Magyar Országos Tudósító, 1934. november/2

1934-11-15 [117]

—« ZU MATUSKA /é ..folytatás ./ Horváth Pál postaaltiszt, aki a gyorsvonat ogyik postakocsijában teljesített szolgálatot, elmondotta, hogy a vonat utolsóelőtti vagonjában volt, csak durranást hallottak és attól ijedtek mag; hogy a vágón ogy kicsit fölemelkedett, amikor a fékek működni kezdtek. Lezárták a csomagraktárt és a főnökével együtt a szerencsétlenség szinhelyéro montok, majd visszatértek és a postakocsiban lévő mentőkészletet a sebesültekhez ftittók. - A postakocsi fol van szerelve fegyverrel? - kérdezte a védő. - Igen, van fegyver. Horváth József postafőtiszt,a gyorsvonat mozgópostájának vezotője, elmondotta, hogy amikor a postakocsi mentőszekrényét akarták a katasztrófa színhelyére vinni, megjelont a kocsinál Matuska Szilveszter, aki lámpát kért tőlük. Arra a kérdésre, hogy a postát veszteség érte-e, igy válaszolt: - Tudomásom szerint a postának vesztesége nem volt. A védő a következőket kérdezte: - Milyen intézkedéseket Írnak elő a szabályzatok arra az esetre, ha a vonatot baleset éri? Még mielőtt a tanú válaszolhatott volna, Márton Albert dr. tanácselnök közbeszólt: - Én fogalmazom mog a kérdést,, Vannak-e biztositási intézkedések arra az esetre, ha a vonatot felrobbantják? - Nincs intézkedés, - felelte a tanu. - Emiatt sommisségi panaszt jelentok be, - mondta a védő, majd ujabb kérdéssel fordult a tanúhoz: - Fegyverről fel vannak szerelve a mozgóposta alkalmazottai? - Az alkalmazottak nincsenek felszerelve fegyverrel,.-csupán egy revolvert helyeznek el meghatározott helyre a postakocsiban',. A tanu megeskotése után az elnök szünetet rendelt ol, —27 MATUSKA... /5. folytatás./ Déli szünet után elsőnek Tolnai Bertalan postasegódollenőrt hallgatták ki tanúképpen, aki a gyorsvonat mozgópostáján teljesített szolgálatot. Jelentéktelen tanúvallomása»atán ismertették a tá* vollévő Sápián Albert vasutas rendőrsé. 1 vallomását, majd Pap János MÁV műszaki altiszt személyes kihallgatására került a sor, aki mindössze annyit tudott elmondani, hogy nagy jajgatást hallott és segített a mentési munkálatokban. Matuskát nem látta. Ugyancsak nem emlékezebt vissza arra, hogy Matuskával a helyszínen találkozott volna, a következő tanu: Simon József vasúti napszamos sem. Ezután Farenczl Lajos•sértettnek, a MÁV szegedi főintézéjének tanúkihallgatása került sorra, /KY/ - A párisi közvetlen kocsiban ültem, amely a mozdony után a hatodik kocsi volt és éppen vacsoráztam, - vallotta a tanu, - Arra riadtam fel, hogy robbanás hallatszott, majd az ablakon kinéztem és villanást láttam. Éreztem, hogy a vonat kerekei talpfákon ugrálnak, majd kevéssel utóbb a vagon a mélységbe fordult, lefelé zuhant, valami ütődéso éreztem és azután elájultam. Reggel fél négy órakora törmelékek köz , hátamon fekve találtak meg, két tűzoltó omolt..ki. A közöm, lábam és a hátam sebesült meg, bélcsavarodást kaptam és 24 napig voltam korházban. Elmondóeta még, hogy táskája, amiben ruhanemű volt, to* vábbá pénztárcája 16o pengővel és ezőst cigaretta tárcája elveszett, - Látja Matuska, - szólt az elnök - most jönnek sorban a maga áldozatai, azok akik megmenekültek... - Nagyon éajnálom, - szólt Matuska és mélyen meghajolt, Hertelon Lipót hálókocsikalauz mondotta ..1 azután, hogy mit érzett akkor, amikor a mélységbe zuhant. - A hálókocsi szolgálati fülkédében éppen az iratokat rohdcstom. Robbanást hallottam, a kocsiban- olsőtét dett és én a vészfék-hoz akartam ugrani, de már nem értem el, A kocsi felemelkedett, azután féloldalra dőltés lefelé suhant. Elájultam és csak a Rókus kórházb n tértem magamhoz, /Folyt. köv./P,