg gyertyaalaku volt, A tanú kihallgatása közben Matuska előrejön padjáról: n - Nem látom a méltóságos elnök ur arcát - mondja. - Az elnök visszaülteti helyére, Kiss István kispesti géplakatos ugyancsak a romok eltakarításán dolgozott, Matuskát nem látta, nem' ismeri. Szabó Pál MÁV lakatos elmondotta, hogy egy bokor tövében ckrazltdarabot talált és ezt jelentette a csendőröknek, Somogyi József a herceghalomi állomás főVnöke elmondotta, hogy a katasztrófa éjszakáján Biatorbágyra ment, hogy ott vasutastársainak segitson, Ő volt az,'aki reggel hat órakor az első mozdonyt keresztülvezette a másik hidon. Látta Matuskát gy férfivel és egy növel az iroda :1fitt'settenkedni. Hangoztatta, hogy Matuska nagyon ideeres.en vis*' ~~"".\?Ytf

tl> - miDsn nyilvánult meg

( ez az idegesség?- kérdezte az elnök, aki hosszasan faggatta a tanu^', hogy mit csinált Matuska. A védő a hosszas faggatás után megkérdezte: - Fenntartja azt a vallomását, hogy Matuska ideges volt? - A méltóságos ur már megmagyarázta nékm/m; hogy ez nem volt idegesség s ezért nem tartom fenn, - felelt a tanú, - Semmiségi panaszt jelentek be, - mondta a védöj-mert az elnök ur.,.. - Ha ez megnyugtatja a védő urat, hát tessék semmiségi okot bejelenteni, - Kérem jegyzőkönyvbe venni, - szólt is mét a védő - • hogy a tanú ur első kérdésre azt válaszolta; Ideges volt a vádlott. - Felteszem a kórdóst magyarul, - szolt az elnök.- oolond ember benyomását keltette í'atr.ska? - Nem! - felelte a tanu. A tárgyalást délután 5 órakor folytatják, /Folyta ása következik/P,