Magyar Országos Tudósító, 1934. november/2
1934-11-15 [117]
ZU MATUSKA /3.folytatás./ - Ez különös volt, mert a'pályaőrök nem szoktak szaladni, hanem á lámpával csak jelzést adnak. Abból, hogy felém jött, arra gondolta^ hogy az élőttom elment lo-os gyorsvonat mozdonya Biatorbágyná.l í'ekvo maradt, azt hittem, elromlott. Bosszús voltam, hogy nékem kell á gyorsvonattal továbbmennom, mert az én gépem som volt elég jó ahhoz, hogy gyorsvonat! sebességgel vigyem a szeíelvényt, A pályaőrtől aztán megtudtam, hogy mi történt, A vonatom összes fékezoifc összehívtam's a fűtőt hagytam a mozdonyon, majd a fékezőkkel lementem a hid alá. Később átvizsgáltuk a pillér közelében fennmaradt vagonokat és a második kocsi alatt ogy tizenkét-tizennégy centiméter hosszú, fekete dobozt találtam, amelyen szines szalag volt. Felmutatták a tanúnak azt a két villanylámpaelemet, melyet a robbanás színhelyén foglaltak'lo,'de a tanu kijelentette? - Nom ez a doboz volt, /P,/ Amikor lementem a'völgybe, folytatta előadását Bernát József, - szemközt jött velem, felfelé, egy térdnadrágos, vérrel befutott arcú férfi, - ez volt Matuska,., Többet nem is találkoztam vele. Amikor visszatértem a mozdonyra, láttam, hogy a dobozt, amit találtam, valaki elmozdította a helyéről, nyilván nézegethette. Kérdésemre a fűtőm kijelentette, hogy a pályamester járt ott, egy térdnadrágos ur kíséretében s ez az utóbbi nyúlt hozzá a dobozhoz, - Az én arcom nem volt "vérrel befuttatva" - jelenti ki Matuska - kormos, piszkos volt é£ meg volt karmolva; lehet, hogy a tanu a sötétben nem jól látta. Az az állítólagos doboz, amiről szO van, tulajdonképpen nem is "doboz" volt, hanem egy olajos, megfeketedett tégladarab,., Az ügyész kérdésére Bernát mozdonyvezető még előadja, hogy a gyorsvonatok a biatorbágyi viadukton átlag 4o-5o kilométeres sebességgel szoktak keresztülhaladni. Szerinte az az eset ritkán fordult elő, hogy a gyorstehervonatot az expressz megelőzze. Az elnök viszon; az iratokból megállapítja, hogy ez az eset éppen a merénylet előtti hetekben nyolcszor is előfordult, A tanút megesketik vallomására, majd Tóth Gyula MÁV segédtiszt kihallgatására kerül sor, A tanu elmondja, hogy az eap resszvonatot menetrendszerülsg megelőző gyorstehervonaton fékszői minőségben teljesített szolgálatost, - A mi vonatunknat a torbágyi állomás előtt, egy őrháznál, leállították - folytatja Tóth Gyula vallomását - s ekkor tudtuk mog a szörnyű esetet. Nyomban a helyszínére siettünk. Ott megpillantottam egy lengyelnadrágos, borzashaju, kormosarcu urat, aki a tönkrement vagonok alatt keresgélt. & Pesti Hírlapban közölt fénykép után felismertem ebben az emberben a vádlottat. Most azonban határozottan nem ismerek rá, akkor ugyanis sokkal gömbölyűbb volt áz arca... Az elnök sokáig marad ennél a pontnál, egyik kérdést a másik után intézi a tanúhoz, aki végül is kijelenti, hogy - minden esetre nagy a hasonlatosság az akkor felismert térdnadrágos férfi és a mostani Matuska közt... Esküt tesz vallomására. Berki József állomásielvigyáz 0 tanúvallomásában előadja, hogy a d tonáció, amire álmából felriadt, ugy hatott, mint egy hatalmas puskalövés,., - A feleségemmel együtt rögtön a helyszínére futottunk, folytatja vallomását, vittünk magunkkal lavórt, szappant és törülközőt, Jajgatást, gyereksirást hallottunk s~a feleségemmel együtt segítettünk a mentési munkálatokban-és a máglyarakásban. Mindketten egészen késő reggelig ottmaradtunk. Láttam ott egy kar&oltarcu, térdnadrágos férfit, akiről később megtudtam, hogy Matuska, /Ky./ Matuska nagyhangon beszélt, ezért magára vonta a figyelmet, A feleségem igy szólt hozzám: "Ez az embor azt mondja, hogy kiesett a vonatból a pocsolyába és mégis tiszta a ruhája, nagyon gyanús, figyelmeztetni kellé ne a rendőröket," Én 'leintettem őt, mert láttam, hogy néhány perccel korábban igazoltatták, A vallomásra Matuska megjegyezte * - Lényegileg igazat mondott. ' /Folyt.köv./ P.
